A műtárgy- és régiségkereskedők nemzetközi non-profit szervezete, a CINOA az elmúlt napokban új tanulmányt tett közzé a műkereskedelem jelenlegi helyzetéről és várható tendenciáiról. Átalakuló galériavilág, a nyertesek az aukciósházak, a jövő online piacé.
A tanulmány a 32 nemzeti tagszervezethez tartozó mintegy 5 ezer kereskedőtől kapott válaszok alapján készült. Az eredmények értékeléséhez érdemes megjegyezni, hogy a tagok között a régiségkereskedők vannak többségben. A dokumentum számos érdekes adatot tartalmaz a műkereskedelem különböző csatornáiról, illetve magukról a kereskedőkről. A tanulmány legfontosabb megállapítása, hogy az ágazat bevételei egyre inkább a művészeti vásárokon és az online üzletágban realizálódnak, a galériák, műkereskedések súlya – bár ma még meghatározó – megállíthatatlanul csökken. A szerzők várakozása szerint 2020-ra az online eladások volumene meg fogja haladni az offline forgalmat.
A galériás értékesítés súlyának csökkenése nem csak az internet térnyerésével magyarázható. Legalább ilyen fontos ok a műtárgypiac globalizálódása. Míg a galériák, műkereskedések többsége még mindig a hagyományos központokban (New York, London, Párizs stb.) működik, addig az online ajánlatok és jelentős mértékben a vásárok is „házhoz mennek” az új, feltörekvő piacok gyűjtőihez is.
A piac teljes 2010. évi forgalmát a tanulmány 43 milliárd euróra becsüli, ami nagyjából fele-fele arányban oszlik meg az aukciósházak és a galériás eladások között. (Ezek a számok úgy az online, mint az offline értékesítést tartalmazzák.) Jelenleg mintegy 25 ezer aukciósház működik a világon, ám a koncentráció igen erőteljes; a legtöbb szektort mindössze két ház, a Christie’s és a Sotheby’s dominálja. Hasonló a helyzet a galériás műkereskedelemben is: ennek a piacnak mintegy 375 ezer szereplője van, de a forgalom felét alig 2%-uk tudhatja magáénak. A fenti számok egybevetéséből újabb érdekes adatra derül fény: egy műkereskedő évente átlagosan mintegy 60 ezer euró forgalmat realizál.
A műkereskedők között a férfiak és nők aránya összességében kiegyensúlyozott; míg a galériások között a férfiak vannak enyhe túlsúlyban, az aukciósházaknál fordított a helyzet. A kereskedők és a gyűjtők között egyaránt az idősebb nemzedékek képviselői alkotják a többséget. Pontosabb adatot itt csak a gyűjtőkre ad meg a tanulmány, eszerint 80%-uk 45 év fölötti és 60% az 55. évét is betöltötte már. Csaknem valamennyi műkereskedőnek van honlapja, azonban a forgalomnak egyelőre csak 3-8 százalékát bonyolítják ezen keresztül. A honlapok ma még főleg az ügyfélkör bővítését és a gyűjtőkkel való kommunikációt szolgálják.
Az internet átláthatóbbá tette a piacot, ugyanakkor sok a pontatlan, illetve a különböző számítási módok miatt nem összehasonlítható adat. (Ennek leggyakoribb példája az aukciós eredmények eltérő kommunikálása: míg egyes házak a jutalékkal növelt árat, addig mások a kalapácsárat szerepeltetik eredménylistáikon.) Ugyanakkor az online értékesítés növekedési üteme a hagyományos értékesítés bővülési mutatójának az ötszöröse. Ha ez a tendencia változatlan marad, a tanulmány készítői szerint 10 éven belül az online eladások kerülnek túlsúlyba.
Clare Mc Andrew, a tanulmányt a CINOA megbízásából készítő Art Economics tanácsadó cég tulajdonosa az Art Newspaper hasábjain is elemezte a felmérés néhány fontos tanulságát. Az aukciósházak és a műkereskedők viszonyáról szólva megállapítja, hogy a kereskedők helyzete nehezebbé vált, tekintve, hogy az aukciósházak az elmúlt két évtizedben nagykereskedőkből egyre inkább kiskereskedőkké (is) váltak. Hiszen – egyrészt – ügyfeleik között a kereskedők mellett egyre inkább megjelentek a végfogyasztók, azaz a gyűjtők, másrészt azért, mert az aukciósházak mind nagyobb előszeretettel foglalkoznak privát eladásokkal is, ahol ugyanazokat a szolgáltatásokat tudják nyújtani a gyűjtőknek, amit a műkereskedők: személyre szabott tanácsadást, diszkréciót, hosszabb gondolkodási időt stb.
Az új piaci helyzetre a kereskedők eltérő módon reagálnak. Vannak, akik hagyományos módon viszik tovább üzletüket, mások megosztják figyelmüket a galériás és a vásári értékesítés között. Ismét mások – részben az emelkedő költségek, részben az új csatornák kínálta lehetőségek miatt – bezárják üzletüket, és otthonról dolgoznak tovább, előre megbeszélt időpontban érhetők el ügyfeleik számára. Az üzlet nyitvatartási ideje szülte kényszer megszűnésével így könnyebben tudnak részt venni vásárokon és egyéb rendezvényeken, amik egyre fontosabbak az ügyfélszerzés szempontjából. Sokan, főleg kisebb piacokon, tevékenységük spektrumának bővítésével, pl. szaktanácsadással, értékbecsléssel igyekeznek stabilizálni a forgalmukat.