Artprice: az idei első félév briliáns, a kortárs piac jól pörög, Kína pedig tovább menetel az aukciós iparban. Adatok és elemzések.
A párizsi FIAC nemzetközi kortárs művészeti vásár előestéjén az Artprice nyilvánosságra hozta hagyományos éves jelentését a nemzetközi kortárs piac aktuális helyzetéről. Míg a legtöbb hasonló tanulmány egy naptári év tapasztalatait veszi számba, az Artprice elemzése 2010 második és 2011 első félévét foglalja össze, így az első olyan komoly dokumentum, ami már az idei év trendjeit is felrajzolja. Egyetlen gyengéje, hogy számai és következtetései kizárólag a teljes műkereskedelmi forgalom mintegy felét kitevő aukciós piacra vonatkoznak, igaz viszont, hogy annak adatait gyakorlatilag hiánytalanul dolgozza fel. (Az Artprice adatbázisa jelenleg 405 ezer művész 27 millió aukciós tételének leütési árát tartalmazza.)
Az elmúlt évekre visszatekintve az elemzés bevezetője megállapítja, hogy a 2008-as gazdasági válság drámai eseményei, mindenekelőtt a Lehman Brothers szeptemberi összeomlása gyorsabban hatott a műtárgypiacra, mint ahogy az a korábbi krízisek esetében történt; a három hónap és egy év közötti „reakcióidő” néhány hétre redukálódott. 2008 szeptembere és 2009 márciusa között az árak 34%-kal estek, a kortárs szegmensben a visszaesés 2008–2009-ben 42,8%-os volt. A válság előtt az egymillió dollár feletti becsértékű tételek 85%-a kelt el, 2008 szeptembere után csak 60%-a.
A három évvel ezelőtti fejleményekkel ellentétben az idei adósságválság, az eurozóna krízise – egyelőre legalábbis – nincs negatív hatással a műtárgypiacra, még annak legérzékenyebb kortárs szegmensére sem. Az abszolút forgalmi számok mellett az elemzés ezt két további fontos indikátorral támasztja alá. Az első a visszamaradt tételek aránya, ami a legutóbbi 12 hónapban 37% volt, szemben a 2008-as válságot követő év 43%-ával. A másik az Artprice bizalmi indexe, mely a műtárgyvásárlási szándékot és az árak alakulására vonatkozó várakozásokat vizsgálja és szintén lényegesen jobb a 2008-ban mért adatoknál.
A jövőre vonatkozó prognózisokban ennek ellenére sem árt az óvatosság, hiszen az elmúlt évtized is azt mutatja, hogy a kortárs piac volatilitása rendkívül nagy; a 2004–2005 közötti 30%-os növekedést 2008–2009 között 38%-os visszaesés, majd a legutóbbi egy évben újra 27%-os fejlődés követte. Az idei év első hat hónapja a kortárs piac második legjobb féléve volt, 496,8 millió eurós összforgalmánál eddig csak egyszer, 2008 első félévében ért el jobbat. (Ha nemcsak a kortársakat vizsgáljuk, hanem a teljes műtárgypiacot, a kép még kedvezőbb: az idei első félév a maga 4,3 milliárd eurójával rekordot jelent; ez az összeg máris több, mint a 2009-es év teljes forgalma.)
A jelenlegi árszínvonal 50%-al haladja meg a 2001-es évét, ami azt jelenti, hogy a kortárs alkotások, különösen a csúcsművek összességükben továbbra is igen kedvező befektetési lehetőséget jelentenek. Jelenleg három-négyszer annyi kortárs mű kerül az aukciós piacra, mint 10 évvel ezelőtt; az utóbbi egy év 37 400 tétele is új rekordot jelent.
A globális számok mögött jelentős strukturális változások is rejtőznek. Már a 2010-re vonatkozó éves jelentések is megállapították, hogy az aukciós forgalmat tekintve Kína átvette az első helyet az Egyesült Államoktól és a kínai boom idén is folytatódik. A kortárs, modern és régi mesterek kategóriáinak együttes kínai forgalma az első félévben 1,6 milliárd euró volt, 30–40%-al több, mint az angol vagy az amerikai piacé. Ha csak a kortársakat vizsgáljuk, Kína előnye még nagyobb: az elmúlt 12 hónap 390 millió eurójával szemben az amerikai piac 227 milliót, az angol 177 milliót, a francia 20 milliót ért el. Ráadásul a kínai kereslet, hasonlóan a többi feltörekvő régióhoz (Ázsia, Oroszország, Közel-Kelet) a hagyományos piacokénál jóval erőteljesebben irányul a csúcsművek felé. Míg 2000–2004 között éves átlagban 6 kortárs mű ára haladta meg az egymillió eurót, a legutóbbi évben már 125-é.
A jövőre nézve biztató, hogy az új, rendkívül tőkeerős kínai gyűjtők többsége 50 év alatti, azaz még hosszú ideig hódolhat szenvedélyének. A dokumentum jelentős vásárlóerejük mellett a presztízsszempontokat sokkal inkább szem előtt tartónak, kevésbé kritikusnak és kevésbé kifinomult ízlésűnek írja le a kínai és délkelet-ázsiai gyűjtőket. Ez azonban a térségben rendezett számos vásár és kiállítás, az amerikai és a nyugat-európai galériák megjelenése eredményeképp vélhetően változni fog. Utóbbiaknak ehhez komoly érdeke is fűződik, hiszen ha a kínai gyűjtők „rákapnak” e galériák saját művészeire, akár meg is többszörözhetik a forgalmukat.
Kína előretörése radikálisan átírta az aukciósházak és a művészek ranglistáit is. A kortárs forgalomban a Christie’s és a Sotheby’s előnye jelentősen csökkent vetélytársaival szemben; a Phillips de Pury-t pedig a harmadik helyen már meg is előzte a legdinamikusabban fejlődő kínai ház, a Poly International. Az említetteken kívül az első tízbe csak kínai aukciósházak kerültek be. Nevük ma még kevésbé cseng ismerősen, ám a helyzet változhat: a jövő évben közülük többen is képviselet nyitását tervezik New Yorkban illetve Londonban.
Az elmúlt év 10 legmagasabb árat elért kortárs tételének listáját ugyan – rögtön két művel – Jeff Koons vezeti, a 3–10. hely között azonban már 5 kínai alkotást találunk; rajtuk kívül csak Jean-Michel Basquiat két és Peter Doig egy műve került be a Top 10-be. Az 5 kínai mű közül kettő a Sotheby’s hongkongi részlegénél, a többi helyi aukciósházaknál került kalapács alá. A legmagasabb árat elért kínai művészek között hiába keresnénk a nagyvilágban legismertebb, az ArtReview által idén a világ legbefolyásosabb művészének választott Ai Weiwei nevét; a kínai gyűjtők körében sokkal népszerűek a kínai festészet sok évszázados hagyományait folytató, technikáit, anyagait alkalmazó művészek. Az alig 30 éves Liu Chunxi például kolostorban nőtt fel és öt éves kora óra rajzol Buddhákat; egy tavaly decemberi aukción mind a hat kalapács alá került művét egymillió euró feletti áron vitték el.
Az elemzés mellékleteként az Artprice idén is megjelentette a legnagyobb aukciós forgalmat elért 500 kortárs művész listáját. A kínai térnyerés itt is igen jelentős, az első tízben 5, az első százban 45 kínai művész szerepel. 62 tétel értékesítéséből befolyó 54,7 millió euróval Basquiat érte el a legnagyobb forgalmat; összesen 16-an kerültek tízmillió és 122-en egymillió euró fölé. Basquiat mögött a nem-kínai művészek közül Jeff Koons, Richard Prince, Takashi Murakami, Damien Hirst és Cindy Sherman szerepelnek még az élmezőnyben.