VIP Art Fair címmel tavaly januárban tartották az első jelentős online művészeti vásárt. A rendezvény, melyen a világ vezető galériái közül is jó néhány részt vett, csaknem kudarcba fulladt a komoly számítástechnikai jellegű problémák miatt; a rendszer nem bírta az érdeklődők rohamát.
Az ötletgazda amerikai galériák idén újból nekifutottak a feladatnak és VIP 2.0 címmel február elején másodszor is megrendezték a vásárt. Az igazi kérdés nem az volt, hogy a technika ezúttal megfelelően működik-e; hiszen jó okkal lehetett remélni, hogy a szervezők tanultak a tavalyi kudarcból, s e téren idén valóban nem is voltak komolyabb problémák. E vásár nagy dilemmája az, hogy az online értékesítésnek, mely a kereskedelem szinte valamennyi ágazatában öles léptekkel hódítja meg a piacot, mennyire van létjogosultsága egy olyan ágazatban, ahol az áruk többsége egyedi és rendszerint igen magas árfekvésű termék, ráadásul „lelke”, aurája van, amit a mai, sokszor valóban lélegzetelállító technika sem tud visszaadni. Az első kísérlet, melyben a galériák és a látogatók nagy része is puszta kíváncsiságból vett részt, még nem adhatott időtálló választ erre a kérdésre, két év tapasztalatai alapján azonban már körvonalazódni látszanak bizonyos tendenciák, kezd láthatóvá válni, mire alkalmas (vagy esetenként akár a legalkalmasabb) egy virtuális vásár és melyek azok a területek, ahol nem tudja átvenni a hagyományos vásárok szerepét.
Kezdjük a legfontosabb számokkal: 35 ország 135 galériája bérelt standot a digitális vásáron, ami nagyjából megfelel a tavalyi részvételnek. A standokon 1.100 művész 1.500 munkája volt látható. A vásár honlapjára 155 országból 160 ezren látogattak el, egy érdeklődő átlagosan 9-10 standot nézett meg. A vásár iránt főleg a műkereskedelemben feltörekvő piacoknak számító országokban erősödött jelentősen az érdeklődés; a tavalyihoz képest a látogatók száma Chiléből és Törökországból több mint négyszeresére, Mexikóban több mint háromszorosára, Brazíliában, Indiában és az Egyesült Arab Emirátusokban közel háromszorosára nőtt. A kiállító galériák rendkívül ellentmondásosan ítélték meg a vásár sikerét, a vélemények tarka kavalkádjában azonban néhány szabályszerűség is felfedezhető:
– Tekintve, hogy a „látatlanban”, pontosabban csak nagy felbontású reprodukcióként látott és így megvásárolt művek zöme alacsonyabb árfekvésű (10 ezer dollár alatti), az ilyen műveket forgalmazó galériák általában sokkal elégedettebbek voltak, mint a méregdrága alkotásokat kínálók. (Ilyenek is voltak jócskán, bár a legismertebb galériák is igyekeztek önmagukhoz képest olcsó kínálattal megjelenni, egymillió dollár feletti képeket nemigen lehetett látni a standokon.) Az ismertté vált eladások legfeljebb a 100-200 ezer dolláros sávban mozogtak. Ide tartozott például az iráni Roya Akhavan triptichonja, mely a new yorki Leila Heller Gallery standján kelt el 150 ezer dollárért; a nigériai származású brit Yinka Shonibare szobrát a vásár egyik szervezője, James Cohan adta el 100 ezerért. A kínálat legdrágább tételei az ugyancsak new yorki Van de Weghe standján voltak láthatóak, itt Alexander Calder mobilszobráért és Richard Prince Mindenki láthat engem című képéért egyaránt 1,3 millió dollárt kértek, Luc Tuymans Szemek című festménye David Zwirner standján 1 millióért várta vevőjét.
– Általános tapasztalat, hogy a kétdimenziós alkotások iránt jóval nagyobb volt a kereslet; ezeket -különösen a fotókat – a látogatók reprodukció alapján inkább megítélhetőnek tartották, mint a plasztikákat, installációkat. Utóbbiak közül ugyanakkor – egészen más okokból – a nagyméretűeknek kedvez ez az értékesítési forma, mivel bemutatásuk az „igazi” vásárokon vagy egyáltalán nem lehetséges, vagy ha igen, nagyon magas költségekkel jár. Az ilyen installációk ezzel együtt a digitális vásáron is csak töredékét képezik a kínálatnak.
– A kisebb, korlátozottabb anyagi lehetőségekkel bíró galériáknak az online vásár gyakran az egyetlen esély a nemzetközi színtérre való kijutásra, így a jövőben közülük várható inkább a résztvevői kör bővülése. Az igazi „nagyok” viszont visszavonulhatnak, mert az ő ársávjukban nehéz az online értékesítés és ugyan költségvetésüknek a bérleti díj meg se kottyan, de a szükséges élőmunka-ráfordítás nem feltétlenül térül meg a számukra. A már említett new yorki sztárgalériás, David Zwirner például egyenesen kidobott időnek minősítette idei részvételét a vásáron.
– Nem véletlen, hogy azon régiók – pl. Latin-Amerika – galériái lelkesednek jobban az online vásárért, ahol annak valódi vásár formájában még nincs komoly alternatívája, hiszen számukra az online vásár költségelőnye még számottevőbb.
– Van egy olyan műfaj, melyben az alkotások prezentálásához a digitális vásár ideális feltételeket kínál: a videomunkák. Ilyeneket kínált például a James Cohan Gallery Bill Violától 200 ezerért, Marian Goodman galériája Eija-Liisa Ahtilától 70 ezerért. Ezeket a munkákat egy élő vásáron is monitoron lehet megnézni, amire viszont a standokon rohamtempóban végigszáguldó gyűjtőknek ritkán van idejük; egy vásárlásról szóló döntés megszületéséhez itt ideális helyszín a kényelmes otthoni fotel. Jól átjönnek a képernyőn egyes performanszok is; azon a napon például, amikor a párizsi Galerie Thaddaeus Ropac Terence Koh non-stop performanszát közvetítette élőben, ennek a standnak volt a legtöbb látogatója.
A közép-európai térség galériái, úgy tűnik, továbbra sem bíznak az online értékesítésben, az image-reklámhoz pedig magasnak találják az 5-20 ezer dollár közötti standárakat. Magyarországról és Ausztria kivételével a szomszédos országokból idén sem vett részt a vásáron egyetlen kiállító sem.
Az átütő sikert a VIP Art Fair második kiadása sem hozta meg, igaz, nem is vonta kétségbe a kezdeményezés létjogosultságát. A szervezők tovább kísérleteznek: idén még három kisebb vásárt szerveznek, olyan műfajokban, melyek az eddigi tapasztalatok alapján esélyesek a sikerre: április 19-21. között lesz a papíralapú munkák első külön vására, a VIP Paper, július 12-14. között a VIP Photo, szeptember 20-22. között pedig a kizárólag kortársakat bemutató VIP Vernissage. E vásárokról további részletek hamarosan olvashatók lesznek a VIP Art Fair honlapján.