Ötszáz éve, 1511. július 30-án született Giorgio Vasari olasz festő, grafikus, építész. A múzeumvilág ünnepel.
Festőként olyan jelentős munkák fűződnek a nevéhez, mint a firenzei Palazzo Vecchio vagy a dóm – befejezetlenül maradt – freskói, építészként pedig többek között az ugyancsak firenzei Uffizi tervezésével és kivitelezésének irányításával öregbítette hírnevét. Magyarországon két munkáját őrzik: a Szépművészeti Múzeum birtokában van A kánai menyegző című, 1566-ban készült festménye, ami a 19. század eleje óta előbb az Esterházyak, majd a magyar állam tulajdonában volt. Illegálisan, nem teljesen tisztázott körülmények között került Kanadába, ahol a montreali múzeum szerezte meg. A magyar állam negyedszázados erőfeszítéseinek köszönhetően a kép 1999-ben térhetett vissza Magyarországra. A másik mű, az Angyali üdvözlet 1922-ben került egy szegedi magángyűjteményből az ottani Móra Ferenc Múzeum, illetve jogelődje birtokába, ám a szakemberek csak a közelmúltban derítették ki róla, hogy minden kétséget kizáróan Vasari a szerzője. Ezt követően a képet Szegedi angyali üdvözletre keresztelték.
Alkotóművészként Vasari nem tudta felvenni a versenyt az itáliai reneszánsz legnagyobbjaival, nevét mégis rendkívüli becsben tartja a művészettörténet, ami elsősorban szakírói munkásságának köszönhető. A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete című monumentális munkáját, mely az olasz reneszánsz valamennyi ismert alkotója, közel 160 művész életrajzát dolgozza fel, 1546-ban kezdte írni. A könyv első kiadása 1550-ben, második, átdolgozott és bővített változata 1568-ban jelent meg, és hibáival, tévedéseivel együtt is megkerülhetetlen alapművé vált mindazok számára, akik az egyetemes művészettörténet e kiemelkedő korszakát akarják tanulmányozni. Vasarit tekintik a „reneszánsz” kifejezés atyjának is, amiből annyi az igazság, hogy a szó olasz megfelelőjét (rinascita, rinascimento) ő alkalmazta először a korszak megnevezéseként; maga a „reneszánsz” csak a 19. században jelent meg a művészettörténeti munkákban.
Vasari vaskos könyvét minden bizonnyal még többen forgatnák, ha tudnák, hogy az nem száraz szakmai zsargonban megírt, nehezen emészthető, hanem színes, olvasmányos, anekdotákkal, pletykákkal átszőtt mű. Filippo Lippiről például megtudjuk, annyira szegény volt, hogy még zoknit sem tudott venni magának. Vasari saját korát az ókor óta az első olyan időszaknak tartotta, amelyben a művészet – a középkor hanyatlása után – fejlődésének új csúcsaira jutott. Ezt a korszakot Giotto munkássága nyitotta és Michelangelóé zárta le. A reneszánsz műhelyei közül – nem ok nélkül, de erős patriotizmussal – Firenzét tartotta a legjelentősebbnek, a másutt dolgozó mesterek munkásságát érezhetően kisebb lelkesedéssel írja le. Pietro Peruginoról például, aki, mint erre neve is utal, Perugiában működött, csípősen jegyzi meg, hogy hevesen bírálták a pályatársaitól vagy a korábbi korok művészeitől átvett megoldásai miatt, művészete egysíkú volt, képein „minden alak egyformán nézett ki”.
A kerek évfordulót a világ sok országában köszöntik könyveinek új kiadásaival, festményeit, rajzait, illetve a könyveiben feldolgozott korszak alkotásait bemutató tárlatokkal. A legkiválóbb festők, szobrászok és építészek élete Németországban például új fordításban, a legfrissebb művészettörténeti kutatások eredményeivel kiegészítve 45 kötetes zsebkönyv-sorozatként jelenik meg. Minden kötet egy-egy művész vagy művészcsoport életrajzát tartalmazza. A Wagenbach kiadó gondozásában eddig 33 kötet látott napvilágot, a sorozat 2014-re lesz teljes.
A kiállítások terén természetesen Olaszország jár az élen. Arezzoban, Vasari szülővárosában három tárlat is köszönti a reneszánsz mestert: az egyiken saját, többek között a Louvre-ból és a British Museumból kölcsönzött munkái láthatóak, a másik egy korai művének restaurálását mutatja be, míg a harmadik kortárs művészek főhajtása Vasari munkássága előtt. Firenze külön térképet adott ki, aminek segítségével a turisták 20 olyan helyszínt látogathatnak meg a városban, amelyek Vasari munkásságához kötődnek. A központi kiállításnak, ami a Vasari, az Uffizi Képtár és a herceg címet viseli, természetesen az Uffizi ad helyet; ez a tárlat október 30-ig látogatható.
A párizsi Louvre-ban november 10-én nyílik és 2012. február 6-ig lesz látható az a tárlat, amely Vasarinak a múzeumban őrzött rajzait mutatja be. A berlini Állami Múzeumok rézmetszet-kabinetjében még augusztus 21-ig tekinthető meg a Vasari évszázada. A cinquecento firenzei rajzolói című kiállítás, míg a kölni Wallraf-Richartz Múzeumban augusztus 19. és november 11. között Leonardo, Raffaello és kortársaik rajzainak bemutatójával köszöntik Vasari születésének 500. évfordulóját.
