Miközben idehaza az aukciós piac, különösen annak kortárs szegmense, továbbra is takaréklángon ég, a nemzetközi piacon, legalábbis a csúcsművek kategóriájában egyértelműen a fellendülés jelei mutatkoznak.
Június 29-én Londonban a Sotheby’s kortárs árverése 108,8 millió fontos összforgalommal zárult; ebben a kategóriában eddig csak New Yorkban született ennél jobb eredmény. A 88 tétel csaknem 90%-a elkelt, közülük nem kevesebb, mint 29 egymillió font fölötti áron. A legmagasabb összegért, 8,3 millió fontért ugyan Francis Bacon Guggoló akt című festménye kelt el, ez az este mégis elsősorban a múlt század ”60-as, ”70-es éveinek német festészetéről szólt. Egy ismert és figyelmét erre a korszakra összpontosító német gyűjtő, Christian Dürckheim bocsájtott árverésre több tucat munkát a gyűjteményéből, köztük a nemzetközi karrierjüket ebben az időszakban megalapozó nagy triumvirátus, Richter, Baselitz és Polke korszakos jelentőségű, muzeális alkotásait.
A sajtó egy része – tévesen – a gyűjtemény egészének elárverezéséről cikkezett; valójában azonban csak annak egy részéről van szó. Hogy pontosan mekkora részéről, azt valószínűleg csak maga Dürckheim tudja, aki kollekcióját gondosan óvja a nyilvánosságtól. A birtokában lévő műveket még kölcsön is csak egészen kivételes esetekben adja. A Dürckheim-gyűjtemény Fred Jahn müncheni galerista segítségével a ”70-es években, illetve a ”80-as évek első felében jött létre, zömmel a művészektől és az őket képviselő galériáktól való közvetlen vásárlás útján.
A piac izgalmát fokozta, hogy nagyrészt csak reprodukcióról ismert, aukción soha nem járt képek kerültek most kalapács alá. A Sotheby’s előzetesen mintegy 33 millió fontot várt értük; a tényleges eredmény ennek csaknem a duplája, 60,4 millió font lett. Az anyag színvonalát mi sem jellemzi jobban, mint az a tény, hogy a londoni közönség a Royal Academy of Arts 1985-ös nagyszabású tárlata óta nem láthatott olyan reprezentatív válogatást a 20. század második felének német művészetéről, mint a Sotheby’s aukciós kiállításán. Ezért nem okozott különös meglepetést, hogy öt német művész is új rekordot ért el ezen az estén.
A tavaly elhunyt Polke rekordja az est folyamán háromszor is megdőlt és végül az eddigi csúcsár duplájára emelkedett; a legmagasabb árat 5,75 millió fonttal legendás raszterképeinek legnagyobbika, a Dzsungel érte el. Hozzá képest szerényen, „csak” 40%-ot javított eddigi rekordján Baselitz, akinek a közismert Hero-sorozathoz tartozó egyik műve 3,23 millió fontot ért ezen az estén. Rajtuk kívül új rekordot ért el a fiatalon elhunyt Blinky Palermo 1,72 millió, Eugen Schönebeck 301 ezer, illetve Markus Lüpertz 205 ezer fonttal. Richter ugyan nem döntött csúcsot, de három, különböző stílusú munkájánál is 3 millió font felett koppant a kalapács, megerősítve, hogy jelenleg ő a legdrágább élő német művész.
Az egyéb tételek közül Bacon aktja mellett, ami ugyancsak a 60-as években készült és ugyancsak nem szerepelt még aukción, említést érdemel az utóbbi időben újra nagyon felkapott Jean-Michel Basquiat cím nélküli, nagyméretű, vegyes technikájú kompozíciója 1981-ből, amiért 4,63 milliót adtak. Az említett művészeken kívül még Andy Warhol fért be egy művel a Top 10-be: a Blondie’s énekesnőjéről, Debbie Harry-ről készített portréját 3,23 millió fontért ütötték le. A 10 legdrágább tételből egyébként 8 maradt Európában, míg Richter és Baselitz egy-egy munkáját amerikai műkereskedők szerezték meg.
Az aukció csaknem euforikus hangulatából maradt még másnapra is, pedig akkor „csak” egy jótékonysági árverést tartott a Sotheby’s a Serpentine Gallery új kiállítóhelye javára. A művészek által felajánlott 46 alkotás a becsérték duplájáért, összesen 4,54 millió fontért lelt gazdára. John Currin női portréjáért 713 ezer, Richard Prince kollázsáért 541 ezer fontot adtak.
