Meglepő kuriózummal álltak elő az antwerpeni kurátorok: a virtuóz flamand festőóriás az építészet területére is tett egy kitérőt.
Az egyetemes művészettörténet számos olyan alkotót ismer, akik nem csak működésük elsődleges területén hoztak létre maradandót – elég, ha csak az univerzális zseni Leonardora, Michelangelóra, Vasarira, vagy hogy 20. századi példákat is említsünk, Picassóra vagy Le Corbusier-re gondolunk. Peter Paul Rubenst, a flamand barokk nagymesterét azonban eddig jószerével „csak” festőként tartottuk számon. Ezen a képen kíván változtatni az antwerpeni Rubens-ház Palazzo Rubens. A mester mint építész című, december 11-ig látogatható kiállítása. Az első olyan tárlat, ami kísérletet tesz a festőfejedelem építészi és építészetelméleti munkásságának összefoglalására.
A bemutatóhoz aligha lehetett volna ideálisabb helyszínt találni a Rubens-háznál, hiszen az egyben a legfontosabb kiállítási tárgy is, a festő ez irányú tehetségének legékesebb bizonyítéka. A 16. században flamand reneszánsz stílusban épült házat Rubens 1610-ben vásárolta meg Antwerpen egyik előkelő negyedében, az azóta befedett Wapper csatorna partján. Az addigra már udvari festőnek kinevezett, frissen házasodott mester azonnal nekilátott az épület átalakításának és kibővítésének, amit 5 év alatt sikerült befejeznie. A ház többek között egy barokk monumentális kapuzattal, egy saját, privát műteremmel, a megrendelésein dolgozói tanítványainak és segédeinek helyet adó műhellyel és egy kerti pavilonnal bővült. A saját készítésű terveket Rubens nem sokkal korábban zárult hosszas itáliai tanulmányútjainak élményei ihlették.
Ahogyan az antik és az itáliai műalkotások a festészetben is Rubens legfontosabb inspirálói voltak, építészi munkásságára is ezek gyakorolták a legnagyobb befolyást. A mantovai Palazzo del Te és a római Palazzo Farnese több motívuma, Michelangelo és Giulio Romano épületterveinek egyes elemei a Rubens-házon is visszaköszönnek. Az épületet, ami már Rubens életében is a város nevezetességei közé tartozott, a festő örökösei később eladták, az új tulajdonosok pedig 1660-ban teljesen átépítették. Antwerpen városának 1940-ben sikerült visszavásárolnia az épületet, majd hét évvel később múzeummá alakították. Addigra azonban a Rubens-féle új épületelemekből csak a kapuzat és a kerti pavilon maradt meg a mester által megálmodott formában. A mostani tárlaton két olyan híres festmény is látható, amelyek megörökítik az oszlopos kapuzatot. Mindkettő olyan művésztől – Anthony van Dycktól és Jacob Jordaenstől – származik, akik egy ideig naponta láthatták az épületet, hiszen Rubens tanítványai, illetve munkatársai voltak. Van Dyck műve, az Isabelle Brant arcképe teljes egészében Rubenshez kötődik, hiszen Brant nem más, mint Rubens első, fiatalon elhunyt felesége.
Építészi munkásságához Rubens sokat merített a szakirodalomból is, amiből egész könyvtárnyit gyűjtött össze. Megszerezte például az időszámítás előtt első században élt római építész és hadmérnök, Vitruvius Tíz könyv az építészetről című alapművének 1567-es kiadását, csakúgy, mint Andrea Palladio Négy könyv az építészetről című munkáját. Utóbbi könyv a kiállításon azon az oldalon van nyitva, ymelyen a Pantheon rajzai szerepelnek. Ez nem véletlen, hiszen a római templom hatása jól felismerhető a Rubens-ház kupolával lezárt szoborgalériájában. A flamand mester egy művel maga is gazdagította az építészeti könyvek sorát: az 1622-ben megjelentetett Palazzi di Genova az itáliai nagyváros új épületeinek homlokzati és alaprajzait gyűjti egybe és célja az volt, hogy a festő hazájában is felgyorsítsa a modern építészet térnyerését a „barbár” gótikával szemben.
Saját házának átépítésével lényegében egyidejűleg Rubens korának számos más művészével együtt részt vett a város – mai szóhasználattal élve – presztízsberuházása, a jezsuita templom, újabb keletű nevén a St. Carolus Borromeus templom tervezésében és kivitelezésében is. A hiányos dokumentumokból nem derül ki egyértelműen, mi köthető az ő nevéhez. Annyi bizonyos, hogy az oldalhajók mennyezetének 39 képét ő festette, ezek azonban egy 1718-as tűzvész során megsemmisültek. A tárlaton a képek egyikéhez készült olajvázlat látható. (A templomban egyébként 2 éve ismét tűz pusztított, a komolyabb károkat azonban ezúttal sikerült megelőzni.) Valószínűsíthető, hogy Rubens a homlokzat és a Mária-kápolna tetőszerkezetének tervezésében is közreműködött.
Gazdag anyag dokumentálja a tárlaton Rubensnek azt az alkalmi építményét is, amelyet 1635-ben az új spanyol helytartó, Ferdinánd bíboros infáns antwerpeni bevonulása alkalmából emeltek a korábbi németalföldi hagyományokat követve. Ezen építményekkel – díszkapukkal, diadalívekkel, lelátókkal – pontosabban a rajtuk elhelyezett dekorációkkal a városok polgárai az új uralkodóval szembeni elvárásaikat fogalmazták meg. A Rubens által készített tablók, amiknek csak a vázlatai maradtak fenn, a jólét megteremtését, a kereskedelem felvirágoztatásának igényét fogalmazzák meg mitológiai témák köntösében.
A tárlaton mintegy 60 olyan festmény és rajz látható, a már említett van Dyck, Jordaens és természetesen Rubens saját művei mellett többek között Michelangelótól és Giulio Romanótól, amelyek a Rubenst ihlető, illetve az általa tervezett épületeket ábrázolják. A vezető kül- és belföldi múzeumokból kölcsönzött képzőművészeti anyagot számos korabeli építészeti könyv egészíti ki.