Szófiában megnyílt a Szocialista Művészet Múzeuma. Vita, elégtétel és ostalgia.
Több mint két évtizeddel a rendszerváltás után a bolgár fővárosban is egy múzeumban gyűjtötték össze a szocialista éra alatt született politikai töltetű műalkotásokat, amelyek többsége kifejezetten az országot négy és fél évtizedig irányító kommunista párt vagy az állami szervek megrendelésére készült. Ami Budapesten tehát már 1993-ban megszületett, az Bulgáriában jóval tovább tartott; igaz, az eredmény is némiképp más lett. A múzeum már a tervezés stádiumában éles vitákat váltott ki – annak idején idehaza sem volt ez másként. Volt, aki attól félt, hogy az új intézmény megszépíti a kommunista diktatúra valós arcát, kétségbe vonta, hogy ezek az alkotások egyáltalán méltóak arra, hogy megőrizzék őket az utókor számára. Mások attól tartottak, hogy a kiállítás igyekszik majd megkérdőjelezni a bemutatott tárgyak jelentős részének valós művészi értékeit is.
Egyetértés csak abban volt, hogy az 1944–1990 közötti időszakot nem lehet kitörölni a történelemből, és a kor tárgyi emlékeivel való találkozás lehetőségét azok számára is biztosítani kell, akiknek már nincsenek személyes tapasztalatai a diktatúra évtizedeiből. Heves viták zajlottak a tervezett múzeum neve körül is. Sokáig a „Totalitárius Művészet Múzeuma” tűnt a befutónak, ezt azonban a döntésre hivatottak végül „a múlt értékelésében megnyilvánuló emocionális extrémizmusnak” minősítették, s az alkotások művészi értékére hivatkozva döntöttek a „Szocialista Művészet Múzeuma” mellett.
A múzeum létrehozása körüli események azt követően gyorsultak fel, hogy 2009-ben az akkor 58 éves Vezsdi Rasidov vette át a kulturális tárca irányítását. Rasidov maga is neves szobrászművész, aki szívügyének tekintette, hogy alkotótársainak életműve ne a szemétdombra kerüljön, hanem megmaradjon az utókor számára. A múzeum céljaira végül egy, a városközponttól kissé távolabb eső művészeti iskolát szemeltek ki és újítottak fel 1,6 millió euróból. A szeptember 19-i megnyitón feltűnően nagy számban és magas szinten képviseltette magát az ország jelenlegi vezetése; a miniszterelnök és helyettese mellett több miniszter és Szófia polgármestere is megjelent. Beszédeikben azt hangsúlyozták, hogy ez a múzeum is segít a múlt egy fejezetének lezárásában. Vagyis a kommunizmus most végre oda került, ahová való: a múzeumba.
A múzeum gyűjteménye a hasonló funkciójú budapesti intézménnyel szemben nemcsak a szobrokra koncentrál, bár kétségtelen, hogy a kort a monumentális köztéri alkotások jelképezik a legmarkánsabban. A folyamatosan bővülő kollekciót jelenleg 77 szobor, 60 festmény és 25 kisplasztika alkotja. Tekintve, hogy a szobrok többségét már a rendszerváltást követő első években eltávolították a közterekről, felkutatásuk és helyrehozataluk nem kis feladat volt. A gyűjtemény legemblematikusabb darabja az a posztamensre állított, üvegből készült hatalmas vörös csillag, amely egykoron a kommunista párt központi bizottságának székházát díszítette. A parkban elhelyezett plasztikák közül, ha művészi kvalitásaival nem is, de méreteivel kimagaslik Georgi Dimitrov több mint ötméteres szobra.
Rajta kívül természetesen Leninnel, Sztálinnal, Brezsnyevvel, sőt Che Guevarával is találkozhatnak a látogatók egész alakos kompozíciók, mellszobrok vagy portrék formájában. Némi meglepetésre Todor Zsivkov, a szocializmus utolsó, közel három évtizedének mindenható ura csak nagy ritkán bukkan fel, pedig nem is olyan régen portréi még minden közintézményben megtalálhatók voltak. Ha valakiben ez véletlenül hiányérzetet okozna, az lánya, Ljudmilla arcképével vigasztalhatja magát. De nem minden alkotás ábrázol ismert személyiségeket, sok a második világháborús partizánokat, munkásokat, parasztokat, sportolókat megörökítő festmény és szobor is, természetesen szigorúan a szocialista realizmus szellemében. Talán mondanunk sem kell, hogy e művek szereplői mindig mosolyogva és rettentő optimistán tekintenek a jövőbe, s izmaik úgy feszülnek, mintha éppen most jöttek volna egy doppinglaboratóriumból.
A szoborpark anyaga nagyjából állandónak tekinthető, bár még gazdagodhat egy-két újra felfedezett alkotással, a kiállítótermekben látható műveket viszont az elképzelések szerint rendszeres időközönként cserélni fogják. A múzeum mozitermében megelevenedik a múlt: a filmek többek között politikai nagygyűléseket, Dimitrov mauzóleumának építését, majd lerombolását, a kommunista párt székházának 1989-es felgyújtását mutatják. Bizonyára népszerű lesz a múzeum-shop is, ahol a szovjet és bolgár kommunista vezetők portréjával ellátott csészék és pólók mellett sok olyan tárgy is kapható, amelyekbe némi fanyar humort is csempésztek.
A múzeumalapítók várakozása szerint az új kiállítóhely a leglátogatottabbak egyike lesz a bolgár fővárosban. A két fő célcsoport az egzotikumra vágyó külföldiek, illetve a legfiatalabb korosztályok. Utóbbiak számára várhatóan az iskolák szerveznek majd kirándulásokat a múzeumba a történelemoktatás keretében.