Új múzeummal gazdagodik 2012 júniusában a kanadai Vancouver, ahol Brit-Kolumbia Királyi Múzeuma (Royal BC Museum) nyit fiókintézményt.
Az 1886-ban alapított, évi 400 ezer látogatót fogadó edmontoni „anyamúzeum” hétmillió kiállítási tárggyal rendelkezik, melyeknek csak töredékét tudja bemutatni; ezen a helyzeten enyhít az új múzeum, mely elsősorban Kanada nyugati partvidékének történetére és művészetére koncentrál majd. Az új múzeum Vancouver történelmi kínai negyedének egy klinkertéglás épületében kap helyet és nyitó kiállításán a talán legismertebb kanadai festőnő, a 20. század első felében működött Emily Carr munkásságának első évtizedeiről nyújt átfogó képet.
Miközben joggal vagyunk elégedetlenek az itthoni múzeumi projektek elhalásával vagy csúszásával, az igazság kedvéért hozzá kell tennünk, hogy, mint a Tate Modern esetében is láttuk, a nagyobb léptékű tervek megvalósítása külföldön is sokszor szenved késedelmet – nem csak, de elsősorban anyagi okok miatt. Az egyik legismertebb amerikai múzeum, a Whitney Museum of American Art New York szívébe tervezett új épülete, melyet a sztárépítész Renzo Piano álmodott meg, az eredeti menetrendhez képest hároméves csúszással, 2012 helyett 2015-ben fog megnyílni, legalábbis a dolgok jelenlegi állása szerint. Legkevesebb egy évet, de lehet, hogy többet is késik Abu Dhabi néhány új múzeuma, így az Abu Dhabi Louvre és az Abu Dhabi Guggenheim megnyitása is a város Boldogság-szigetén.
Jó egy évet csúszik – feltéve, hogy ezután már minden a tervek szerint halad – a New York-i Afrikai Művészet Múzeuma (Museum for African Art) új épületének átadása is, amit most 2012 második félévére terveznek. A múzeum a híres new yorki „múzeumi mérföld” első új intézménye lesz a Guggenheim 1959-es megnyitása óta. Az Afrikai Művészet Múzeuma a fekete kontinens és az afrikai diaszpóra régi és kortárs művészetének legfontosabb, 1984 óta működő gyűjteménye, mely többszöri költözés után jövőre talán végleges otthonra lel. A Robert A. M. Stern építésziroda által tervezett, 30 ezer négyzetméter alapterületű komplexum építési költségei 95 millió dollárt tesznek ki, ebből eddig – közpénzekből illetve adományokból – 86 millió jött össze; a munkák befejezéséhez szükség van a hiányzó 9 millióra.
Maradjunk még New York körzetében, egészen pontosan a Long Island-en, ahol 2010 nyarán végezték az első kapavágást és a tervek szerint 2012 második félévében már meg is nyílik a Parrish Art Museum új épülete, melyet a Tate kapcsán már említett Herzog & de Meuron iroda tervezett. A múzeum 1897-ben alakult és a 19-20. századi amerikai festészet számos kiemelkedő alakjának műveit őrzi az impresszionista William Merritt Chase-től a közelmúlt olyan sztárjain át, mint Jackson Pollock, Willem de Kooning, Dan Flavin vagy Roy Lichtenstein a mai mesterekig, köztük Eric Fischl-ig és Elizabeth Peyton-ig. A közös bennük az, hogy munkásságuk valamilyen módon kötődött vagy kötődik a Long Island-hez. Az új épület alig két mérföldnyire van a jelenlegitől, fő építőanyagai a beton és az üveg. Harmonikusan illeszkedik a tájba; két hosszú, párhuzamos kiállítási csarnokának tájolása olyan, hogy a lehető legjobban kihasználja a természetes fényt. Átadásával a szigetnek végre olyan múzeuma lesz, amely méltó az amerikai képzőművészet történetében játszott szerepéhez.
Végezetül lássunk egy példát egy meghirdetett, de elmaradó múzeumnyitásra is: Bécs egyik legszebb belvárosi barokk palotája 1694-1711 között történt felépítése óta a liechtensteini uralkodó család tulajdonában van. A család egy párját ritkító – elsősorban ugyancsak barokk – műgyűjtemény tulajdonosa, s e gyűjtemény egy része egy másik nagyszerű bécsi épületben, az úgynevezett Liechtenstein Kerti Palotában 2004 óta a nagyközönség számára is hozzáférhető. Az eredeti tervek szerint a belvárosi palota a gyűjtemény további részeinek bemutatását szolgálta volna s a felújítási és átalakítási munkálatok is e szándék jegyében kezdődtek meg 2009-ben. A művek biztonságos tárolására a föld felszíne alatt háromszintes raktárat létesítettek, a kiállítási teret 1200 négyzetméteresre tervezték. Időközben azonban egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a 2004 óta működő intézmény fenntartása is gondokba ütközik; a látogatottság elmarad a várttól.
Az első reakció a belvárosi palota felújításának lassítása volt; a megnyitást 2011-ről áttették egy évvel későbbre. Novemberben aztán robbant a bomba: nemcsak a most felújítás alatt álló palotából nem lesz múzeum, hanem bezárják a már működő múzeumot is a Kerti Palotában. Mindkét épület afféle rendezvényközpontként fog üzemelni. A nagyközönség évente csak egyszer, a múzeumok hosszú éjszakáján nyer majd bebocsájtást a palotákba; egyébként csak azok láthatják a bennük tárolt műkincseket, akik jóelőre csoportos tárlatvezetést rendelnek vagy meghívást kapnak az épületet bérbevevő cégek által tartott rendezvényekre.
