Aratástól aratásig – magyar kálvária, 1918-1919
Az OSA Archívum, illetve a Centrális Galéria beleáll, kiállítást rendezett arról a történelmi időszakról, amelyet éppen sokadjára írnak át az aktuális kurzus szája íze szerint és amelynek emlegetéséért már más kiállítások, művészeti intézmények és művészeti szakemberek megkapták a magukét. Emlékszünk, Albert Ádám Minden a mienk! című kiállítása a Kassák Múzeumban, 2018-ban az újratöltött kultúrkampf célkeresztjébe került és megkapta a „kommunizmus propagálásának” abszurd vádját, meg még többet is, például, hogy visszakívánja a vörösterrort – már önmagában a témája miatt. Látni persze nem látták, akik össztüzet nyitottak rá, ha ugyanis látták volna, kiderült volna számukra, hogy mennyire nem erről van szó és arról is mennyire absztrakt módon. Bele sem merünk gondolni, most mi lesz, itt ugyanis megint a Tanácsköztársaság időszaka, társadalmi és politikai kontextusa kerül elő. Propagálás, meg visszasírás persze föl se merül (valamirevaló művészeti intézmények nem sírnak vissza), történeti tisztázás annál inkább. Plakátok, fotók, filmrészletek, dokumentumok, azaz semmi fikció és absztrakció, egyszerűen azt a munkát végezné el a kiállítás, amelyet mifelénk már egyre nehezebb: világosan, politikai indoktrináltság nélkül beszélni egy történelmi korszakról. Mondhatjuk úgy is: traumatikus történelmi időszakról. A Trianon-évforduló után nem sokkal ez most fontosabb, mint bármikor.
Hol?
Centrális Galéria – Blinken OSA Archívum, 1051 Budapest, Arany János u. 32.
Mikor?
2021. január 10-ig
Alig, hogy véget ért Szilágyi Lenke kiállítása a fent említett OSA-ban, most itt egy válogatás az eddigi életműből. Jókor, jó helyen. Mialatt a szomszédos Szentkirályi és Vas utcákban a hatalom – akár egy másik hatalom Minszkben – lekapcsoltatja a netet, aztán ki tudja még mit, a nyolcadik kerületi palotanegyedben, pár sarokkal odébb egy szép épületben ez van kiírva: Empátia. Mondjuk, egy képzeletbeli ország neve is lehetne, vagy akár egy valódi országé is. De nem az, hanem nagyon is valóságos fogalom és gyakorlat, amelyet azonban kezdünk elfelejteni. Pedig nagy szükségünk volna rá. Szilágyi Lenke fotográfus munkáinak alapállásáról van szó. Nem elfogultság, nem feltétel nélküli rajongás, hanem a beleérző képesség, a megértés, a belehelyezkedés valakinek a helyzetébe, szemszögébe. Miközben persze a fotográfusnak megvan a maga szemszöge. Mondhatnánk humánumot is, szeretetet csak azért nem, hogy ne legyünk szentimentálisak.
Ki?
Szilágyi Lenke
Hol?
Magyar Építőművészek Szövetsége, 1088 Budapest, Ötpacsirta u. 2.
Mikor?
október 30-ig
Blindage
Fedezék, óvóhely, de ha szétszedjük a szót és eljátszunk vele, egy vak korszak eljöveteléről is eltöprenghetünk. Fotóhónap van, bár meglehet, ezt most egy picit nehéz átélni, mert sokan vannak, akik ezekben a hetekben inkább elkerülik a zsúfolt megnyitókat. A bezárkózás, a bunker-stratégia sem jó azonban, el kell azért menni ide-oda és egy kiállítás megnézhető úgy is, hogy ne legyünk sokan az adott helyen. Ha már bunker: a Berlinben élő és dolgozó Szolga Hajnal (aki nem mellesleg lapunk szerzője is) két sorozatából válogat, a Bunker és a Kijárási tilalom címűekből és mindkettő az épített környezet vagy mondjuk inkább, örökség egy sajátos aspektusával foglalkozik, a posztindusztriális esztétikával. Az ember által épített izék és a természet viszonyával. A képeket is megdolgozza, de a látvány itt nem önmagáért való, folytonosan a társadalomkritikus tartalmat erősíti. A helyszín maga is posztindusztriális örökség, a valamikori külvárosból, ami ma már nem az. Ha valaki éppen október 26-án menne, jelen lehet Tóth Kinga költő és hangperformer akciójánál, amely a megnyitó idején elmaradt. De majd most.
Ki?
Szolga Hajnal
Hol?
Igor Metropol, 1116 Budapest, Sztregova u. 1. IV. emelet
Mikor?
október 30-ig
Hangover Reading Club #8
A forenzikus módszer
Oknyomozás, tényfeltárás, újságírói eszközök, törvényszéki bizonyítási módszerek és a kortárs képzőművészet. Milyen esélyei vannak a tényfeltáró, „igazságkereső” munkáknak a post truth korszakban? Működhet-e a kiállítótér fórumként vagy tárgyalóteremként? A művészeti világot néhány éve szinte felforgató Forensic Architecture csoport oknyomozó munkája (cikkeink itt és itt) mennyire tekinthető szoros értelemben vett művészi tevékenységnek? A Trafó Galéria most látható, Mögöttes hangok zaja című kiállításához kapcsolódó olvasókör és beszélgetés lesz szombaton, október 17-én délelőtt 11.30-kor. Szalai Borbála (kurátor, Trafó Galéria) és az artportal főszerkesztője, Nagy Gergely vezetik, és a fenti kérdések is terítékre kerülnek – meg természetesen az is, amit a résztvevők fontosnak tartanak. Ha jelentkezel, a Trafó Galéria megosztja veled azokat a szövegeket, amelyek kapcsán a beszélgetés zajlik, vagy inkább, amelyek a kiindulópontot jelentik. Ezzel együtt pedig érdemes megnézni az apropót szolgáltató kiállítást is, amely a hétvégén zár, már csak azért is, mert az egyik kiállító művész, Lawrence Abu Hamdan, aki hanggal és a hang-információk oknyomozó kutatásokban való használatával foglalkozik, többek között a Forensic Architecture csoporttal is együttműködött – nem mellesleg pedig egy fantasztikusan érdekes munka látható tőle. Pénteken fél 7-től tárlatvezetés is lesz ugyanitt, szóval akár két egymást követő napon is foglalkozhatunk a kiállítás által felvetett kérdésekkel. Fontos: a tárlatvezetés és az olvasókör is az óvintézkedések betartásával és a szociális távolság tartása mellet zajlik.
Kik?
Mögöttes hangok zaja / Kiállító művészek: Lawrence Abu Hamdan, Andreas Fogarasi, Roman Štětina, Imogen Stidworthy. Kurátor: Szalai Borbála
Hangover Reading Club: Szalai Borbála és Nagy Gergely
Hol?
Trafó Galéria, 1094 Budapest, Liliom utca 41.
Mikor?
október 17, szombat, 11.30
A nyitóképen Imogen Stidworthy Sacha (Listening) című munkája a Trafó Galéria Mögöttes zajok című kiállításán. Fotó: Biró Dávid
