Ha azt modjuk, enigmatikus, alig mondtunk valamit. De azt nem mondhatnánk, hogy nem megfejthető. Csakhogy vannak összefüggések. Gerhes Gábor jelen kiállítása a Széchenyi Irodalmi-és Művészeti Akadémián a napokban tartott székfoglaló előadásához kötődik. De persze anélkül is értelmezhető. Főként, ha tudjuk, hogy Gerhes már rég elhagyta a rá korábban jellemző iróniát (jó, valahol persze mindig ott rejlik azért…), és egy ideje a hatalom nyelve érdekli, a hatalom és az egyén viszonya. A Neue Ordnung című kiállításában is és a Capa-központban rendezett Jelentés című csoportos kiállításon is nagyon határozottan ez az érdeklődés és az ezzel kapcsolatos kutatás jelent meg. És ott egy másik nagy projekt, az ATLAS című enciklopédikus vállalkozás, amely teljes egészében még nem valósult meg, s amelynek része az Abstract. eddig még be nem mutatott 27 műve is. Itt most mindez ténylegesen absztrakt szintre emelkedik, ábrázolt és ábrázolat viszonyáról kezd szólni, és az abstract szónak egy olyan jelentése is ide kívánkozik, ami művészetről beszélve nem biztos, hogy elsőként eszünkbe jut: kivonat. Absztrakt művészeti gyakorlatok, megoldások vonulnak itt föl, itt és most nehezen részletezhető művészetfilozófiai összefüggésrendszerben, de előkerül Danto és A közhely színeváltozása is. Hanem. Vagy inkább: és. Az értelmezés szabadsága a miénk, már csak azért is, mert szándékoltan kevés az információ az anyagról. Rejtély. De jólesik végignézni.
Ki? Gerhes Gábor
Hol? Fészek Galéria, 1073 Budapest, Kertész u. 36.
Mikor? április 30-ig
Csendes stratégiák. Így az alcím. És lássuk be, minden művészi tevékenység valamiképp mániának tekinthető, nem csak a szó hétköznapi értelmében. Konok, jó esetben konzekvens, saját utak. De ezen belül is: az az öt művész, aki itt kiállít, olyasféle praxisokat folytat, amelyek talán leírhatók ezzel a szóval, mániákus. Aprólékos munkamódszerek, manuális technikák, ismétlődő, olykor monoton gyakorlatok, folyamatok, hiszen mi egyéb volna például a gemkapcsokból összeálló, hatalmas függöny-zuhatag, vagy a millió apró vonalkából kialakuló, sodró kompozíció, a darabkákból összerakott szöveg. Apróságokból felépülő nagyszabás. Befelé figyelés, a külvilág kiiktatása.
Kik? Benczúr Emese, Imre Mariann, Szíj Kamilla, Szira Henrietta, Tarr Hajnalka
Hol? MODEM, 4026 Debrecen, Baltazár Dezső tér 1.
Mikor? június 23-ig
Nem könnyű a Csend című új, pannonhalmi kortárs kiállításról információt szerezni. De végül is, érthető: a hangos médiafelületek használata miért is állna közel a Pannonhalmi Főapátsághoz? Pedig a tevékenységük már hosszú-hosszú évek óta nagyon is benne van a hazai kultúra valódi fősodrában, és nyugodtan mondhatjuk, a Kibékülés című tavalyi csoportos kiállítással szintet lépett a kortárs művészeti programjuk is. Arról a kiállításról nagyon komoly méltatások jelentek meg és így lesz ez a Csenddel is. Pannonhalma, nos, mintha nem is itt volna. Úgy értjük, hogy itt, minálunk, ahol fülsüketítő módon harsog a propaganda a kereszténység megvédéséről és közben a legalapvetőbb bibliai normákat rúgja föl (ld. még: a hatalom nyelve). Erre is válasz a pannonhalmi dombon a Csend. Meg persze a szó zen értelmében van szó itt a befelé fordulásról, a metafizika csendjéről is. Miközben, a zenetörténetből tudjuk, a csend ugyanolyan értékű jel, mint a hang (ld. még: John Cage). Erőss Nikolett kurátori munkáját ki kell emelnünk, meg a hely szellemét, amely nem hagy senkit érintés nélkül, a szerzetesközösség gondolkodását és gyakorlatait, és persze újra a Pannonhalmi Főapátság természetesen nyitott, européer programját, amelyet következetesen visz tovább, évről-évre, az egyre elviselhetetlenebb zajban.
Kik? Ember Sári, Kristóf Krisztián, Pálinkás Bence György, Schuller Judit Flóra, Trapp Dominika
Hol? Pannonhalmi Főapátság, Monostori Kiállítótér, 9090 Pannonhalma, Vár 1.
Mikor? november 11-ig
A nyitókép Erdei Krisztina fotója.
