Egy biztos, nem volt könnyű helyzetben a vásár anyavállalata, a svájci MCH Group, amikor döntenie kellett, megtartják-e a júniusról szeptemberre halasztott Art Baselt, vagy inkább végleg lemondják. Biztos csak annyi volt, hogy a döntés – éppen az Art Basel Hong Kong késve történt lemondásának súlyos következményeiből okulva – nem volt tovább halasztható. Az MCH sem a hong kongi vásár, sem a cég másik zászlóshajója, a Baselworld lemondásakor nem járt el igazán szerencsés módon, egy újabb súlyos baki így már nagyon komoly válságba sodorhatná. Az ázsiai vásár lemondásánál a rossz időzítés és a kiállítók befizetett részvételi díja egy részének visszatartása, az óra-ékszer mustra esetében pedig a fontosabb kiállítókkal való előzetes egyeztetés elégtelensége volt a legfontosabb „vádpont” a szervezőkkel szemben. Most viszont hiába törekedtek alaposabb előzetes egyeztetésre, az nem sok támpontot adhatott nekik, mivel a potenciális résztvevők – akik között ezúttal sem volt magyar galéria – és az ugyancsak megkérdezett neves gyűjtők álláspontja is erősen megosztott volt; legalább annyian voltak a vásár megtartása ellen, mint mellette. Arra is hiába vártak a szervezők, hogy legalább az eldőljön, a pandémia utáni svájci újraindulás menetrendje egyáltalán lehetővé teszi-e a vásár megrendezését. (Más kérdés, hogy egy ilyen menetrend bármikor újraírható, ha közben a járványhelyzet kedvezőtlenül alakul, tehát 100%-os garanciát a hatóságok által egyelőre halogatott döntés sem jelenthetne.) Egyetlen pont maradt tehát, az időzítés, amiben a vásár igazgatósága demonstrálni tudta, hogy levonta a következtetéseket a korábbi hibákból és ezt meg is tette: most időben, több mint negyed évvel a tervezett szeptemberi időpont előtt döntöttek. És valószínűleg a kisebbik rosszat választották a lemondással, mert a kár így csak anyagi és bár nagyon fájdalmas, de legalább kalkulálható, míg egy mostani zöld jelzés utáni kényszerű lemondás az utolsó pillanatokban e károkat megsokszorozhatta volna, egy esetleg erősen foghíjas résztvevői körrel megtartott vásár pedig az anyagiakon túl nehezen reparálható presztízsveszteséget is okozott volna. A hivatalos közlemény a döntés indokaiként a pandémiával összefüggő alapvető egészségügyi és biztonsági rizikókat, a kiállítók és partnereik jelentős anyagi kockázatát, a nemzetközi közlekedésben és szállításban tapasztalható hosszabb fennakadásokat, továbbá azt a tényt jelöli meg, hogy a svájci hatóságok még nem foglaltak véglegesen állást abban, milyen feltételekkel lehet nagyrendezvényeket tartani az országban a vásár tervezett időpontjában. Az Art Basel nem marad el teljesen, mivel – a hong kongi vásárhoz hasonlóan, és vélhetően annak tapasztalatait is hasznosítva – átköltözik a virtuális térbe: a kiállító galériák az Online Viewing Rooms-ban mutatkoznak majd be június 17-26. között, azaz a vásár eredetileg tervezett időpontjában, de annál hosszabb időtartammal. Az online vásárt egyébként akkor is megtartanák, ha később, azaz szeptemberben az élő vásár is megrendezésre kerülne.
A közlemény hangsúlyozza azt is, hogy a decemberre tervezett Miami Beach-i vásár előkészületei az előzetes terveknek megfelelően folytatódnak. Mérget azért a vásár amerikai kiadásának megrendezésére ma még elég kevesen mernének venni, főképp azért, mert az USÁ-ban a pandémia méretei, továbbá Ázsiához és Európához képest való fáziseltolódása miatt az újraindítás is csúszásban lehet. Ennek máris olyan – persze a művészeti vásárral nem feltétlenül összehasonlítható – példái ismertek, mint a Metropolitan Museum, ami az eredetileg prognosztizált július eleje helyett már legjobb esetben is augusztus közepére teszi az újranyitás várható időpontját, vagy a Metropolitan Opera, ami a napokban már egész őszi szezonját lemondta és jelenlegi tervei szerint először csak az év utolsó napján megy ott fel a függöny.
Nyitókép: Installation view of Lévy Gorvy’s booth at Art Basel in Miami Beach, 2018. Courtesy of Art Basel / Photo: Artsy.net
