Három évtizeddel ezelőtt az akkor nemrég Párizsba költözött Nemes Judit kezébe került egy gyermekkori kombinációs játéka, amelyet még nagymamájától kapott. A számozott kockák variációira épülő játékból Nemes saját alkotói módszert fejlesztett. Kilenc darab 3×3 cm-es kockát készített, ezeknek a hat oldalára geometrikus formákból és elemi színmezőkből mini festményeket vitt fel. A kilenc kockát és hat-hat oldalukat elkezdte egy plexidobozban különböző kombinációkban kirakni, s az így létrejövő kompozíciókat nagy méretben, műalkotásként megfesteni. Az eredeti játék és a kis kockák fotójától a már kész műalkotásokig ezt a folyamatot mutatta be 2006-ban a Magyar Műhely és a zürichi La Ligne galéria közös kiadásában megjelent, Permutációk című katalógus.
Ez a sorozata inspirálta Nemes Juditot a térbe történő kilépésre is. A mostani kiállításon először látható idehaza hét olyan, 2004/2005-ben készült festménye, amelyeken a képtér alsó vagy felső egyharmadnyi csíkját vízszintesen eltolja, ezzel kikacsint a térbe és dinamikát kölcsönöz a műveknek. A gondolat továbbfejlesztésével jöttek létre ténylegesen háromdimenziós objektjei is, az oldalaikon geometrikusan megfestett oszlop-szobrok, úgynevezett geometrikus totemek.
Ezekről 2010-ben a veszprémi Modern Képtár – Vass László Gyűjtemény kiadásában jelent meg katalógusa, a totemeket bemutató, ottani egyéni kiállításához kapcsolódva. Ilyen plasztikái szerepelnek az áprilisban megnyílt balatonfüredi MOMŰ (Modern Műtár) nyitókiállításába integrálva is, amely Szöllősi-Nagy András és Nemes Judit több évtizedes magyarországi, párizsi és hollandiai gyűjtői munkásságából nyújt ízelítőt. Mivel gyűjtésük egyik kulcsa, hogy Nemes Judit alkotótársként szoros, akár baráti kapcsolatot ápol hazai és külföldi művészek széles körével, rendszeresen szerepel közös, csoportos tárlatokon a kollekciójukban is látható alkotókkal, a totemek bevonása a gyűjtemény nyitókiállításába találóan rekonstruálja a művészi és a gyűjtői munka összefonódását.
Visszatérve az újbudai kiállításhoz, az eltolással készült sorozat címeiben a görög betűk neve a színkombinációt jelöli: minden mű öt színt használ. A sorozat egésze eredetileg Bonnban szerepelt kiállításon, a most látható hét munkán felüli művek a németországi kiállítás nyomán mind ottani intézményi gyűjteménybe kerültek. Az egységesen 60×80 centiméteres, akrillal rétegelt lemezre készült sorozat fa hordozóját, a mintegy három centiméter vastagságú, a formázott vásznakra emlékeztető képtestet a művész maga készítette.
Ugyancsak a négyzet alapegységén nyugszik a mostani kiállításon három művel reprezentált, plexidobozban elhelyezett nagy méretű papírmunkák sorozata. Ezeket a Bartók Béla Mikrokozmosza által inspirált munkákat Nemes Judit Hann Ferenc szentendrei művészettörténész kezdeményezésére készítette. A festett, hajtogatott, majd talpuknál a fa hordozóra felragasztott papírlapokra felülről úgy néz rá a befogadó, mint szirmukat nyitó-csukó virágokra. Megszólalásig hasonló, mégis egymástól kicsiben eltérő teremtmények ezek, hiszen minden egyes papírlap kézzel van festve. Bartók százötvenhárom kompozíciója hasonlóan rokon egymással, miközben komplexitásában fokozatosan változik, a kezdő szinttől a progresszív etűdökig. Ezeket a papír reliefeket Nemes Judit 2019. évi, a Nyílt Struktúrák Művészeti Egyesület (OSAS) kiadásában megjelent, nemrégiben online is elérhetővé vált visszatekintő katalógusa, a címében (Nemes Judit 1992 Judith Nem’s 2018) a művész nevének kétféle írásmódjával a hazai és a franciaországi évekre utaló kiadvány mutatja be részletesen.
A mostani tárlaton három mű képviseli Nemes Judit azon kísérleteit, amelyek alapján utóbb az OSAS grafikai mappájába készített, 2021. évi munkája megszületett. Az akrillal papírra festett kompozíciók három színben – piros, fehér és fekete – négyzetek és árnyékuk szekvenciájával játszanak. Az egyszerű mértani formák a térbeliség illúzióját keltik, miközben magabiztosságot követelnek az alkotótól, hiszen papíron nem lehet javítani.
Szintén három olyan festmény szerepel a mostani kiállításon, amelyek négyzetek egymáshoz való viszonyára, átfedésére, és ezáltal a közöttük létrejövő vizuális kölcsönhatásra épülnek. Ezek közül a meghívón is szereplő, 2013. évi kompozíción a négy darab négyzet között lévő, csupán a befogadó tudatában létrejövő új négyzet a központi elem. A négy határoló négyzet belső sarkában látható sárga mini négyzet jelzi csak, hogy a kép centrumában talán egy további négyzet rejtőzik. Ezzel összességében tizenkettő plusz egy négyzet fedezhető fel a képen, hiszen a négy darab határoló négyzet egyenként két-két további négyzetet tartalmaz.
Ugyanebben az évben készült az a festmény, amelynek szürke négyzetei egymásba kapaszkodnak, mintha gyerekek fognák engedelmesen egymás kezét. Az érintkezéseknél, átfedéseknél a kép a szürkéből átvált a kék árnyalataiba – ahogyan az emberi érintkezéseknél is új minőség, másféle kapcsolat születik. A képnek a zöld árnyalataiban is készült két változata. Ezekre a Franciaországban élő neves magyar szobrász, Pán Márta csupán annyit mondott Nemesnek, hogy zöld tónusú kortárs festményeket igen nehéz lesz a franciáknál eladni – és lám, mindkét mű rövid időn belül elkelt, csak a most kiállított mű maradt a művész tulajdonában.
A motívumhoz különösebb tudatosság nélkül, hét évvel később egyetlen további festmény erejéig tért vissza a művész, ahol a hat darab, négyzetes színmező egy fa felfelé törekvő, egymásba kapaszkodó ágaira enged asszociálni. Sőt, a festmény még inkább figuratív képzettársítást is megenged: előre lépkedő vagy felfelé mászó alakot, akár csupán magát az alakot, amint törzse és végtagjai kubisztikus egyszerűsítéssel, négyzetek formájában jelennek meg. A fehér alap és a hat szín is ritkasággá teszi a képet Nemes életművében.
A kamarakiállítás tizenhat műve így a bonni sorozat hét formázott alakú képéből, továbbá három másik vizuális téma három-három alkotásából tevődik össze. Közös nevezőjük a négyzet: szabályos, rudimentáris forma, mégis a zeneitől a természeti és emberi képzettársításokig széles értelmezést kínál.
Vajon mitől ilyen központi elem a négyzet Nemes Judit művészetében? Huszonegy éve ismerjük egymást – először Andrási Gábor javaslatára, a Műértő számára készülő cikkhez találkoztunk 2002-ben a Centrál Kávéházban – és azóta visszatér ez a kérdés. A négyzet szabályos, kiegyensúlyozott forma, minden oldala és szöge egyenlő. Hasonlóan arányos személyiségnek látom Nemes Juditot. Négyféle fő szakmai szerepben tevékeny: alkotó, műgyűjtő, művészeti szervezetek, például az OSAS vagy a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia (SzIMA) aktívan szervező tagja, illetve kiállítások, például az Abigail Galéria magyarországi, franciaországi és tágabban nemzetközi művészeket bemutató sorozatának rendezője; és ezeket mind egyforma odaadással és hozzáértéssel végzi. Művészeti munkássága és személyisége önazonosak, egymást inspirálják, mint négyzet a négyzeten.
- Nemes Judit: Négyzet a négyzeten
- Helyszín: Újbuda Galéria
- Megtekinthető: 2023. május 25 – június 19.
Borítókép: Nemes Judit: 04ZETA951, 2004, akril, rétegelt lemez, 60 x 80 cm, a művész jóvoltából
