A legtöbb aukciósház elégedetten tekinthet vissza a januártól júniusig terjedő időszakra: az artprice napokban nyilvánosságra került adatai szerint a globális forgalom jelentősen, 18%-al bővült az előző évivel szemben és elérte a 8,45 milliárd dollárt. Persze ezt a számot is többféleképp lehet értelmezni: a 18% ugyan valóban jól mutat – annál is inkább, mivel egy folyamatba illik, hiszen már 2017 is javulást hozott az előző év teljesítményével szemben – de nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a számok korábban többször is – 2011-ben, 2014-ben és 2015-ben – jobbak voltak az ideinél.
A bővülésből persze sem az egyes művészettörténeti korszakok, sem a műkereskedelem különböző központjai, sem pedig a vezető árverőházak nem egyforma mértékben vették ki részüket. Ami az egyes korszakokat illeti, csak apró eltolódások érzékelhetők a korábbiakhoz képest. Az árak a második világháború utáni és mindenekelőtt a kortárs szegmensben nőttek a leggyorsabban, de a piacból még mindig a modernek, a XIX. század vége és 1940 között született művek hasítják ki a legnagyobb szeletet – ez a forgalomnak csaknem a felét, s az értékesített tételek 40%-át jelenti. Ebben a kategóriában feltűnően jó eredményeket értek el az orosz absztrakt munkák, közülük is mindenekelőtt Kazimir Malevics 1916-os Szuprematista kompozíciója, ami 85,5 millió dollárral hatalmas életműrekordot hozott – és mellesleg évi 4,5%-os hozamot biztosított a művet tíz évig birtokló eddigi tulajdonosának. A régi mesterek piaca tovább csökkent, javult viszont a meglehetősen hosszú ideig mostohagyerekként kezelt XIX. századi művészet részesedése az összforgalomból, ami nemcsak a nagyobb tételszámnak, hanem a valamelyest emelkedő áraknak is köszönhető.
A műkereskedelmi központok csatájának egyértelmű nyertese idén az USA, ami, ha nem is kizárólag, de azért túlnyomó többségében New York-ot jelenti. Míg 2010 óta a kínai piac rendre megszorongatta, sőt, időnként meg is előzte volumenében az amerikait, most helyreállt a „régi rend”, amihez az amerikai piac 48%-os bővülése mellett a kínai 7%-os csökkenése is kellett. Az USA az idei első félévében a globális piac 40%-át adta, míg Kínának meg kellett elégednie 24%-al. A kiugró amerikai eredményhez nem kis részben járult hozzá egyetlen aukció, a Rockefeller Gyűjtemény 832,5 millió dollárt hozó árverése, ami nehezen megdönthető rekordot állított fel az egyetlen kollekció értékesítésből származó forgalom tekintetében.
A kínai piac lassulásának is van egy kézenfekvő magyarázata, ami egyúttal azt is mutatja, hogy nem feltétlenül a tényleges forgalom csökkent. Korábban, a kínai műkereskedelem nagy felfutásának éveiben ugyanis igen gyakori volt, hogy a csillagászati összegekért leütött tételeket később nem fizették ki. Ezt a hatóságok most megelégelték, s az aukciósházakkal egyetértésben olyan szabályt hoztak, hogy a leütött tételeket azonnal ki kell fizetni. Európa is jól teljesített, valamennyi nagyobb piaca bővült eddig az idén – a brit például 18%-al, aminek köszönhetően 22%-os globális piaci részesedésével csaknem beérte Kínát. De jó eredményeket értek el azok az európai országok is, ahol a nagy nemzetközi árverőházak vagy nincsenek jelen, vagy komoly hazai vetélytársakkal is meg kell küzdeniük – így Olaszországban 22, Németországban 17, Franciaországban 8, míg Svájcban 4%-al magasabbak a számok az egy évvel korábbiaknál.
Ami pedig az egyes piaci szereplőket illeti, a legnagyobb, a Christie’s 27%-kal növelte forgalmát és ezzel megerősítette vezető pozícióját a fő vetélytárs Sotheby’s-szel szemben, amely „csak” 11%-os növekedést tudott produkálni. Az elmúlt években megszoktuk, hogy a „két nagy” után már kínai házak nevei szerepelnek a listán, idén azonban beelőzött az egykor szebb napokat látott, és néhány éve ismét felszálló ágba került Phillips, mely egészen szenzációs, 59%-os forgalombővülést ért el. Rögtön felmerül persze a kérdés, mi a titkuk; a cég vezetői erre leginkább azt válaszolják, hogy most érnek be azoknak a befektetéseknek az eredményei, amiket működésük infrastruktúrájának korszerűsítésére és személyi állományuk minőségének javítására szántak. Megfigyelhető emellett az is, hogy üzletpolitikájuknak vannak a nagy vetélytársaktól eltérő vonásai is; készek például beszállni ígéretes fiatalabb művészek „felépítésébe” – ami a klasszikus felállás szerint inkább a galériák kompetenciája –, ugyanakkor nem hanyagolják el a csúcsszektort sem, amit jól mutat, hogy a legmagasabb áron értékesített tételek idei TOP 10-es listáján két eladás is az ő nevükhöz fűződik. A legnagyobb kínai házaknak, a Poly-nak és a China Guardian-nek meg kellett elégedniük a negyedik és az ötödik hellyel, jelentősen, több mint 100 millió dollárral lemaradva a Phillips-től. Térségünkből a Dorotheum 37,8 millió dolláros forgalmával épphogy befért a TOP 10-be. (Az egyes aukciósházakról közölt adatok kizárólag a képzőművészeti árverések forgalmát tartalmazzák. A házak többsége számos egyéb területen is aktív, teljes forgalmuk ezért az itt közöltnél lényegesen nagyobb.)
A piaci megfigyelők elsősorban azt értékelik pozitívan, hogy az idei forgalomnövekedés nem egy túlfűtött, irreális árakat kínáló piacon jött létre – az ilyen fázisokat ugyanis nagy visszaesések szokták követni. E „józanságnak” nem is az a legfőbb bizonyítéka, hogy az abszolút aukciós rekord nem dőlt meg – erre Leonardo (vagy mégsem Leonardo?) Salvator Mundijának tavalyi csillagászati ára után nem is lehetett számítani –, hanem sokkal inkább az, hogy az aukciók legkedveltebb sztárjainak túlnyomó többsége, így Picasso, Modigliani, Warhol, vagy az élő művészek közül Richter és Koons sem javított eddigi rekordján. 2018-ban mindössze két olyan leütés született, ami befér a 15 legdrágább, valaha aukción értékesített festmény közé; a negyedik helyen Modigliani Fekvő aktja, ami a Sotheby’s-nél 157 millió dollárért kelt el és a kilencedik helyen Picasso rózsaszín korszakának remeke, a Lányka virágcsokorral, ami 115 millió dollárral a Rockefeller Gyűjtemény legdrágább darabja lett.
A legnagyobb forgalmat, mint szinte minden évben, ezúttal is Picasso produkálta, a hat hónap alatt 1841 munkája kelt el, összesen 602,8 millió dollárért, s nem okoznak meglepetést az őt követő nevek – Monet, Warhol, Basquiat, Modigliani – sem. A TOP 10-be egyetlen élő művész sem fért be, a TOP 20-ba viszont már három is: Gerhard Richter, David Hockney és Yayoi Kusama. Richter árai ma inkább stagnálnak – igaz, nagyon magas szinten –, Hockney és Kusama munkái viszont egyre magasabb összegekért kelnek el; még az sem számítana nagy meglepetésnek, ha Hockney a második félévben elvenné Richtertől a legdrágább élő művész címet.
Magyar művészek alkotásai idén is viszonylag nagy számban szerepeltek külföldi aukciókon, ám nemzetközi figyelmet generáló eredmények most nem születtek. A legjobb árakat – a hagyományoknak megfelelően – Victor Vasarely, Moholy-Nagy László, Hantai Simon és Reigl Judit művei érték el, Vasarely KODD-K című munkájáért például Amszterdamban a Christie’s-nél áprilisban 211.500 eurót adtak és ugyanennyit ért júniusban – ugyancsak a Christie’s-nél, de már Párizsban – Hantai cím nélküli festménye is.
Ami a kilátásokat illeti, jelentősebb trendváltozásra a második félévben sem kell számítani, hacsak a globális gazdasági és politikai környezetben nem következnek be drasztikus változások. Két dologra azonban érdemes felhívni a figyelmet, ami némileg hűtheti a várakozásokat. Az egyik az, hogy az első félévi forgalomból önmagában is jelentős szeletet hasított ki a Rockefeller Gyűjtemény; hasonlóan „zsíros falat” a második félévben nem látszik – ha lenne, promóciója minden bizonnyal már rég zajlana –, azaz könnyen elképzelhető, hogy a teljes forgalmat jelentősen befolyásoló csúcskategóriában a kínálat összességében gyengébb lesz. Másfelől kérdéses az is, hogy a nagy házak meddig bírják a csúcsművek beadóiért vívott rendkívül költségigényes versenyt, s mikor érik el azt a pontot, amikor a veszteségek elkerülése érdekében rá kell lépniük a fékre, ami által viszont kevésbé vonzó lesz a potenciális beadók számára a tulajdonukban lévő csúcsművek értékesítése. Intő jel például, hogy a Sotheby’s első félévi eredménye az említett 11%-os forgalombővülés ellenére is jelentősen, mintegy 26%-al csökkent; a piac erre azonnal a ház részvényeinek öt százalékos csökkenésével reagált.
A nyitóképen Yayoi Kusama Pumpkin című 1992-ben készült munkája látható. Forrás: https://davidcharlesfox.com/yayoi-kusama-polka-dot-madness/
