A Ludwig Múzeum legújabb nemzetközi csoportos kiállítására invitáló plakáton egy fotó látható: közeli kivágásban építőkocka-szerű elemeket érintő (tapogató?) gyerekkezek. A képválasztás nyilván nem véletlen, még ha első pillantásra nem is egyértelmű, hogy a gondoskodás és támogatás hívószavak köré rendeződik az a tárlat, aminek a plakátját nézzük. (Maria Bartuszová fotográfiája egy vak és gyengénlátó gyerekek számára rendezett 1983-as szobrászati szimpóziumon készült.) Igaz, nem is könnyű egyetlen képpel illusztrálni egy ennyire sokrétű témakört körbejáró kiállítást.
A gondoskodás ma sok szempontból rendkívül időszerű fogalom, és ezzel a Vigyázat, törékeny! című kiállítás két kurátora, Dabi-Farkas Rita múzeumpedagógus-művész és Popovics Viktória művészettörténész-kurátor nagyon is tisztában van. “Körülbelül másfél évvel ezelőtt született meg az ötlet, hogy csináljunk egy kiállítást a gondoskodásról. Ennek az előzménye az a kutatásom volt, amit a GYED időszaka alatt végeztem anyaság, feminizmus és művészet témájában. Nagyon hamar nyilvánvalóvá vált, hogy még jobb lenne a gondoskodást a lehető legszélesebb tematikák mentén kibontani” – mondja Popovics Viktória.
A születéstől a halálig több olyan időszak is van az életben, amikor a szokásosnál nagyobb szükségünk van támogatásra, illetve amikor jobban és többet kell (kellene) odafigyelnünk saját magunkra. Ez a helyzet ráadásul globális méretekre tágítható, több változattal, leágazással és árnyalattal. A kérdésre, hogy a téma számos aspektusa közül melyek jelennek meg műalkotások formájában hangsúlyosan vagy érintőlegesen a kiállítótérben, Popovics Viktória sorolni kezdi: “Az anyasággal kapcsolatos tabutémákat – amik a kulturális, társadalmi, politikai elvárásokkal is kapcsolatosak – több munka is feldolgozza; más művek az oktatás, a női munka, az otthonápolás, az öngondoskodás kérdésköreit érintik (beleértve az olyan mentális egészséget érintő problémákat, mint például az alkoholizmus vagy az olyan elhúzódó trauma-és krízishelyzeteket, mint a gyász); megint mások a gondoskodással kapcsolatos társadalmi intézmények körüli problémákra reflektálnak (élelmiszerhiány, menstruációs szegénység, társadalmi mobilitással kapcsolatos anomáliák, a romák előtt tornyosuló, többszörösen nehéz akadályok), és még lehetne folytatni…”
A gazdag anyagban vannak hagyományos fotósorozatok (mint pl. Anna Daučíková “poharas” sorozata, ami szimbolikusan beszél az alkoholizmusról); installációvá alakított, közösségi gyűjtést követően és különleges módon feldolgozott sorozatok (mint pl. Tarr Hajnalka segítő szakmákban dolgozók kezeinek fotóiból folyamatosan szerkesztődő munkája); láthatóak saját, esetenként traumatikus vagy fájdalmas családi emlékek műtárgyakban feldolgozva (így pl. Eperjesi Ágnes vagy Esterházy Marcell alkotásai); van több videómunka (mások mellett Szalkai Dániel és Simon Zuzsi megrendezett videója alkoholizmus témakörben); láthatunk szokatlanul megformált szobrokat (pl. Anna Hulačová “üres kezekkel”, azaz gyermek helyett kutyával és növénnyel álló Szűz Máriáját), és még sok-sok mást…
A látogatók szélesebb körének bevonása érdekében a múzeum szakítani akart azzal a hagyománnyal is, hogy a múzeumpedagógia csak a kiállítás megnyitása után lép porondra, ezért Dabi-Farkas Rita a kiállítási anyag társkurálása mellett Popovics Viktóriával együtt ennek a szervezésében is aktív szerepet vitt az elejétől fogva, nem véletlenül. Dabi-Farkas régóta foglalkozik a megértési nehézségek kezelésével/feloldásával a múzeumokban, és múzeumi tevékenysége mellett többek között a fogyatékkal élők integrált családi délelőttjeit is ő szervezte meg korábban, ami az egyetlen ilyen az országban. “A megértési nehézséggel élő családok nem tudnak elmenni, nemhogy múzeumokba, hanem semmilyen speciálisan nekik szóló nyilvános programra a gyerekükkel” – mondja Dabi-Farkas Rita. “Léteznek egyezmények, vagy akár európai uniós pályázatok is az ilyen jellegű esélyegyenlőség megteremtésére is, de ezek nálunk nagyon ritkán jutnak el a teljes megvalósításig.”
A néző befogadás-élményének támogatása sosem árt; egy ennyire emocionálisan megterhelő anyag esetében meg különösen nem. “Rögtön a bejáratnál egy gyógypedagógus szakemberrel és az érintettekből álló csapattal közösen megalkotott, kérdéseket felvető, orientáló, könnyen érthető szöveget helyeztünk el nagy méretben a falon azok számára, akiknek egy kurátori szöveg megértése nehézséget okozna” – mondja Dabi-Farkas Rita. “Készülünk kísérőprogramokkal is, amikkel a nehezebb témák feloldását segítenénk. Hívunk pl. olyan embereket tárlatvezetőnek, akik maguk is nagyobb traumából, például halálosnak számító betegségből épültek fel. A kiállításban hangsúlyosan jelen levő, romákat erősebben érintő tematikához is tervezünk beszélgetős, kitárgyalós projekt-jellegű kísérő programokat” – teszi hozzá Popovics Viktória.
A kérdésre, hogy a kiállítók névsorában kik a legismertebbek nevek, illetve melyek a legnagyobb érdeklődésre számot tartó témák, Popovics Viktória Oláh Mara OMARA-t említi, akinek képei nem köthetők csupán egyetlen altémához, hanem a kiállítás egészében, szétszórva láthatók, illetve Coco Fusco kubai származású, az USA-ban alkotó képzőművészt, akinek Your eyes will be an empty word című megrendítő videója egy járványokban (AIDS, Covid) elhunytak ezreit tömegsírokban befogadó szigettel kapcsolatos tiszteletadás-performansz rögzítése. Valószínűleg Elina Brotherus finn fotográfus neve sem ismeretlen Magyarországon; neki a hiábavaló gyermekvárással kapcsolatos, megrendítően őszinte képsorozata látható rögtön az első teremben.
Különféle médiummal dolgozó, sokféle hátterű alkotó számos remek munkája látható tehát most a Ludwig Múzeumban, egy okosan végiggondolt, egyre aktuálisabb kérdéseket körüljáró, hangsúlyozottan látogatóbarát kiállításon.
A Vigyázat, törékeny ∞ Handle with Care 2024. január 14-ig tekinthető meg.
Az írást illusztráló kiállítási enteriőr fotókat Rosta József (Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum) készítette.
