Apja és fia, Lucien Hervé (1910-2007) és Rodolf Hervé (1957-2000) képeit helyezi egymás mellé, egymással szembe ez a kiállítás. Magyar gyökerek, természetesen ezt is említsük meg, de itt valójában két, nemzetközileg is hihetetlenül érdekes alkotó személyiségről van szó. Lucien Hervé 1929-től nem élt Magyarországon, Rodolf Hervé pedig rövid élete második felében már egyre inkább itt élt. Lucien 1949-ben ismerkedett meg Le Corbusier-vel, a modern építészet egyik legmeghatározóbb alakjával, és hosszú ideig dolgozott vele. Rodolf az apja nyomában kezdett fotóval foglalkozni, de zabolázhatatlanabb és szürreálisabb munkákat alkotott, nemcsak a fotóban. Underground figura lett és azt a színteret is dokumentálta – élete pedig tragikus módon ért véget. Most egy térben, egy kiállításon szerepelnek.
Kik? Lucien Hervé és Rodolf Hervé
Hol? Várfok Galéria, 1012 Budapest, Várfok u. 11.
Mikor? jan.25.- márc.10.
rodolfherve.com
Vénusz születése és más történetek
Elfogultságot jelentünk be. A kiállító művész ugyanis az artportal képszerkesztője, állandó munkatársa is. Meg még több minden, persze. De megpróbálunk elvonatkoztatni mindezektől, és így ajánlani a mostani kiállítását. Egy olyan munka lezárásának tekinthető ez a most megnyílt kiállítás, amely az utóbbi évek egyik legérdekesebb fotográfiai projektje volt. Erdei Krisztina a budapesti Gubacsi út és Illatos út sarkán álló híres és hírhedt épületcsoport, a Dzsumbuj lakóinak sorsát követte a kiköltözésük időszakában, először egy szociológiai projekt résztvevőjeként, majd később (a Budapest Fotográfiai Ösztöndíj keretében) önállóan is. A város peremén nevű kezdeményezésben újságírók, szociológusok, antopológusok mellett művészek is közreműködtek. Ebben a projektben készült képek is láthatók most, az anyagból korábban mi is közöltünk már, itt. Erdei Krisztina egy volt lakóval, Vénusszal hosszabban is kapcsolatban maradt, vele később is együttműködött, követve, kísérve az életkezdését, a beilleszkedését. Ezek a fotográfiák – amelyeken végül is Vénusz, legalábbis a Dzsumbuj egykori lakója nem látható –, alkotják a kiállítás másik felét. De nem szpoilereznénk tovább. Meg kell nézni.
Ki? Erdei Krisztina
Hol? Capa Központ – 8F Galéria, 1065 Budapest, Nagymező u. 8. (bejárat a kávézóból)
Mikor? márc.24-ig
És ha már a Capa Központ „alatt” vagyunk, érdemes belépni az Ernst Museum feliratú kapun és felmenni az emeletre, és hagyjuk most az előzményeket, hogy a Capába miért Ernst feliratú kapun lépünk be. Ha egy kiállítás jó, akkor az jó. És ez itt most jó. A KÉP-ÉLMÉNY egy olyan fotóprojekt dokumentumait mutatja be, amelyben fotográfusok és a Bolyai Gyermekotthoni Központ gondoskodásában élő fiatalok működtek együtt. Azaz dolgoztak együt, mert ez munka volt a javából, egy éven át tartó folyamatban. A fiatalok különféle fotográfiai feladatokat oldottak meg (Szobabelső, Múlt-Jelen-Jövő, Képeslap, stb), amelyek mindegyike összefüggött valamiképp önmaguk megfogalmazásával, kifejezésével, be- és megmutatásával, a helyzetükről és a lehetőségeikről való gondolkodással. Önreflexív, ugyanakkor „létértelmező” is lett ez a kiállítás, a képek olykor döbbenetese(en szép) dokumentumai a magánynak és a barátságnak, az otthonnak és az otthontalanságnak, a reménynek, a lehetőségek keresésének. És emellett sokszor szellemesek is, ebből a kiállításból nem hiányzik az irónia sem. Nem mellesleg pedig, egyik-másik gyerek és fiatal kezébe olyan eszközt adott ez az együttműködést, amely a jövőjét is jelentheti.
Kik? A fotográfusok: Ajpek Orsolya, Barakonyi Szabolcs, Bartha Máté, Dobos Tamás, Kéri Gáspár, Móricz-Sabján Simon, Rozovics Éva, Szabó Bernadett, Szász Lilla, Szombat Éva
Hol? Capa Központ, 1065 Budapest, 1065 Budapest, Nagymező utca 8.
Mikor? márc.10-ig
A nyitókép koncepció: K. K. B. (18) | KÉP-ÉLMÉNY – Képeslap projekt, 2018, a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ jóvoltából
