EvoMUSART – Artpool P60

Az Artpool vendége az EvoMUSART műhely. Programok április 10-től 12-ig minden nap 16 órától. Az EvoMUSART műhely része az évenkénti Európai Genetikus Programozás konferenciának, amely 2006-ban Budapesten kerül megrendezésre. Az EvoMUSART témája az evolúciós számítások alkalmazása a művészetben, zenében és más médiában. Az evolúciós számítások – az EvoMUSART szempontjából – egy kiterjedt kutatási terület, amely magába foglalja a genetikus algoritmusokat, a genetikus programozást, a sejtautomatákat, a raj-intelligenciát és a mesterséges életet. Ezeket a technikákat összefogja az olyan egymásra ható egyedek populációjának gondolata, amelyeket a művészi lehetőségek terében keresnek.

A konferencia kiállítási része megpróbálja felfedezni a folyamatokat és kapcsolatokat a kotta, a kép, a szöveg és a hang között. Az eredmény és folyamat, az ötletek és a tapasztalat, az absztrakt fogalmak és a megfoghatóval való kapcsolatuk közötti résekre összpontosít. A „Folyamat feltárva” kiállítás – az analitikushoz viszonyítva – tekintetbe veszi a generatív, az algoritmikus és a kibontakozott előadási lehetőségeket. A cél az, hogy azt a bonyolult kapcsolatot vizsgálják, ahogy az idő-alapú és statikus, vagy vizuális művészeti formák egymásba konvergálnak és mutálnak.

Résztvevők: Alice Eldridge (GB), Ollie Bown (GB), Sebastian Lexer (D), Bret Battey (USA), Christy Matson (USA), David Whitcraft (USA), Dennis Miller (USA), Derek Gerstmann (USA), François-Joseph Lapointe (CDN), Günter Bachelier (D), Jeremy Thorp (CDN), Janis Jefferies & Tim Blackwell (GB), Pascal Dombis (F), Ron Herrema (USA), Stanza (GB), Thanos Chrysakis (GB), Tim Barrass (AUS), Tim Howle & Nick Cope (GB), Tao G. Vrhovec Sambolec (NL), Cristyn Magnus (USA), kurátorok: Janis Jefferies & Tim Blackwell (GB).

A program záróeseményén: április 12-én, szerdán 19 órakor koncert, algoritmikus és élő zene. A szerdai kiállítási napon több kiállító művész is jelen lesz.

http://www.artpool.hu/2006/evomusartAjánlás a „Folyamat feltárva” kiállításhoz – Mi is az EvoArt?

Eldőlni látszik a kérdés, hogy mi volt előbb, a tyúk, vagy a tojás: a számítógép. Az Evoart vagy Evolúciós Művészet, vagy, hogy elvegyük kellemetlen mellékzöngéit, hívhatjuk Genaratív művészeti kezdeményezésnek is, legalábbis ezzel a válasszal, vagy legalábbis szellemiséggel próbálja megválaszolni ezt az amúgy felettébb bugyuta kérdést.
A majdnem két tucat kiállítandó, bemutatandó mű középpontjában az a meggyőződéses hit áll, miszerint léteznek olyan folyamatok, számítások, amelyek matematikai egyenletek segítségével szinte maradéktalanul leírhatóak. Ahhoz, hogy valaki EvoArt művész legyen két tulajdonság szükségeltetik: valami mély és alapvető hit abban, hogy a minket körülvevő káoszban mégiscsak van valamiféle rendszer, illetve, hogy ez a rendszer ember által alkotott eszközökkel lemodellezhető. De hogy jön ide az evolúció? Mi evulál? Természetesen nem valami furcsa biológiai jelenségről van szó. Az a számítástechnikai eljárás, amely a legtöbb kiállított mű motorja, olyan kódsorokkal dolgozik, amelyek nem a hagyományos értelemben vett leíró, ábrázoló szerkezetek, hanem folyamatos, az állatvilág darwini evolúciós modelljéhez hasonlóan felfogható hatékonyság-szelektív kiválasztódáson esnek át. Persze más prioritásokkal rendelkezik a rendszer, ha mesterséges intelligencia modellezésről van szó, és mással, ha művészeti produktumok előállításával. Hiszen milyen rendszer vagy érték mentén határozzuk meg, mi számít sikeresnek – sikeres algoritmusnak – egy műtárgy esetében.
Valójában ugyanahhoz a kérdéshez jutunk vissza, hol kezdődnek a műalkotás, a műtárgy határai. Mi határozza meg a műtárgyat? A művész, a kontextus, a befogadó? Mona Lisa örökké mosolyog e bajsza alatt vagy ha szomorú látogató veti rá tekintetét, talán elkomorodik? Minden bizonnyal igen. Legalábbis, ha egy EvoArt kiállításon lenne kiállítva, akkor így viselkedne ez a mű is.
A kiálított műveknek a látogatók, befogadók legalább annyira részei, részesei, alkotótársai, mint maguk a művészek, hiszen kik vagyunk mi, hogy meghatározzuk, hol van a határa a művet létrehozó – hívjuk akár evolúciósnak, akár kaotikusnak, véletlenszerűnek – együtthatóknak. Mert ha csak egy kiállítás erejéig is, de az Artpoolban bemutatandó művek terében úgy érezhetjük, hogy a világon minden mindenhogyan befolyásolható. Érintésre éneklő szövetek, számítógép generálta, szinte valósághű képillúziók, a saját testünkkel vagy hangunkkal irányítható enviromentek és algoritmusok, amelyek a világ szinte tökéletes modellezésére törekednek. De a számítógép evolúciója nem csak az algoritmusok sikerességén múlik, hanem rajtunk embereken, művészeken, látogatókon is. Mert akárhogy is nézzük, a tyúk- és tojáskérdésben, a számítógépben, a művészetben, az evolúcióban vagy az evolúciós algoritmusokban egy közös van: Hogy emberi elme szüleményei. Mert az emberi kérdés teremtő aktusa volt az első mindegyik esetben. Mert a számítógép is csak segít, úgy változik és számít, ahogy azt a saját teste meghosszabbításaként kezelő művész akarja. Mert művészet akkor keletkezik, ha a művész annak nyilvánítja tevékenységét. Kiállítás meg akkor, ha mi, látogatók, alkalmi művészek, tojások, tyúkok, mesterséges vagy természetes intelligenciák elmegyünk és megnézzük, részt veszünk benne.
Tegyünk így.
(Fuchs Péter)