Petrina Ryan-Kleid New Yorkban élő ausztrál festőnő neve egycsapásra vált közismertté: hét éve készült festményének köszönhetően, ami Bill Clinton korábbi amerikai elnököt ábrázolja, s eddig, mint most nyilvánosságra került, a pedofíliával vádolt és néhány napja némileg rejtélyes körülmények között a börtönben elhunyt multimilliárdos Jeffrey Epstein apartmanját díszítette.
Ha egy egyszerű Clinton-portréról lenne szó, nem kavart volna különösebb hullámokat, ez a festmény azonban egy egyértelműen a Monica Lewinsky-afférra emlékeztető kék színű női ruhában, tűsarkú cipőben ábrázolja a fotelben, lábát a karfán átvetve pihenő volt elnököt. És talán még ez sem lett volna elég ahhoz, hogy a média felkapja a témát, ha a napokban nem derült volna ki, hogy a festmény utolsó tulajdonosa Jeffrey Epstein volt, s az ő New York-i, meglehetősen extravagáns módon berendezett apartmanjának falán bármelyik vendége megcsodálhatta azt. Fenti tényből azonnal konspirációs elméletek tucatjai születtek, tekintve, hogy Epstein jó kapcsolatokat ápolt Clintonnal – csakúgy mint Trump jelenlegi elnökkel –, és rejtélyes halála egyes feltételezések szerint Clintonéknak állhatott érdekükben. Trump persze rögtön kéjjel osztotta meg ezt a feltételezést a közösségi médiában – miközben mások szerint akár neki is fűződhetett érdeke a milliárdos hivatalosan öngyilkosságként elkönyvelt halálához.
Az elméletgyártók valószínűleg csalódottan veszik tudomásul, hogy a kép története, amit most annak ugyancsak meglepődött szerzője tárt a nyilvánosság elé, meglehetősen hétköznapi. Ryan-Kleid a New York-i Academy of Art-on szerezte diplomáját, ahol 2012-ben a mesteriskola diákja volt és diplomakiállítása részeként festett egy-egy szatirikus képet Bill Clinton és George W. Bush elnökökről. A Clinton-képről már szóltunk; Bush-t a művész törökülésben, papírrepülővel a kezében ábrázolja, előtte egy építőjátéknak a leomlott World Trade Centerre utaló elemeivel. A művész hangsúlyozza, hogy képei, bár azok az ellenzéki pártok stílusában ábrázolják az elnököket, nem jelentenek részéről politikai állásfoglalást; ausztrálként nem gondolja úgy, hogy ezt meg kellene tennie. Egy naiv, frissen az USÁ-ba érkezett ember szemével festettem ezeket a portrékat – mondja –, egyszerű iskolai munkákként készültek és azokat a témákat jelenítik meg, amelyekkel a két elnök kapcsán naponta bombáztak minket.
Clinton esetében ez a Lewinsky-affér volt, Bush esetében pedig a szeptember 11-i terrortámadás ürügyként történt felhasználása az Irak elleni háborúhoz. A képeket a 2012-es jótékonysági Tribeca bálon lehetett megvásárolni, s a Clintont ábrázoló munka el is kelt, a művész tudomása szerint 1.300 dollárért. Ryan-Kleid nem tudja, ki volt a vásárló – mint ahogyan nem ismeri más művei tulajdonosainak nagy részét sem. Az sem világos, hogy a 2012-es vevő már maga Epstein volt-e, vagy a kép később került a tulajdonába. A festőnő fotókkal is igazolta az általa elmondottakat, többek között olyan, a bálon készült felvétellel, ahol a két elnöki portré társaságában látható. Jelentkezett közben és fotót is megosztott a nyilvánossággal az a Christophe Nayel nevű francia férfi, aki 2001 óta modellként dolgozott az akadémián és a Clinton portréhoz is modellt ült. „Abszolút élvezetesnek” nevezte a művésszel folytatott együttműködését és megjegyezte, hogy több ismerőse felismerni vélte lábát is a Clinton-portrén…
Ryan-Kleid tanulmányainak befejezése után egy ideig Jeff Koons számtalan asszisztensének egyikeként dolgozott, jelenleg pedig New York-i művészek marketingjével foglalkozik a közösségi médiában. Saját művei eddig nem hozták meg számára a vágyott hírnevet – a nevét most mindenesetre megismerte a világ. Külön érdekesség, hogy a Bill Clintont ábrázoló festményt nyomat formájában bárki megvásárolhatta, s ha a készlet nem fogyott még ki, megvásárolhatja ma is a Saatchi Art honlapján; a printek ára 40 dollárról indul. A művész tudomása szerint eddig 100-150 darab kelt el belőlük – szinte valamennyi az Epstein-ügy kirobbanása óta. Ryan-Kleid a bevétel kisebbik részét kapja meg, s mint elmondta, még nem tudja, megtartja-e a pénzt, vagy valamilyen jótékony célra ajánlja fel.
A politika és a média érdeklődése, miután kiderült, hogy a festmény felfedezéséből és eddigi tulajdonosa kilétének kitudódásából aligha lehet tőkét kovácsolni Clintonnal szemben, gyorsan lanyhulni fog, s az idő majd eldönti, hogy a váratlan reklámhoz jutott művész profitál-e a gyorsan jött ismertségből.
