Az Őszinte bocsánatkérés című szobor néhány napja a dél-koreai Pyeongchang (Pjongcsang) idillikus botanikus kertjében várja a látogatókat. A mű egy fatuskón ülő ún. vigasznőt valamint egy előtte bűnbánó pózban térdelő férfialakot ábrázol és a japánok által a második világháborúban elkövetett jogtiprások egyik szégyenletes epizódjára, a japán birodalmi hadsereg által a katonák szexuális igényeinek kielégítésére kialakított „vigaszállomásokra” emlékeztet, ahol a birodalom által elfoglalt területeken elfogott vagy hamis ígéretekkel elcsalt lányokat és fiatal nőket kényszerítettek szexuális rabszolgaságba. A vigaszállomások „személyzete” különböző állampolgárságú nőkből állt össze, de a többségük dél-koreai volt. Számukat illetően csak becslések állnak rendelkezésre, mivel Japán igyekezett minden, a témával kapcsolatos dokumentumot a háború végén megsemmisíteni. E becslések igen tág határok, 20 és 400 ezer között mozognak.
A vigasznők (comfort women) sorsa téma volt a háború lezárása után a két ország között hosszan elhúzódó jóvátételi tárgyalásokon is. Japán végül 1965-ben 800 millió dollárt fizetett a kényszermunkára vitt és katonának besorozott dél-koreaiak után, ide sorolva a szex-rabszolgaságra kényszerített nőket is, akik azonban ebből a pénzből egy fillért sem láttak. A helyzet akkor változott érdemben, amikor 1994-ben a japán kormány létrehozta az Ázsiai Nők Alapítványát, immár kifejezetten az ő kárpótlásukra – Dél-Korea mellett a többi érintett országban is. Szimbolikus gesztusként az akkori japán miniszterelnök 64 egykori dél-koreai vigasznőnek személyes bocsánatkérő levelet is küldött. A két ország végül 2015 decemberében zárta le végleg – legalábbis hivatalosan – az ügyet, amikor Japán beleegyezett egy újabb alap létrehozásába a túlélők számára, Dél-Korea pedig vállalta, hogy felhagy Japánnak az ügy miatti bírálatával és elbontatja a szöuli japán nagykövetség épülete előtt felállított, vigasznőt ábrázoló szobrot, A béke lányát.
A két fél többnyire tartja is magát a megállapodáshoz, a dél-koreaiak lelkében azonban lassan gyógyulnak a sebek, és a vigasznők sorsa időnként azóta is témája dél-koreai művészek alkotásainak, s ez nem egyszer vezetett már a nagypolitika köreit is elérő konfliktusokhoz. A mostani esetet megelőzően a legélesebb vitát a szöuli japán nagykövetség elől végül eltávolított szobor újbóli megjelenése váltotta ki, ezúttal – aktivisták jóvoltából, azaz nem hivatalos kezdeményezésre – Japán busani konzulátusa előtt 2016 decemberében. A Kim Seo-kyung – Kim Eun-sung művész házaspár bronzszobra tradicionális koreai viseletbe öltözött, ölbe tett kezekkel ülő koreai lányt ábrázol, aki mellett egy üres, a vigaszállomásokról soha vissza nem tért áldozatokra emlékeztető szék áll. A két művész a szobrot különféle anyagokból több változatban is elkészítette, s ezeket a világ különböző pontjain, köztük az USÁ-ban állíttatta fel. A japánokat annyira felbőszítette a dolog, hogy 2017 elején konzultációra hazarendelték dél-koreai nagykövetüket és busani főkonzuljukat is, mondván, a dél-koreaiak a szobor felállításával megsértették a 2015-ös megállapodást. Megszólalt az ügyben a két művész is, akik azt mondták, hogy „amennyiben Japán őszintén bocsánatot akarna kérni és bűnbánatot gyakorolna, akkor egy ilyen szobrot a tokiói kormányépületek előtt kellene elhelyeznie”.
A szobor aztán valóban megjelent Japánban is, igaz, nem Tokióban, hanem Aichi prefektúrában, az ottani tavalyi Aichi Triennálén. Azt borítékolni lehetett, hogy ebből balhé lesz, mint ahogy lett is. Ahogy arról az artportal is beszámolt, a triennálé szervezői azt a kiállítást, amin a szobor szerepelt, bezáratták és indoklást is találtak hozzá: állítólag több fenyegetést kaptak, miszerint felgyújtják az épületet, ha A béke lánya továbbra is ott marad. Amire a szervezők talán nem számítottak: lépésük számos más kiállító művészt annyira felháborított, hogy visszavonták műveiket, így a triennáléról szóló hírek többnyire nem arról szóltak, mi látható a kiállításokon, hanem a cenzúráról, azaz arról, hogy mi nem.
Ilyen előzmények után jött a legfrissebb történet a pyeongchangi botanikus kertben, ami egy tűzeset után most nyitotta meg újra kapuit – friss attrakcióként tálalva az Őszinte bocsánatkérés – más hírek szerint Örök bűnhődés – című szobrot. A művet a botanikus kert vezetője, Kim Chang-ryul rendelte meg, az alkotó neve nem jelent meg az eddigi híradásokban.
A 2018-ban elkészült szobor pikantériája, hogy a térdeplő férfialakban nem nehéz felismerni Shinzo Abe japán miniszterelnököt. Arra a kérdésre, hogy valóban őt ábrázolja-e a szobor, Kim így válaszol: „Lehet, hogy Abe és lehet, hogy nem Abe. A szobor egy olyan felelős pozícióban lévő férfit ábrázol, akinek vagy most, vagy később őszinte bocsánatot kell kérnie az áldozatoktól”. A hivatalos japán reakció ezúttal sem váratott sokáig magára. „Ez a szobor, figyelembe véve a nemzetközi udvariassági követelményeket, elfogadhatatlan. Amennyiben a róla szóló hírek igaznak bizonyulnak, annak döntő hatása lesz a japán – dél-koreai viszonyra” – hangzott az első állásfoglalás. Egy újságíróknak nyilatkozó dél-koreai külpolitikus elismerte, hogy „a külföldi vezetőkkel szembeni udvariasság jogos követelmény, de a kormány nincs abban a helyzetben, hogy beavatkozzon egy magánterületen zajló magánakcióba”. A külügyminisztérium szóvivője kitérő választ adott arra a kérdésre, hogy kérik-e a park tulajdonosát a szobor eltávolítására. A szobor ügyében a dél-koreai közvélemény is megosztott; sokan tartanak a két ország közötti újabb súrlódásoktól, mások viszont egyenesen azt javasolják, hogy a szoborból készüljön nagy példányszámban egy mini változat, amit „mindenki magával hordhat”. A park tulajdonosa egyelőre annyit engedett, hogy lemondta a szobor hivatalos átadási ceremóniáját, ugyanakkor jelezte, hogy a művet nem kívánja eltávolíttatni.
