Az események jól ismertek: az afroamerikai George Floyd egy hónappal ezelőtti tragikus halála Minneapolisban súlyos zavargásokba torkolló tüntetésekhez vezetett, amik más amerikai nagyvárosokra, majd Európába is átterjedtek. A felszínre került kérdések nem újak, századok óta foglalkoztatják az amerikai társadalmat és amikor a róluk folyó vita időnként, rendszerint egy-egy tragikus esemény után újra felizzik, kiderül, hogy a felszín alatt még mindig nagyon súlyosak a feszültségek. Intézmények – mindenekelőtt az amerikai rendőrség – és személyek kerültek a célkeresztbe – olyanok, akiknek kiemelt helyeken látható szobrokkal és festményekkel adózik tisztelettel az utókor a gyarmatosításban játszott tevőleges szerepük vagy nyíltan hangoztatott rasszista nézeteik ellenére.
Floyd haláláról értesülve Banksy – mint ahogy az Instagramon bevallotta – először úgy gondolta, hogy neki nem kell lépnie; elég, ha meghallgatja, amit a fekete közösség mond. Aztán gyorsan meggondolta magát: „Miért is kéne hallgatnom? Ez nem az ő problémájuk, hanem az enyém. A színesbőrűeket cserbenhagyja ez a rendszer. A fehérek rendszere. Ahogy egy eltörött cső eláztatja az alattunk lévő lakásban élőket. Egy hibás rendszer teszi gyötrelmessé az életüket, de nem az ő dolguk, hogy megjavítsák. Nem is tudnák, mert senki nem engedné be őket a felettük lévő lakásba. Ez a fehérek problémája. És ha a fehér emberek nem oldják meg, valakinek fel kell jönnie az emeletre és be kell rúgnia az ajtót”.
Ezt az Instagram-bejegyzést követte Banksy-nek az az egész világot rekordgyorsasággal bejáró festménye – már az első napokban több, mint kétmillióan látták –, ami egy minden országban különösen érzékenynek számító nemzeti szimbólumhoz, az ország, jelen esetben az USA zászlajához nyúl. Ez a zászló tölti be a kép nagy részét, alatta egy fekete férfi elnagyolt, keretbe foglalt portréja látható, mellette a kegyelet és a megemlékezés virágai és egy gyertya, aminek lángja már belekapott a zászlóba és kúszik felfelé. Banksy nem először használta fel munkájához motívumként az amerikai nemzeti lobogót: 2006-ban született Zászlók című munkája Joe Rosenthal amerikai fotósnak a második világháborúban készült felvételét idézte meg, ám amerikai tengerészgyalogosok helyett gyerekek és fiatalok lengetik a zászlót egy kiégett kocsi tetején állva. Akárhogy is, az a zászló 14 éve még a győzelem, de legalábbis a remény szimbóluma volt.
Egy másik, a legfrissebb történéseket feldolgozó munkájához a bristoli illetőségű Banksy-nek házhoz jött a téma, hiszen a kolonializmussal és a rasszizmussal összefüggésbe hozott szobrok – sokszor erőszakos – eltávolításának hulláma Nagy-Britanniát és ezen belül az ő városát is elérte. E város történetében fontos szerepet játszott egy bizonyos Edward Colston (1636-1721), aki nem keveset tett a város gazdaságának felvirágoztatásáért és vagyonából jelentős összegeket költött jótékony célokra. Nem csoda, hogy halála után számos intézmény vette fel a nevét és két emlékművét is felállították. Vagyonának eredete ugyanakkor sokáig csak keveseket zavart: ő volt annak a Royal African Company-nek a második embere, aminek kizárólagos joga volt az Afrika nyugati partjáról behozott nemesfémek, elefántcsont és – nem utolsó sorban – a rabszolgák kereskedelmére.
Az alatt a 12 év alatt, amíg Colston a cégnél működött, 84 ezer rabszolgát szállítottak az országba, akik közül 19 ezer már a hajóutat sem élte túl. Colston neve ezzel együtt csak a múlt század végén kezdett kényelmetlenné válni a bristoliak számára, neve az elmúlt években több intézmény és alapítvány cégtáblájáról is eltűnt, monumentális szobrának sorsát azonban csak a Floyd halála által kiváltott megmozdulások pecsételték meg. A tüntetők ledöntötték a szobrot és a közeli kikötőbe hurcolták, ahol belökték a vízbe. Nem messze attól a helytől, ahová a XVII. században a rabszolgákat szállító hajók érkeztek.
Banksy erre az eseményre egy kérdéssel reagált az Instagramon – mit kezdjünk egy üres szobor-talapzattal a város szívében? – és rögtön elő is állt egy javaslattal. Tudja, mondta, hogy a szobor megosztotta az embereket: voltak, akik azt akarták, hogy eltűnjön és voltak, akik a maradását támogatták. Ezért olyan megoldást javasolt, persze nem kevés iróniával, ami mindkét csoport kívánságának eleget tesz: Colston emlékművének helyét foglalja el egy olyan szobor, ami éppen ledöntésének pillanatát ábrázolja. „Kihúzzuk a vízből, visszaemeljük a talapzatra, kötelet hurkolunk a nyaka köré és megrendelünk néhány, a tüntetőket a szobor ledöntésének pillanatában ábrázoló életnagyságú figurát. Így örökítünk meg egy nemes napot.” A bristoli városatyák mindenesetre már javában törik a fejüket, mi legyen a szobor sorsa; arról egyelőre nincs hír, hogy a „szobordöntés szobrának” felállítása szerepel-e a szóba jöhető megoldások között.
Végül egy hír mindazok számára, akik itthon is szeretnének találkozni Banksy munkáival: a Tesla Loftban megrendezett és a pandémia miatt kényszerűen félbeszakadt (és a művész által nem autorizált) The Art of Banksy című kiállítás a tervezettnél tovább marad Budapesten és július 1-augusztus 1. között újra megtekinthető lesz.
A nyitókép Banksy egyik új munkájának részlete. A következő szöveget írta a bristoli falfestményhez közösségi oldalán: „People of colour are being failed by the system. The white system”.
A cikk lejjebb folytatódik.