Ellsworth Kelly: Fenêtres (Ablakok),
Centre Pompidou, Párizs, május 27-ig
Az ablak a képzőművészetben nagyon gyakori motívum, és a művészettörténészek számtalan értelmezését, magyarázatát adták már ennek az örök témának. A 2015-ben elhunyt amerikai képzőművész, Ellsworth Kelly esetében azonban minden megfejtés felesleges, Kelly ugyanis több alkalommal is elmondta, hogy számára az ablak mindössze egyetlen dolognak a megtestesülése: magának az ablaknak.
Kelly művészeti iskolába járt, majd csakhamar bevonult az amerikai hadseregbe és katonaként részt vett a franciaországi partraszállásban. 1948 és 1954 között ott is állomásozott, és párizsi sétái során gyakran elgyönyörködött az ottani ablakok kötött, mégis változatos formáiban, színeiben, fényeiben – vagy éppen árnyékaiban. Első festményein, később szobrain és fényképein is, az ablak, mint a vizuális megfigyelés tárgya, a letisztult és minden szubjektivitást kizáró „modell” szerepelt. Kelly tudatosan törekedett arra, hogy az általa szépnek és különlegesnek talált ablakok formája és mérete, de még a betört üvegek fénytörése is, minden változtatástól mentesen jelenjen meg vásznain. Ahogyan Duchamp egy-egy tárgyban ready-made művészeti alkotást látott, úgy Kelly ennek a hétköznapi látványnak a pontos megfestését vallotta ars poeticájának. Közel hét évtizedes életművében a párizsi tartózkodás ugyan nagyjából csak hat-nyolc évet ölelt fel, a Centre Pompidou-ban megrendezett Ablakok című kiállítása mégis erre a korszakára koncentrál.
Ez már csak azért sem indokolatlan, mert Kelly minden későbbi munkáját maga is ebből a kezdeti inspirációból vezette le. Képeinek „anti-kompozíciói”, végletekig leegyszerűsített esztétikája a művészt a minimalista festészet egyik legfontosabb előfutárává, a hard-edge megteremtőjévé emelte.
Témaválasztásáról, művészetfilozófiájáról így nyilatkozott: „Semmi sincs megváltoztatva vagy kiegészítve. Nincs árnyékolás, nincs felületi változtatás;
a látott tárgyon nincsen helye semmilyen módosításnak, absztrakciónak, egyéni érzelemnek.
Minden csak a forma személytelen észlelése.” A többtucatnyi most bemutatott „ablak” változatosságához az is hozzájárul, hogy különböző műfajú (rajz, festmény, szobor, installáció, fotó) alkotásokról van szó. Kelly legfontosabb művei közül itt látható a Párizsi Modern Művészetek Múzeumának ablakairól 1949-ben készült sorozata, valamint a több mint hatvan évvel későbbi, éppen a Centre Pompidou-nak ajándékozott nagy méretű ikonikus vászna, a White over Black III, amely egyike a leggyakrabban reprodukált alkotásoknak a kortárs festészettel foglalkozó művészeti kiadványokban.
