Befejezett jövőidő. Sima volna összekapcsolni az ember utáni jövőt, posztapokaliptikus állapotot sugalló műveket ezzel a címmel, de azért itt mintha másról is szó volna. Hiszen az ember mégiscsak ott rejlik valahol: egyrészt a kiállítás központi elemét jelentő műben, Lichter Péter Fagyott május című kísérleti mozgóképében, amelyben valaki menekül (?), vagy csak keresztülvág (?) egy erdőn. Ember nélküli tájban keresi a kiutat, miközben agyában emlékképek villannak föl, tekintete elé üzenetek kúsznak be. Másrészt az ember ugyebár maga a művész, aki létrehozza a posztapokalipszist, művek formájában. Mert nemcsak a Fagyott májust hozta itt helyzetbe, sőt, játékba Nemes Z. Márió kurátor, hanem az összes művet és művészt is, és az összhatás csak elsőre kaotikus. Felelnek egymásra a művek, még ha tökéletesen más jellegűek is, és az egész így egyben festi föl a posztapokaliptikus víziót. Amely tökéletesen jelenidejű. És nagyon is emberi. Itt ellentmondás van? Igen. Szerencsére.
Kik? Fridvalszki Márk, Győrffy László, Keresztes Zsófia, Kis Róka Csaba, Lichter Péter, Szűcs Attila
Hol? FKSE Stúdió Galéria, 1077. Bp. Rottenbiller u. 35.
Mikor? március 23-ig
Fel- és elszámolás. Szinte mindenkinek az életében eljön az az időszak, amikor olyan módon kezdi érdekelni a családi múlt, hogy annak tárgyi emlékeiből és az elbeszélt töredékekből megpróbáljon narratívát formálni. Művészi szempontból ez csak látszólag egyszerű feladat, a tárgyi emlékek csak látszólag jelentenek fogódzót. Schuller Judit Flóra nem először foglalkozik a nagyapja alakjával. Schuller Imre, és vele együtt egy afrikai expedíció, amelyen filmesként vett részt, előkerült korábban, más munkáiban. Most egy lakás felszámolása nyomán kezdte el építeni a narratívát.
Ki? Schuller Judit Flóra
Hol? Labor Galéria, 105. Bp. Képíró u. 6.
Mikor? február 24. – március 3.
Újvidéki Orfeuszok
– A vajdasági Új Symposion folyóirat (1965–1992)
Hogy Orfeusz nevének mitológiai és líriai konnotációi kit, milyen gondolatokra inspirálnak egy nagyon is (neo)avantgardista folyóirat kapcsán, azt itt és most nem tudhatjuk. Mindenesetre annak örülünk, hogy erről a nagyon is progresszív folyóiratról, annak köréről, szellemi és egyéb kontextusáról, valamint művekben, dokumentumokban megfogható történetéről kiállítás nyílt. A szocializmus évtizedeiben az egykori Jugoszlávia kulturálisan nagyobb szabadságfokot (ha létezik a szabadságban fokozatosság…) engedett meg állampolgárainak, mint az akkori Magyarország. Hihetetlenül burjánzó, többnyelvű progresszív kultúra ütötte föl a fejét ennek nyomán, és ennek a vajdasági magyar kultúra is valódi részese volt. Ennek a kulturális hálónak a szétszakadása a délszláv háborúk egyik pótolhatatlan vesztesége. A „Szimpó” máig élő és érvényes dolgokat teremtett, léte, hangja, megjelenése merésznek, frivollnak, politikusnak és kozmopolitának tűnt az akkori idők hazai állapotainak tükrében. És nem csak annak tűnt, az is volt. Bátor és radikális vizualitással, amely példa lehetne a mai magyar folyóiratok számára is. Irány a szentendrei Vajdaság..!
Hol? Ferenczy Múzeum, 2000. Szentendre, Fő tér 2-5.
Mikor? április 29-ig
A nyitókép A megnyitón nem lehet kiállítást nézni című sorozat része, és a Halász Péter Archívum című kiállítás finisszázsán készült az Artpool P60-ban. Fotó: Erdei Krisztina
