Az abortusz-szabályozás legutóbbi könyörtelen szigorítása után országos demonstrációk kezdődtek Lengyelországban. A #ToJestWojna, vagyis ez háború jelszavú tüntetéssorozat pénteken, Varsóban csúcsosodott ki: messze túlnőve a 2016-os „fekete” tüntetéseket, százezernél is több demonstráló vonult utcára a Strajk Kobiet (Nők Sztrájkja) nevű mozgalom felhívására. Persze nem csak vonult, hanem techno zenére mozdulva, az egész városban erőt demonstrált a tömeg – amely zömmel fiatalokból és nőkből áll. És miközben nacionalista huligáncsoportok két alkalommal is kövekkel, késekkel támadták meg őket, a Strajk Kobiet kemény üzenetet küldött a hatalomnak, a jobboldali Jog és Igazságosság (PiS) párt vezette kormánynak és az egyébként is drákói abortusztörvény további szigorításában nagy szerepet játszó lengyel katolikus egyháznak.
A tüntetéseken és a demonstrációkra mozgósító anyagokon nagyon erős vizuális világ jelenik meg, a logók, emblémák, flyerek, plakátok nemcsak kemény üzeneteket hordoznak, de – ami egy politikai mozgalomnál nem utolsó szempont – transzparenseken, tárgyakon, ruhákon is jól sokszorosíthatók.
A pénteki tömegdemonstráció előtt és alatt feltűnt egy plakátsorozat, amely a lengyel rendszerváltást kivívó Szolidaritás szabad szakszervezet egyik ikonikus, a MoMA gyűjteményébe is bekerült, 1989-es plakátjára rímel, azt gondolja tovább. Az a plakát, amely a 2018-ban elhunyt Tomasz Sarnecki munkája volt, egy kulcsfontosságú, a kommunizmus korszakának végét jelentő választás előtt szólított fel részvételre egy cowboy-hérosz, Gary Cooper alakjávál, a High Noon (1952) című filmből. Tavaly egyébként szerte Varsóban újra feltűnt a Solidarność-jelvényt viselő Gary Cooper posztere, minthogy az 1989-es események harmincadik évfordulójára emlékeztek a lengyelek is.
A mostani plakátsorozat a Szolidaritás jól ismert névlogójának betűivel – az eredeti logó Jerzy Janiszewski munkája – a Strajk Kobiet üzenetét, a tüntetések egyik hashtagjét jeleníti meg: Wypierdalać, vagyis – leginkább – húzzatok a f’’’’ba.
Az 1989-es plakát cowboy figurája helyett pedig nőalakok jelennek meg olyan mozifilmekből, mint a Kill Bill, a Terminator, az Alien vagy a Tomb Rider. A sarokban ott a mostani mozgalom emblémája, a piros villám, amely David Bowie Aladdin Sane című 1973-as lemezének emblémájára, pontosabban Bowie arcfestésére emlékeztet.
A sorozat Jarek Kubicki képzőművész-tervezőgrafikus munkája, aki október 25-én egyszerűen csak kirakta a terveket a Facebook-ra, az összes verziót pedig szabadon letölthetővé és sokszorosíthatóvá tette a tüntetések résztvevőinek. Jarek Kubickit, aki egyébként 2015-ben egy csoportos kiállításon (Broken Boundaries) Budapesten, a Lengyel Intézet Platán Galériájában is szerepelt, e-mailen értük el néhány kérdés erejéig.
artportal: Együtt dolgozol a Strajk Kobiet mozgalommal?
Jarek Kubicki (JK): Formálisan nem tartozom a Strajk Kobiet-hez, de az utóbbi legalább négy évben számos olyan tüntetésen részt vettem, amelyet ők, illetve a baloldali Razem (Együtt) nevű párt szervezett. Ezeket a plakátokat most mint „egyszerű nethasználó” készítettem, szerettem volna támogatni a nők harcát, amelyet a jogaikért folytatnak.
A plakátjaid pillanatok alatt megjelentek a tömegben és persze a neten is. Hogy jött az ötlet, hogy épp a Szolidaritás híres, 1989-es plakátját dolgozd át?
JK: A tüntetéssorozat második napján, egy Facebook oldalon, amelynek az a neve, hogy „Dziewuchy Dziewuchom” (Lányok a lányokért), megláttam a Szolidaritás jól ismert névlogóját, csak éppen profán módon – és persze anonim módon – átdolgozva: “Wypierdalać” (húzzatok a f’’’ba). Tetszett az esztétikai referencia, amely a lengyel rendszerváltás időszakára utal, a méltóságért folytatott küzdelemre, és kitettem a logót a saját közösségi médiafelületemre. Pár órával később meg beugrott, hogy folytathatnám ezt a történetet a híres, Gary Cooper-es poszterrel.
Hogyan választottad ki a női karaktereket, akik a plakátokon megjelennek?
JK: Kártékony az a mítosz, amely szerint a nők finomak és szubmisszívek, és maradjanak is csak azok. Meg akartam mutatni, hogy ez egy hazugság. Erősek és kemények, akár könyörtelenek, különösen akkor, ha a jogaikról van szó. Vettem a popkultúrából néhány erős karaktert, akiket mindenki fölismer. Olyanokat, akik ha azt mondják, húzzatok a f’’’’ba, akkor mindenki arra gondol, hogy jobb, ha tényleg elhúz, amilyen gyorsan csak lehet.
A lengyel plakátművészet hagyománya nagyon jelentős. Ma is fontos a plakát Lengyelországban? Mi a helyzet ezzel a tradícióval?
JK: Valószínűleg mindenki, aki grafikával foglalkozik nálunk, úgy nőtt föl, hogy tudatában volt annak, mit jelent a lengyel plakátiskola. Ami nagyobbrészt eltűnt 1989 után, főként a kommercializálódás következményeként, közben viszont mégis viszonyítási alap maradt.
A legutóbbi tüntetés hatalmas tömegdemonstráció volt. Mit gondolsz, mi lehet ebből a mostani megmozdulásból?
JK: Fogalmam sincs, de azt érzem, most már nincs visszatérés a tüntetések előtti állapothoz. Ez most integratív élmény a fiatalabb generációk számára. Még ha politikai szinten semmi sem változna meg a következő napokban, akkor is, Lengyelország már most másik ország ahhoz képest, amilyen két hete volt. És ezen senki nem változtathat.
