Donald Trumpról a legnagyobb jóindulattal sem lehetne azt állítani, hogy szívén viselte a művészetek, vagy általában a kultúra sorsát. A legnagyobb sajtónyilvánosságot e területen talán a mi Nemzeti Kulturális Alapunkhoz hasonló National Endovment for the Arts amúgy is viszonylag szerény költségvetésének megkurtítására, sőt az alap megszüntetésére tett folyamatos és elszánt kísérletei kapták, amik szerencsére még átmeneti részsikereket sem nagyon tudtak felmutatni. A pandémia idején sem szerepelt az e hónapban leköszönt elnök terveiben olyan program, amely támogatást nyújtott volna a sokszor létükben is fenyegetett kulturális intézményeknek, illetve a kulturális területen dolgozóknak.
Ezzel együtt is kerültek időnként az elnök látókörébe a kulturális-művészeti szférát érintő kérdések – persze külön tanulmányt érdemelne, hogy milyenek – s még hivatali ideje utolsó heteiben, sőt legutolsó napján is adott ki néhány rendelkezést ilyen témákban. Nézzük most meg ezeket – sokat elárulnak az elnök nézeteiről! Nagyon csak azért nem érdemes elszörnyülködnünk – főleg az első példánk adna erre alkalmat –, mert e rendelkezéseknek a Biden-érában kevés esélyük van a túlélésre.
Decemberben például nagy visszhangot váltott ki az az elnöki rendelet – talán már nem véletlenül nem is lehet megtalálni a Fehér Ház honlapján – ami a sokatmondó A gyönyörű szövetségi polgári építészet támogatására címet viseli. A rendelet szerint, idézzük, „az új szövetségi (azaz a kormány által finanszírozott és intézményeinek elhelyezésére szolgáló) épületek design-jának Amerika szeretett emblematikus épületeihez hasonlóan fel kell emelniük és meg kell szépíteniük a köztereket, inspirálniuk kell az emberi szellemet, nemesíteniük kell az Egyesült Államokat, ki kell vívniuk a közvélemény elismerését és tiszteletben kell tartaniuk az adott régió építészeti örökségét”. (Erről talán nem véletlenül jut eszünkbe a híres-hírhedt szovjet kultúrpolitikus, Andrej Zsdanov legendássá vált felhívása: Írók, alkossatok remekműveket!) A rendelet meg is magyarázza, miért van szükség erre az iránymutatásra. Azért, mondja Trump, mert a kormány „lényegében leállította a gyönyörű épületek építését”; ami szövetségi épületként létrejött Washingtonban, az „a klasszikus és a modernista design ellentmondásos keveredése”, „csúnya és következetlen”. Márpedig erre semmi szükség, teszi hozzá Trump és nem titkolja, hogy elborzasztják a XX. század „brutalista épületei”; szeme előtt a klasszikus görög-római építészet lebeg példaként. A rendelet intézkedik egy tanácsadó testület felállításáról is, aminek segítenie kell a kitűzött irányvonal érvényesülését a gyakorlatban.
Trump ugyan a rendelet kiadása előtt egyeztetett az érintett szakmai szervezetekkel, az American Institute of Architects-szel és a National Trust for Historic Preservation-nel, de ellenvetéseikből alig néhányat vett csak figyelembe. A rendelet kiadása után az előbbi intézet nyilatkozatban szögezte le, hogy „az érintett közösségek jogának és felelősségének kell lennie, hogy eldöntsék, milyen építészeti terv felel meg a szükségleteiknek” és jelezte azt is, hogy kérni fogják Biden elnöktől a rendelet visszavonását. Paul Goldberger, Pulitzer-díjas építészeti kritikus elegánsan úgy fogalmazott, hogy „egy hivatalos stílus előírása nem teljesen kompatibilis a XXI. századi liberális demokráciával”. Trump rendelete külön bírálatot kapott a faji diszkrimináció elmúlt években újra előtérbe került kérdésének fényében. Reinhold Martin, a Columbia University építész professzora a The New York Times hasábjain fejtette ki, hogy „ez a rendelet kísérlet a kultúra olyan felhasználására, ami kódolt üzenetet jelent a fehér felsőbbrendűségről és hegemóniáról”.
A búcsúzó elnök egyik legutolsó rendelete, már idén januárban egy szoborpark, a National Garden of American Heroes létrehozásáról intézkedik. A park, aminek gondolatát Trump még tavaly júliusban vetette fel, összesen 244 olyan személynek állítana emléket, akik „megtestesítik az ellenállás, a kitűnőség, a, a vállalkozókedv, a bátorság, a bizalom, a lojalitás és a szeretet amerikai szellemét”. A rendelet nem is titkoltan annak a mozgalomnak a megállítására született, ami újra kívánja értékelni azon személyek történelmi érdemeit és bűneit, akiknek emlékét ma köztéri, illetve a nyilvánosság számára másutt, pl. közintézményekben, múzeumokban, könyvtárakban, egyetemeken, stb. megtekinthető szobrok őrzik. E történelmi alakok némelyikének szobrát – főként, de nem csak az USÁ-ban – a Black Lives Matter mozgalom megmozdulásai során, illetve azok hatására ledöntötték vagy megrongálták, tiltakozásul a megmintázott személyeknek a gyarmatosításban vagy az amerikai polgárháborúban játszott szerepe, rasszista, vagy annak tekintett megnyilvánulásaik miatt.
Ezeket az akciókat Trump többek között a 2001. szeptember 11-i terrortámadáshoz, Abraham Lincoln és Martin Luther King meggyilkolásához hasonlítja, miközben a szöveg sehol nem tesz említést például a Capitolium minapi ostromáról. Trumpot idézzük: „A veszélyes Amerika-ellenes extremizmus, ami az elmúlt hónapokban és években az Amerika nagyságába és jóságába vetett hitünket támadta, megpróbálja lerombolni országunk történelmét, intézményeit, magát az identitását is. A National Garden of American Heroes országunk válasza a hőseit, értékeit, egész életmódját erodálni kívánó vakmerő kísérletekre.” A szoborpark helyszínéről még nincs döntés, mint ahogy nem tisztázott finanszírozásának módja sem, de Trump tervei szerint 2026-ban kéne megnyílnia a Függetlenség Napján, azaz július 4-én.
A 244 személy névsora nyilvános, megtekinthető többek között az artnet cikkében itt. A lista sokrétű és sokszínű, megtalálható rajta az elmúlt századok – de nagyobbrészt a XX. század – számos ismert történelmi személyisége, politikusa, vállalkozója, tudósa, művésze, sportolója – köztük többen külföldi származásúak. Örömmel fedeztük fel a listán John von Neumann, azaz Neumann János nevét is.
A névsor egészét értékelni nem feladatunk; az artportal profiljából adódóan számunkra az az érdekes, jut-e hely a listán – és más területekkel egybevetve milyen arányban – a képzőművészeknek. Nos, Trump nem hazudtolja meg magát; miközben például a sport vagy a szórakoztatóipar világsztárjai Muhammad Alitól Kobe Bryantig, Louis Armstrongtól Whitney Houstonig nagyobb számban szerepelnek, képzőművészt nagyítóval kell keresni, s ők sem azok közül kerültek ki, akiknek az amerikai képzőművészet a nemzetközi rangját köszönheti, hanem azok sorából, akik illenek Trumpnak a művészetekről alkotott elképzeléseibe. Nem arról van szó, hogy Gilbert Stuart (1755-1828), John Singer Sargent (1856-1925) vagy Norman Rockwell (1894-1978) ne lettek volna jó festők, és hazájukban kétségtelenül ma is igen népszerűek, de munkásságuk hatása nem vált nemzetközivé – ellentétben például Edward Hopperrel, Andy Warhollal vagy Roy Lichtensteinnel, akiket persze hiába keresnénk a szoborral megtisztelni szándékozottak között. Azonban Frank Lloyd Wright személyében legalább egy olyan építészt találunk a listán, aki nem csak egész Amerikában világhírű. Az elnökváltással a szoborpark ügye is kétségessé vált; s ha a projekt netán meg is valósul, a névsorban egészen biztosan lesznek majd változások.
A fenti tételekhez képest csak apró érdekesség, hogy a Trump által hivatali idejének utolsó napján elnöki kegyelemben részesített személyek hosszú listáján is találunk egy, a művészeti színtérről ismert nevet, méghozzá Helly Nahmadét, az ismert milliárdos műgyűjtő-műkereskedő Nahmad-dinasztia egyik ifjabb tagjáét. Helly Nahmad 2001-ben nyitotta meg a New Yok-i Madison Avenue-n található, impresszionista és modern művészek munkáit forgalmazó galériáját, aminek működésében a tulajdonos kényszerű távolléte sem okozott törést. Nahmadot ugyanis 2014-ben egy év és egy nap börtönre ítélték egy százmillió dolláros illegális szerencsejáték-hálózat működtetéséért. A vádak listája ennél jóval hosszabb volt, szerepelt rajta többek között pénzmosás és kapcsolat az orosz alvilággal is, ám ezeket a vádakat a bíróság nem tekintette bizonyítottnak. A törvénytelen üzletet az ifjú galerista a Trump Tower-ből szervezte, aminek teljes 51. emelete az ő tulajdonában van. Nahmad öt hónap után szabadlábra került és nem sokkal ezt követően házi őrizetét is megszüntették, így 2015-ben már újra személyesen is jelen lehetett az Art Baselen. Trump a mostani kegyelmet – ami minden bizonnyal a büntetett előélet alól való mentesítést jelenti – azzal indokolta, hogy Nahmad „elítélése óta példamutató életet él és közössége jólétének szenteli magát.”
Nyitókép: Devon Almarinez munkája. Forrás: Ginnava.com