A dolog attól kezdve vált „közüggyé”, hogy a hölgy feltette a fotót a twitterre. Ő ugyanis Alice Weidel, a Bundestag jelenlegi legnagyobb ellenzéki pártja, a radikálisan jobboldali, bevándorlóellenes programjával a tavalyi választásokon a szavazatok 12,6%-át megszerzett AfD (Alternative für Deutschland) parlamenti frakcióvezetője. A kép nyilvánosságra kerülése után mindkettejüket valósággal megrohanták az újságírók, s a fő kérdés, amire választ vártak tőlük, az volt, hogyan fér össze a közös fotó azokkal az elvekkel, amiket vallanak, azokkal az értékekkel, melyeket magukénak tudnak.
Weidel párttársait valószínűleg nem lepte különösebben meg frakcióvezetőjük lelkesedése az útlevelének visszakapása óta Berlinben élő „migráns” kínai művész iránt, akiről így nyilatkozott a közös fotó indokoltságát firtató kérdésekre: „Évek óta nagyra tartom, csodálom a munkásságát; fellépése a szabadság védelmében, harca az állami elnyomással szemben minden tiszteletet megérdemel.” Weidel egyébként befektetési tanácsadó, s ebben a minőségében sokszor járt Kínában, jól ismeri az ottani viszonyokat. Miközben az AfD-n belül is inkább a keményvonalasok közé sorolják, s ő volt pártja programalkotó bizottságának elnöke is, magánélete korántsem mindig van összhangban azokkal az elvekkel, amiket pártja és annak egyik vezető politikusaként ő maga is képvisel. Az AfD egyértelműen homofób vonalat visz és elutasítja az azonos neműek házasságát, ő azonban nyíltan leszbikus, egy Sri Lanka-i származású svájci filmproducerrel él tartós párkapcsolatban és vele közösen két fiúgyermeket nevel. Pártjának bevándorlóellenes álláspontja nem tartotta vissza attól, hogy svájci házában egy szíriai menedékkérő nőt foglalkoztasson háztartási alkalmazottként, ráadásul minden bizonnyal feketén, az a magyarázata ugyanis, hogy itt „kölcsönös baráti segítségnyújtásról volt szó”, nem hangzik túlzottan meggyőzően. Az ilyen ellentmondásokkal kapcsolatos felvetésekre rendszerint azzal szokott reagálni, hogy „különbséget kell tenni a magánélet és a politika között”. Sokak szemében szálka az is, hogy svájci lakcíme alapján adót is ott fizet, mindezek az ügyek azonban eddig nem tudták kikezdeni az elismerten felkészült, energikus és kitűnő szónok hírében álló Weidel párton belüli tekintélyét.
Aj Vej-vej a szelfi kapcsán elmondta, nem gondolja, hogy amiatt magyarázkodnia kellene. Weidel, mielőtt felkérte a fotóra, bemutatkozott neki és megmondta azt is, melyik párt politikusa. Természetesen ismeri e pártot és nyilvánvaló, hogy az ő nézetei tökéletesen ellentétesek Weidel álláspontjával, de a politikus demokratikus választás útján került pozíciójába, akinek joga van arra, hogy képviselje saját álláspontját. Hangsúlyozta, hogy a különböző politikai nézetek, a képviselt értékek eltérősége nem lehet akadálya a kommunikációnak, s ő a falak építése helyett mindig a párbeszéd híve volt. Hozzátette, senkinek nincs joga beleszólni abba, kivel készít közös fotót. „Aki nem tudja elfogadni a véleménynyilvánítás szabadságát, annak a politikai nézetei még ijesztőbbek”.
A közösségi média tele van kommentekkel, és egyelőre Aj Vej-vej és Weidel is döntetlenre áll, azaz a lépésüket dicsérő és az azt elutasító vélemények nagyjából egyensúlyban vannak. A különbség annyi, hogy míg a kínai művész pártolóinak álláspontja megosztott, az AfD hívei szinte egyhangúan nem boldogok a szelfitől; Weidel ezzel inkább a párt szimpatizánsi körén kívül szerzett magának jó pontot.
