„Nincs hierarchiában elhelyezett Szép.
…A Szép mindenütt jelen van, serpenyőid rendjében, konyhád fehér falán, itt talán még inkább, mint a 18. századi szalonban vagy a hivatalos múzeumokban.”
Fernand Léger
De Stilj (Piet Mondrian, Theo van Doesburg, Huszár Vilmos), orosz avantgárd (Kazimir Malevics, Alekszandr Rodcsenko, Antoine Pevsner, Mihail Larionov), Bauhaus (Paul Klee, Lyonel Feininger, Moholy-Nagy László, Bortnyik Sándor): e csillagképek együttesével 2021/2022 fordulóján, a Szépművészeti Múzeum nagyívű Cezanne-tól Malevicsig. Árkádiától az absztrakcióig című kiállításon találkozhattunk legutóbb. Cezanne életművének a kompozícióval, a látvánnyal és a valóság megragadásával kapcsolatos öröksége az avantgárd törekvések kiindulópontját, a konstruktív/konkrét irányzatok kapcsolódási felületeit és a kubista absztrakció Picasso, Léger és Braque munkásságában testet öltő teljesítményét egyaránt megtermékenyítette.
Ézsiás István jubileumi összegzésének mustrái több szempontból is megidézték ezt a szellemi égboltot és navigációs teret. A budapesti tárlatok (Nemcsics Emlékház, Bánki Donát Galéria Universitas – Art Industriel), továbbá a győri Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum júniusi kiállítása az Esterházy-palotában, a Dubniczay-palota szeptemberi Magtárházi bemutatója Veszprémben, Európa Kulturális Fővárosában reprezentatív válogatást kínáltak konstruktív szemléletű, geometrikus sík- és térplasztikáiból, plexi- és fém-szobraiból, érmeiből és faszobraiból.
Ézsiás műhelyében olyan munkák születtek és születnek, amelyek felölelik a szobrászati műnemek, ágazatok XX. század során mind sokrétűbbé alakuló rendszerét: művei között kisplasztikák, kiállítótermi közegbe komponált plasztikák, körbejárható szobrok és domborművek, falra illesztett kompozíciók és érmek is szerepelnek … nem alkalmaz bronzot, nem farag követ, nem önt, nem mintáz, hanem konstruál: szerkeszt és épít, összeilleszt, összeszerel, geometrikus elemeket ipari eljárásokkal egymáshoz rögzít … fémekből (vas, acél, alumínium, ón) alakított (hegesztett, forrasztott, köszörült, mart, fúrt, esztergályozott) és fából megformált (fűrészelt, csapolt, ragasztott) épített konstrukciói elvont téri történések, konfliktusok színterei – írta és prelegálja monográfusa, Wehner Tibor.
Huszonöt éve, hogy a győri Napóleon-házban közreműködhettem Ézsiás István kiállításának megnyitóján, annak a Körmendi Galériának a szervezésében, amely 2022-ben, könyvsorozatának 56. köteteként jelentette meg Rózsa Gyula tudósításaival, Csák Ferenc szerkesztésében a művész gazdagon illusztrált életmű-albumát. Akkor esett az első tudatos találkozásom – a munkáival. Annak a vernisszázsnak különös érzetet adott magának a művésznek a kényszerű távolmaradása.
Ézsiás István munkásságát a neki ajánlott két közelítéssel méltatom:
Saját szavaival megidézett invokációnkhoz fűzve kell citálnom néhány nagy forrást annak a százados forradalmi szemléletváltásnak az érzékeltetésére, amely máig ihletett gyümölcsöket terem mások mellett az ő gyarapodó oeuvre-sokaságában is. Kézenfekvő néhány kiemelkedő művének idecsatolása.
Másfelől a veszprémi Dubniczay-palota Magtárában látható retrospektív ÉZSIÁS 80 anyagának szóval-képpel „költök” olyan ajánlást, hogy az olvasó ezután tudatosan keresse a találkozást a művészet és a tudomány/technika határmezsgyéjén oly érzékeny pengeélen egyensúlyozó műtárgyakkal.
x
Kassák Lajos 1972-ben közreadott könyvében, (Az izmusok története, Budapest, Gondolat Könykiadó) a Tett, a Ma, a Dokumentum, a Munka folyóiratok teremtő Aktoraként a forrongó első negyedszázad Koronatanúja bizonyosságérzetével vázolja fel és mutatja be a XX. század képzőművészeti mozgalmait, sorukban a kubizmussal és a konstruktivizmussal.
Picasso 1906-ban (Cezanne halálának évében) kezdte el megfesteni Az avignoni kisasszonyok című képét, a francia költő Apollinaire barátjuk vitte el hozzá s mutatta be Georges Braque-ot 1907-ben, megnézendő az elkészült művet. Az akkor egy éve elhunyt óriás első párizsi emlékkiállítása alkalmából közreadott Cezanne-levelekben ezt olvashatták: A természetben minden a gömb, a kúp és a henger szerint alakul … festeni annyi, mint … harmóniát érezni számos összefüggés között. A költő pedig 1911-ben egy brüsszeli katalógus előszavában vezette be s kanonizálta a „kubizmus” fogalmát.
1925-ben két klasszikus munka született: Paul Klee Pedagógiai vázlatkönyve, valamint Albert Gleizes A kubizmus: egy új formatudat című tanulmánya, melyeket a Bauhaus könyvsorozatában is megjelentetett Walter Gropius. E művek tipográfiáját Moholy-Nagy László tervezte, akinek Az anyagtól az építészetig című műve a sorozat utolsó, 14. köteteként látott napvilágot. Az előzőek 1980-ban és 1984-ben váltak magyarul is elérhetővé a Corvina gondozásában: e források a művészeti kreativitás mai értelmezéséhez is nélkülözhetetlenek …
Gropius 1952-es esszékötete Totális építészet című fejezetében látnoki módon emel szót a technokrácia fenyegetései ellen, amivel sokszor vádolják az új analízis művelőit, hol alappal, hol anélkül:
A várostervezőnek, az építésznek jelentős szerep kell, hogy jusson abban a hatalmas feladatban, amelyet az jelent, hogy újra megtanulja egységben látni (a világot). Gondosan fel kell készíteni arra, hogy a rengeteg szakmai ismeret ellenére, amit el kell sajátítania és feldolgoznia, sohase tévessze szem elől az egészet. A tájat, a természetet, az embert és művészetét egyetlen nagy egységben kell látnia. Túltechnicizált társadalmunkban szükségesnek tartjuk szenvedélyesen hangsúlyozni, hogy még mindig az emberek társadalma vagyunk, és hogy mindenfajta tervezés középpontjában a természetes környezetben élő embernek kell állnia. Annyira imádjuk bálványainkat, a gépeket, hogy közben már elveszítjük értékfogalmainkat …
Erre rímel a majd évszázada született, korábbi Gleizes-gondolat:
Az individualitás uralmával összefüggő morális hanyatlás nemcsak a művészetben fejeződik ki, hanem az emberi élet valamennyi tényében. A tér megragadása már nem szerves, nem alakító, nem észszerű, hanem hasznossági megfontolások, az anyagi uralomvágy alapján történik. Példák: a gépgyártás tévútjai, a háború, az ipari és gazdasági válságok, a politika, a tudomány, a morális ellenőrzés nélküli haladás, a tények meghamisításából kilábalni igyekvő reménytelen kísérletek. Ahogy a perspektíva a szemet, úgy csalta meg a szó a szellemet. Gyógyír a válságra az élet belső törvényszerűségeinek új meglátásától, egy új kollektív tudattól remélhető.”
Arra vállalkoztunk, hogy felvillantunk valamennyit az ÉZSIÁS-oeuvre vélt vagy sejtett, gazdag intellektuális, emocionális, ihlető és tapasztalati táptalajából, azaz rámutatunk a puritán eszközökkel való világmagyarázat módszertani gyökereinek egynémelyikére. Az ő érzelmi-szellemi égboltozatának vállalt csillagképeire hivatkoztunk már; ehhez korszakokon át készített hommage-plasztikáinak címzettlistája biztos kalauzt szolgáltat. Mielőtt rátérnék ennek a mű-univerzumnak a fő elemeire vagy saját kedvenceimre, még ki kell emeljek – Kassák nyomán – néhány konstruktivista és absztrakciós mintát, szellem-alakzatot a kapott örökségből.
Kandinszkij lírai expresszionista absztrakciója improvizáció alapú volt, majd egy évtized múltán, kiszűrve a képeiből még az emlékelemeket is, eljutott a „konstrukció hangszerelt, monumentális és végleges kompozíciójáig”. Minden fogalom hangsúlyos ebben a szublimált definícióban. Lendülete őrzi a statikustól a dinamizmusba és az idődimenzióba transzponált kubista jegyeket, színgazdag kódrendszere zenei hangszereltségért kiált, jelképi sűrítettsége majd visszaköszön a geometriai alakzatokban lelt követői hűségben és invencióban.
Az orosz konstruktivisták és a Piet Mondrian vezette holland absztrakciós iskola a XX. század trendjeit figyelve a geometrikus iskola felé térítette a konstruktív és absztrakt világlátás főáramát. A kölcsönös áthatások egyéni példája Calder függesztett vékony drótinstallációs világa, amelyben ott lebeg a lírai olvasat esélye.
A holland mester Néoplasticisme (1918) című alapvetésének elrugaszkodása így hangzik: „törekedjünk a kép tárgyi és antropomorf elemektől való megszabadítására”. Az 1930-as évek párizsi Abstraction-Création csoportjának vezető tagjait aztán a magyar Beöthy, Jean Arp és az említett Calder követik, akiknek a kezében az absztrakció részben dekoratív művészet egy új ágává fejlődik.
Számos építészeti ikon felidézése tehetné belakottabbá ezt a tájat: Le Corbusier és Breuer Marcell neve mindenképp ide kívánkozik. Kész az oltár.
„A kép maga váljék új tárggyá”, hangzott a kubisták és konstruktivisták követelménye, ám a francia mester már 1918-as keltű pamfletjében kiállt azon purista tétel mellett, hogy ez csak a tárgyi világgal való kapcsolat fenntartásával érhető el.
Elérkeztünk hát a vinári Ézsiás István szülőhelyén talált, s mindmáig követett létélménye igen korai „zászlószegének és jelmondatának” forrásaihoz.
Azonban létezik egy idén 77 éves nemzetközi mozgalom, a MADI, amelynek játékos szabadsága elkötelezett tettvággyal párosul, s amelynek műhelyek, múzeumok, szimpóziumok, seregszemlék és periodikák működtetik öt kontinensen a vérkeringését, s amelynek magyar tagjai sorában Fajó János, Keserü Ilona, Bak Imre, Csiky Tibor és Harasztÿ István mellett Ézsiás is évtizedek óta otthon van: nos, ez már nem a forrás, hanem a gazdag delta termő torkolata. (www.mobilemadimuseum.hu)
„…csak az emlékezés van abban a helyzetben, hogy megragadhatóvá tegye számunkra egy történés értelmét és mélységét, mert szükségünk van bizonyos nézőpontra és bizonyos távolságvételre, hogy kibetűzzük a nekünk szóló üzenetet.” (Henri Boulad, jezsuita szerzetes)
A MADI (MOZGÁS – virtuálisan vagy valóságosan a mozgalom dinamizmusát tükrözi, ABSZTRAKCIÓ – az alkotás műfajára utal, DIMENZIÓ – a műalkotások térbeli játékát, illetve a környező világhoz való viszonyát adja vissza, INVENCIÓ – a találékonyságot, a kreativitást fejezi ki) jelenleg 16 ország 150 művészét tudhatja sorai között. Dárdai Zsuzsanna alapító-kurátor, az MTA-MADI Galéria művészeti vezetője szerint nagy a mozgásigénye: nem egy lezárt művészettörténeti kategória, hanem felszabadult, játékossággal, szellemességgel és szellemiséggel telített valóság.
A már felidézett Ézsiás István-album megnyitható a www.mek.oszk.hu/22700/22783 oldalon. Három nagy családot gyűjtöttem magamnak ebből a mintegy negyven évet megidéző száz műből.
A MADI-plasztikák, reliefek (La Plata, 2004, 64.p, 2017, 108-9. p), retrok (Instrumentum, 1998, 102-3. p) csoportjához sorolok néhány nagyobb térszerkezetet is: Esprit geometria, 2000, 95.p – Casa Pannonia, 2005, 91.p – Kerti szobor, 2020, 94.p.
A festett fa az előbbiekben dinamikus pozícióban rögzített pillanatot ragad meg. Az utóbbiak lézervágott, hegesztett festett acél konstrukciói a statikus téglatest, avagy nyújtózó oszlop sziluettjükkel állandóságot, netán várakozást sugallnak. A holland De Stijl-féle színpaletta fekete, vörös (cinóber, kármin, kínai), kék (kobalt, mély, berlini), sárga (kanári, kén, nap), netán ezüst, fehér árnyalataiban kottázott tértrillák és fúgaoszlopok szinesztéziás élményteret alkotnak…
A nagynevű elődök és a kiemelkedő személyiségek vagy barátok számára készült Hommage-művek nem csupán a főhajtásnak, hanem a kérdéses karaktert övező alkotói képzeteknek is a kifejezői. Kíváncsiságot keltenek és talányosak, s a tucatnyi ilyen munkából kiemelendőnek tartom a Vajda Lajos (2019-20, 24-25.p), Baross Gábor (1987-88, 32-33. p), Bánki Donát (2016-17,80.p, 106-107.p), valamint Moholy-Nagy László, Schöffer Miklós és El Kazovszkij emlékének szentelt alkotásokat.
A Gropius, Tatlin, Le Corbusier, El Liszickij, Frank Lloyd Wright, a sokszori közelítéssel megidézett Malevics és Mondrian ihlette művek csakis a szellemi rokonság légkörében és a friss mondandó, a máig és tovább ható érvényesség tudatában születhettek, születnek meg. Az ács, a lakatos és a festő Ézsiás ízig-vérig Moholy-Nagy epithenon ornans-a, a mérnökesztéta heraldikai címerpajzsát hordozza.
A műhely akolmelegét, a technika biztos, de soha nem öncélú uralását lelki béke és tisztelgő szeretet hatja át. Áldozat és felmutatás: e tárgyai Kazinczy saját szeretteiről készített árnyrajzolatait juttatták eszembe … S ebben az örök, kútra járó zarándoklatban Ézsiás nem utánzó, hanem utód – írta találóan Rózsa Gyula, s vallom ezt vele én is.
A harmadik csoport mottója Ady parafrázisa lehetne: Bakony az Ő Párizsa … Már négy évtizede, hogy a Bakony rengetegében, festői környezetben, az erdőbirtokos Esterházyak hubertlaki vadászkastélyának omladékai és a helyi Gyilkos-tó mellett Ézsiás István faszobrász művésztelepet alapított. A tavat – erdélyi rokonához hasonlóan – megannyi néma őr, az ott rozsdásvörös, itt kéktükrös zöld vízfelszínből meredező fatörzsek csonkjai fodrozzák…
A csiszolt, koptatott, szerelt, festett fa alkatrészek együttese, sajátos assemblage egyvelege ismeretlen szerszám, szuggesztív totem, megejtő mementó sugárzást áraszt magából. Ézsiás kezében sokszor a talált darabok magasztalása hasonló a Bálint Endre festette uszadékfák, Bukta Imre agrár kollázsai, Šwierkiewicz Róbert Dunában mosott vásznainak sorsához, az arte povera és a Fluxus szublimált lelkületét hordozva. Ebben az erőtérben hatnak Bakony-reliefjei (1988, 14-15 p.), és 1997-es Wotruba-sorozata, kisplasztikái (16-23. p).
Az életmű-barangolást egy „friss” ciklus kiemelésével zárom.
2001-ben született a Hódolat a kékfestőknek című, 130 cm magas, karcsú hegesztett, festett acél állvány (112. p), amelyen „szegecs szájak” és „csúszásgátló tweed” acél rovátkák hímzik a miniatűr adótorony szögletes adótábláit … Az 1770-ben Pápán először használt kékfestő kifejezés a gátlóanyaggal mintázott kelme indigó vagy csülleng nedvével való színezését idézte meg. Majd ezzel a színnel születnek 2021-ben Galaktika és Konstelláció című munkái (84-5. p). A rákövetkező lapokon a Vírusvilág Magyarországon alcímmel jelzett In Vitro acél-szürke labortereinek kémcsöveiben csak hírmondóként virít a boldogság kékje …
ÉLETESTÁRBAN A TERMÉS – NEMZEDÉKEK MAGVETÉSE
2023. szeptember 13-án délután Oláh István barátommal, a MAG folyóirat és szellemi tömörülés alapító atyjával nyitott szemmel és szívvel kaptattunk a veszprémi Vár kapuzatán át a Dubniczay-palota felé. Európa Kulturális Fővárosának programja keretében itt nyílt meg az ÉZSIÁS 80 – István barátunk, a jubiláló Mester ünnepi életmű kiállítása. Szép metafora ez: a palota kétszintes, magas Magtárában leljük meg azt a kamaraválogatást, amely szobrász barátunk gazdagon is szerény betakarító számvetése a hatodfél évtizedes munkássága után.
A Kalevalában csakúgy, mint Fényes Elek reformkori, Magyarország „1841. évi állapotját statistikai és geographiai tekintetben” leíró munkájában Életestár-nak hívatik a közönségesen Magtár néven ismert raktár. S valóban, belépve az Ézsiás-termés válogatásába, az elmének, a szemnek és a szívnek egyaránt kedves éléstárra bukkantunk.
Előbbi szemlénk tükrében beszámolómat az itt a tapintásig fokozott élményeink néhány példájával zárom, melyeknek fotói ezen írás illusztrációiként is szolgálnak.
Az olaszliszkai műhely-otthon nyugalmas számvetése sugárzik a földszinti bejárat mellett: a krómacél-festett fa együttes amolyan Mondrian-címerként igazít el, hol járunk.
Két fa installáció feszíti ki a négyzetes teret: a Braque-festőláda mély rőtbarnára cserzett cselló-belsejével szemben a belső oldal közepén a Kossuth-posztamens, kilátótorony, akasztó-guillotine visszakoptatott fehérje a gyászé és a méltóságé …
Fentebb egyetlen ferde gerendaszegmens ívelt gyönyörűséggel hasadt-hasított darabpárja világos medvepáccal, kicsiny szöggel a közepében.
Vörös fémkorongok téglalap- és négyzet-kivágatainak ablakában áthatásuk mellett fényes acélboronalapok pengéi.
Deformált mattfekete trapézlapon lyuggatott vörös nap és kék holdkaréj, ablakos acélezüst műszerlappal.
Éremplasztikák a lépcsőablak párkányán.
Végezetül egy vinári talált tárgy konstrukció. Abroncslakattal leláncolt kilövőszerkezet, ferde rakéta-állás vagy éppen vasmacska-horgony.
Rajtra kész megállapodottság. Kényszer-Prométheusz. Felette kék-zöld palota-ablak.
Vas koptatott cinóbervörösben: Ézsiás István.
Ézsiás István kiállítása a veszprémi Dubniczay – palota Magtárában október 29-ig tekinthető meg.
Az írást a szerzőnek a veszprémi kiállításon szereplő munkákról készült fotói illusztrálják.
Borítókép: Részlet Ézsiás István veszprémi kiállításáról. Fotó: Bendzsel Miklós
