Az FKSE vagyis a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület egyedülálló és egyedülállóan fontos szakmai szervezet a legfrissebb hazai kortárs képzőművészetben. Ezt valószínűleg sokan tudják, de talán nem mindenki van tisztában azzal, hogy mit is jelent mindez.
Tulajdonképpen az FKSE az az első lépcsőfok, amely a képzőművészeti képzésből kikerülő fiatal alkotók számára a egy művészi karrier felé megléphető. Egyben belépési pontot is jelent a hazai intézményrendszerbe. Adja magát – mondhatnánk, pedig ez nincs teljesen így. Egyrészt nem magától értetődő, hogy miért is jó, ha a fiatal művészek egy közös, nagy egyesülethez tartoznak, a környező országokban a pályára lépő fiatal alkotóknak például nincs ilyen átfogó, civil szervezetük. Másrészt, az az intézményi rendszer, amelybe az egyesületi tagság és képviselet kvázi belépőt jelenthetne, sajnos már csak árnyéka önmagának. Ezzel együtt: az FKSE nagyon fontos hely a magyar művészetben.
Nem csak arról van szó, hogy műterem-lehetőséget nyújt, illetve kiállítási lehetőséget és élénk, releváns nemzetközi kapcsolatrendszere van. Hanem arról is, hogy az egymást követő, demokratikusan megválasztott vezetőségek mindig igyekeznek meg-megújítani a szervezetet, új profilt adnak neki, és ebben rendre benne van az önképzés, a diszkurzív programok szervezése, a szakmai önreflekszió és a hivatásos képviselet valamilyen formája. Hol erősebben, hol kevésbé, de még mindig igaz, hogy az FKSE tagság nem csupán formalitás, hanem a színtérhez való kapcsolódás tényleges lehetősége és platformja. Miközben azt se felejtsük el, hogy az 1958-ban indult Stúdió, azaz az FKSE múltja a hazai művészettörténet egy fontos fejezete, egyesületté alakulása a rendszerváltás után a művészeti civil szféra megteremtődésében akár szimbolikus pillanatnak is tekinthető – a múltfeldolgozásban pedig éppenséggel az egyesület körüli kurátorok és művészek is igen jelentős munkát végeztek.
Néhány éve története talán legnagyobb krízisét élte az FKSE. Ebben a válságfolyamatban, amelyről az artportal is beszámolt, a tét az egyesület fennmaradása volt. Ellehetetlenült a finanszírozás, nem kis részben az állami kulturális politika (az egyszerűség kedvéért fogadjuk el, hogy van ilyen) ignoranciája miatt, és mert a kultúrafinanszírozás pénzei más, hatalmi politikai szempontból lojális szervezetek felé áramlottak. Egyszerűbben: a normatív támogatás nem volt elég semmire, a hazai pályázati rendszerek régi anomáliája pedig az, hogy a működés finanszírozására nem, csak projektek megvalósítására lehet pályázni. Közben pedig az FKSE elég határozottan állást is foglalt a hazai kulturális politika kérdéseiben is: 2016-ban eldöntötték, hogy nem pályáznak az MMA-hoz és az NKA pályázati folyamataiban sem vesznek részt, azaz a szervezet nem jelöl tagokat a szakmai kollégiumokba és szervezetként nem is pályáznak az NKA támogatásaira. 2017 végére gyakorlatilag elfogytak az FKSE tartalékai, ahogy a szervezet akkori közleménye fogalmazott, köszönhetően „a független szakmai szervezetek számára egyre kedvezőtlenebbé váló kultúrpolitikai légkörnek”.
Az FKSE stratégiát váltott, az egyesületi tagsághoz fordult, valamint szélesíteni kezdte lehetséges magántámogatóinak körét – közben pedig, nem kis viták után, de visszatért az NKA pályázati folyamataiba is, azaz a szervezet ismét pályázik. A Patron-ban a magántámogatás lehetősége összekötődik a műtárgyvásárral, ez a sok éve létező projekt így vált az önfenntartásra törekvés programjának lényeges elemévé.
Kérdésünkre Hitka Lili, az FKSE egyik társelnöke így magyarázta el, miért fontos az egyesületnek ez az esemény: „A Patron karácsonyi műtárgyvásáron minden eladás hozzájárul a FKSE programjainak megvalósításához és az egyesület fenntartásához. Az utóbbi években egyre kevesebb a non profit képzőművészeti helyekre szabott, működést támogató pályázatok száma, így a vásáron befolyó adomány összege az Egyesület egyik legfontosabb, üzemeltetési költségekre is fordítható forrását jelenti a tagok által befizetett éves tagdíj mellett. Aki a Patronon vásárol, az az FKSE folyamatos és hosszú távon is fenntartható működését támogatja.”
A vásár kitűnő lehetőséget jelent a gyűjtők számára, már csak a meglehetősen széles skálán mozgó árak miatt is. Idén a Patront a Q Contemporary nevű új, magán alapítású művészeti helyszínen rendezik, december 8-án nyílt és január 15-ig tart nyitva – közben persze „fogynak” a művek, tehát a kiállítás nyitva tartási ideje egyben természetesen a vásárlás ideje is. Közel száz fiatal és feltörekvő művész majd kétszáz alkotásából állt össze a mostani év katalógusa. A Patron idei kínálatából válogattunk, a teljes katalógus itt érhető el.





Fodor Dániel János: Our Common Attention #27, 2020, 55 x 60 cm, archív pigment nyomat, dibond lemezre kasírozva, 1/5 + 1 AP

25 x 35 cm, archív inkjet print Hahnemühle papíron, kasírozva, ed. 1/5 + 1 AP, keretezve

21 x 29,7 cm, inkjet print és olaj festék papíron (reprodukció: Fodor Dániel János, #digitaliskepmuhely)

Maria Lima Victor: REK magazin, 2017 30 x 21 cm, vegyes , 1/1, lapozható újság/magazin
(reprodukció: Fodor Dániel János, #digitaliskepmuhely)


30,5 x 23 cm, akril, színes ceruza, filctoll, papír, keretezve (reprodukció: Fodor Dániel János, #digitaliskepmuhely)

Kortmann Járay Katalin: Burok, 2021, 45 x 15 x 10cm, fogászati erős gipsz, akril, polymer gyurma
(reprodukció: Fodor Dániel János, #digitaliskepmuhely)

35 x 50 cm, pasztell, papír, keretezve (reprodukció: Fodor Dániel János, #digitaliskepmuhely)



Molnár Judit Lilla: Tervrajz (Limit), 2021, 55 x 70 cm, akvarell, grafit, papír, keretezve
(reprodukció: Fodor Dániel János, #digitaliskepmuhely)

Gazdik Péter: Illeszkedés 1, 2021, 35 x 50 cm, ceruza, papír, keretezve (reprodukció: Fodor Dániel János, #digitaliskepmuhely)
Nyitókép: Bozzai Dániel grafikája