Ilyen rögtön az év első, The Dead Web – The End című, január 24-én nyíló és április 26-ig látogatható tárlata, ami az internet, a világháló – egyelőre hipotetikus – összeomlásából kiindulva próbálja felvázolni a „háló utáni” világot. Vajon mi fogadna minket: élettelen szerverek és elektronikai hulladékok tengere? Digitális tartalmak nélküli monitorok tömege? Egy digitális sivatag? Vagy az egykori hálót imitáló gépek? Van-e lehetőség manuálisan újra létrehozni az internetet? Vagy csak pletykák és vallomások maradnának fenn arról, mi volt az internet? Netán kétségbeesett kutatás folyna az elveszett kapcsolat után? Hogyan befolyásolná az anyagát és helyét vesztett hatalmi struktúrák dinamikáját, és milyen gazdasági és politikai hatása lenne annak, ha a hálózat lekapcsolna? És mit mondhatunk vagy tehetünk ilyen esetben? A kiállított munkák ezekre a kérdésekre keresik a lehetséges válaszokat. A tárlat első, csak kanadai művészek alkotásait bemutató változata 2017-19 között Kanadában, Franciaországban és Svájcban volt látható, a budapesti, nemzetközibb változatban magyar művészek pályázati úton kiválasztott alkotásai is láthatóak lesznek. Erről a tárlatról programajánló rovatunkban is adtunk már előzetest.
Immáron hagyomány, hogy a Ludwig Múzeum a velencei képzőművészeti biennnálékat követően hazai közönség előtt is bemutatja a magyar nemzeti pavilon anyagát, idén tehát Waliczky Tamás Képzelt kamerák című kiállítását, amit a The New Scientist velencei tudósításában a „biennálé egyik legtudományosabb tárlatának” nevezett. A művész 23, digitális technikával tervezett, de analóg módon működő fantáziakamerája és animációi egyszerre nyújtanak esztétikai élményt és gondolkodtatnak el a technikai fejlődés elfeledett és a művészi gondolkodás által feleleveníthető alternatíváiról. A Velencében bemutatott sorozat a LuMu-ban két új művel bővítve lesz látható február 14. és március 29. között. (Waliczky Tamással még a biennálé előtt közöltünk kétrészes interjút – lásd itt és itt.)
Április 9-én nyílik és augusztus 23-ig lesz látogatható az év második csoportos nemzetközi tárlata, a napjaink égető globális kérdéseivel foglalkozó Slow Life – Az élet lassú tempóban. A slow-szemléletmód a társadalom, a gazdaság és a mindennapi élet területén egyaránt a lassulást, a nem-növekedést, a minimalizmust, azaz a jelenlegi gyakorlatok és struktúrák újragondolását, újraszervezését jelenti. A kiállítás célja, hogy rámutasson, milyen környezetterhelő és kizsákmányoló gyakorlatok vezettek a jelenleg kialakult globális környezeti problémákhoz, és szélesebb platformot biztosítson a fenntarthatóság irányába mutató alternatív megoldásokat és életstratégiákat felvető művészi elképzelések számára.
A komoly képzőművészeti múzeumokban ma már az állandónak nevezett kiállítások sem állandóak; különösen nyilvánvaló a rendszeres újragondolás szükségessége a kortárs gyűjteményekben. Így van ez a LuMu-ban is, aminek gyűjteménye fennállásának három évtizede alatt a tízszeresére, közel nyolcszáz darabra bővült és – vásárlás, ajándékozás, letét útján – tavaly is 25 új műtárggyal gyarapodott. A jelenlegi, című állandó kiállítás közel két és fél év után január 26-án bezár és április 30-tól már az Időgép címet viselő új válogatás lesz látható, ami, mint címe is jelzi, megfordítja a szokásos kronologikus rendet és a jelenből tekint vissza a múlt felé, a figyelmet a hangsúlyeltolódásokra összpontosítva. Ennek az állandónak hívott, de nyilván nem túl hosszú időtartamra tervezett kiállításnak is lesz egy kamarateremnyi, menet közben is rendszeresen megújuló része.
Június 12-től egy erőteljesen Közép- és Kelet-Európa-centrikus nemzetközi kortárs gyűjtemény mutatkozik be a magyar közönségnek: a Deutsche Telekom egy évtizede épülő, mára már mintegy 80 művész munkáit magába foglaló kollekciója, amiben olyan ismert művészek alkotásaival találkozhatunk, mint Geta Bratescu, Mircea Cantor, Eva Kot’átková, Roman Ondak, Dan Perjovschi, Agnieszka Polska, Edi Rama vagy Nedko Solakov. A magyar művészek képviselete a gyűjteményben még sajnálatosan szerény, Cseke Szilárd és a Kis Varsó munkáira korlátozódik, de talán épp az ennek a kiállításnak az előkészítése kapcsán megvalósuló együttműkődés is segít nagyobb érdeklődést kelteni a gyűjtemény kurátoraiban a hazai kortárs szcéna iránt. A budapesti tárlaton szereplő művek a régió művészeinek reflexiói a társadalmi változásokra és az egyének előtt álló kihívásokra, sokszor direkt módon foglalkoznak napjaink kiegyensúlyozatlan valóságával és ellensúlyként működnek azáltal, hogy a valóság megszokottól eltérő képét kínálják. Számos mű témája a hagyományos emberi értékek, a szolidaritás vagy a részvét konfliktusa az új nacionalizmussal, valamint a kisebbségek és a migráció ellen irányuló etnikai felfogással. A Magyar Telekommal együttműködésben megvalósuló, Az egyensúly megtartása című kiállítás szeptember 13-ig tekinthető meg.
A Konok Tamás 90 kiállítás címe mindent elmond; szeptember 24. és 2021. január 3. között a kortárs magyar képzőművészet egyik „nagy öregje”, az idén januárban 90. életévét betöltött Konok Tamás egyéni tárlata lesz látható. A Kossuth-díjjal és a Nemzet Művésze címmel kitüntetett művész ma is rendkívül aktív, ezért születésnapját sem egy retrospektív kiállítás, hanem egy, az újabb keletű munkáiból válogatott összeállítás köszönti majd.
Az év utolsó időszaki kiállítása a hálózatkutatás atyja, Barabási Albert-László munkásságába enged betekintést, a tárlat főszereplője tehát kivételesen nem egy művész, hanem egy tudós, akinek hálózattérképei amellett, hogy modelleznek, vizualizálnak és feltérképezik az összefüggéseket, esztétikai élményt is nyújtanak. A BarabásiLab: Rejtett mintázatok című, október 9. és 2021. január 17. között megtekinthető kiállítás a dolgok és jelenségek közötti gyakran láthatatlan összefüggéseket tárja fel, felderíti az ismétlődő mintázatokat, melyek összekapcsolják a természetet, a társadalmat, a nyelvet és a kultúrát. Látható lesz a tárlaton az a globális művészeti háló is, amely bemutatja a múzeumok és galériák közötti kapcsolatokat az egész világon, továbbá a hálózatban megjelenített összes művész mozgását az elmúlt 40 évben.
Az éves program részét képezi a 17. Velencei Építészeti Biennálé (május 23-november 29.) magyar pavilonjának Othernity. Modern örökségünk újrakondicionálása című kiállítása is. A projekt felelős, fenntartható építészeti viselkedésmódot próbál kialakítani a gyakran ignorált modern építészeti emlékek újszerű elméleti és gyakorlati megközelítésével. A projekt 12 építészeti irodát hívott meg régiónkból ugyanennyi emblematikus budapesti modern épület újragondolására; a kiállítás együtt mutatja be az eredeti épületek egyedi értékeit, valamint a kollaboratív kutatási és designfolyamat szokatlan, innovatív eredményeit.
Az írás illusztrációit a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum jóvoltából közöljük.
