Megjelent a múzeumcafé legújabb száma, benne a Szépművészeti Múzeum főigazgatójának nyilatkozata a szakmai tiltakozást kiváltott – legutóbb az MTA Művészettörténeti Tudományos Bizottsága tiltakozik ellene – két múzeum egyesítéséről szóló kormányhatározatról.
Baán László leszögezi a következő időszak fontos dátumait: 2012. február 29-én – ahogy fogalmaz – újraegyesül a Szépművészeti és a Magyar Nemzeti Galéria; a kormány június 30-áig fogja véglegesíteni, hogy mely gyűjtemények kaphatnak helyet az új múzeumi negyedben, melynek épületét ideiglenesen Új Képtárnak nevez. Másfél év áll rendelkezésre, hogy kidolgozzanak egy szakmai és építészeti programot, ennek végső határideje 2013. szeptember 30. Ekkor kerülhet sor a tervpályázat kiírására.
Ezek tehát az alapvető dátumok a tervpályázatig, és ennek lezárulta után, a legjobb esetben 2014 végén kezdődhet el az építkezés, mely évekig is elhúzódhat. 2017—2018 tájékán lehet legkorábban új múzeumnegyedről beszélni. A finanszírozás forrását illetően Európai Uniós lehetőség merült fel korábban, ám az interjút készítő Berényi Marianna fel sem tette ezt az alapvető kérdést.
Valószínűsíthető, hogy a múzeumi szakma is többek között azért késlekedett álláspontja megfogalmazásával, mivel a jelenlegi gazdasági helyzetben és a korábbi négy évben is, amikor az elképzelés először felvetődött – lázálomnak, fantazmagóriának tűnt egy ilyen horribilis állami beruházás finanszírozása. Erről most sem tudtunk meg többet, holott első és alapvető kérdés: mikor? honnan? mennyi? pénz áll rendelkezésre a nagyívű elképzelés megvalósítására.
Baán László – itt közölt, és közismert életrajza alapján tudható, hogy a közgazdász végzettségű – főigazgatónak alapvetően tudnia kell, hogy egy ilyen horribilis beruházás előkészítését, az összevonást és az intézményi struktúraátalakítást csak biztos pénzügyi háttérrel lehet felelősségteljesen vállalni. Filozófusi végzettsége pedig arra figyelmezteti, hogy legyen bármilyen politikai kurzus elkötelezettje, alátámasztani nagyívű elképzeléseit csak a szakmával közösen, hiteles személyként teheti. A hitel pedig jelenleg úgy tűnik hiányzik.
Az említett interjúban szó esik arról, hogy a nyilvánosság fórumai nem adtak lehetőséget a főigazgató álláspontjának kifejtésére.
Az első egyesítési felvetés 2007-ben volt, utána a LUDWIG Múzeumban 2009. február 7-én nagy, nyilvános vitát szervezett az AICA, melynek résztvevői Bereczky Loránd (MNG), Baán László (SZM), Bencsik Barnabás (LUMÚ), György Péter, Marosi Ernő (MTA) voltak, a beszélgetést Sasvári Edit és Horányi Attila vezette. Itt az álláspontok nem közeledtek, inkább megkövesedtek, és néhány év szunnyadás után Baán főigazgató úr 2011-ben lépett, és kormányhatározattal szentesítették az előkészítő lépéseket, a két intézmény szervezeti összevonását.
2012. február 3-án megjelent a Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Tudományos Bizottságának közleménye a Magyar Nemzeti Galéria és az Szépművészeti Múzeum tervezett egyesítéséről
A Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Tudományos Bizottságának, mint a szakterületet és az intézményeiben dolgozó tudományos kutatókat képviselő választott testületnek tagjai – megvitatva a Magyar Nemzeti Galéria és a Szépművészeti Múzeum tervezett egyesítésének kérdését – az alábbi véleményt alakították ki.
1.
2011. október 20-án kormányhatározat (1353/2011. X. 20.) jelent meg, amelya Magyar Nemzeti Galéria és a Szépművészeti Múzeum „egyesítéséhez szükséges személyi és szervezeti intézkedések megtételére” a 2012. február 29-i dátumot jelölte ki. A határozat nem indokol, hatálya az előkészítésre terjed ki és nem rendeli el e dátumot követően a Magyar Nemzeti Galéria tényleges megszűnését, ahogyan nem rendelkezik további működésének feltételeiről és körülményeiről sem.
A Bizottság megállapítja, hogy a közel azonos nagyságú nemzeti közgyűjtemények „egyesítésének” gondolata anélkül került a kormányhatározatba, hogy a szakterület felelős testületeivel bármilyen előzetes konzultáció vagy egyeztetés történt volna. A határozat kibocsátása előtt nem született részletes szakmai indoklás, nem készült az összevonás muzeológiai és az intézményi következményeire vonatkozó hatástanulmány sem. Úgy gondoljuk, hogy a jogi helyzet most még módot ad arra, hogy a döntéshozó ezt a szakmailag előkészítetlen és megalapozatlan határozatot újra átgondolja.
2.
A Bizottság tagjai úgy ítélik meg, hogy nem merült föl olyan elfogadható ok vagy szakmai magyarázat, amely a két múzeum összevonását, önállóságuk és hagyományos gyűjtési profiljuk megváltoztatását indokolná. Nem látunk semmilyen szükségszerű összefüggést a két intézmény megkezdett egyesítése, valamint az Ötvenhatosok terére szánt múzeumépületek jövőbeni megépítése között sem. A múzeumok összevonásának kérdését haladéktalanul le kell választani a tervezett majdani beruházásról,s ezzel egyidejűlegfel kell függeszteni az intézmény-összevonás előkészítésének folyamatát.
3.
A Bizottság tagjai aggályosnak látják, hogy az összevonással helyrehozhatatlanul sérülhet a Magyar Nemzeti Galéria szakmai autonómiája. A „beolvasztás” várható következményeként tartani lehet attól, hogy a Magyar Nemzeti Galéria egy tőle eltérő gyűjtőkörű másik intézmény alárendeltjeként nem tud majd megfelelni eddig elismeréssel végzett alapfeladatainak, például a magyarországi képzőművészet folyamatos és a kortárs műveket tekintve „naprakész” gyűjtésének. A kulturális intézményrendszerben a Magyar Nemzeti Galéria az egyetlen múzeum, amelyik kiállításaiban és tudományos tevékenységében a hazai képzőművészetet a magyar államalapítástól napjainkig reprezentálja. Emellett olyan szellemi műhely is, amely egyre fontosabb szerepet kap a nemzetközi, illetve határon túli, közép-európai régió művészettörténeti kutatásában. Úgy gondoljuk, hogy a Magyar Nemzeti Galériának mint autonóm nemzetiintézménynek nélkülözhetetlen szerepe van a hazai kulturális és képzőművészeti életben, továbbá az ország szellemi teljesítményeinek nemzetközi megismertetésében, presztízsének megtartásában.
4.
A Magyar Nemzeti Galéria intézményi integritásának és önállóságának védelmében széles szakmai konszenzus alakult ki. A tervezett összevonás elleni petíciót eddig több mint 2900-an írták alá, muzeológusok, művészettörténészek, könyvtárosok, levéltárosok mellett a társtudományok képviselői és mintegy 600 külföldi szakember, közöttük számos nemzetközi tekintély is. Különösen fontosnak tartjuk a határon túli – elsősorban erdélyi – magyar szakemberek több mint 160 aláírását. E támogatottságot fontosnak érezzük, noha a magyar múzeumügy jelenének és jövőjének kérdéseiben eddig elmaradt szakmai-tudományos vitákat nem helyettesítheti.
5.
A Művészettörténeti Tudományos Bizottság feladata az általa képviselt szaktudomány hazai helyzetének, állapotának figyelemmel kísérése és e kérdésekben vélemény nyilvánítása. Ezért különös felelősséget érez a fontos tudományos műhelyek működésének szellemi és tárgyi feltételei iránt. A Bizottság ragaszkodik a tudományos műhelyek és iskolák sokféleségének elvéhez. Különösen aggályosnak ítéli a szakmán kívüli kontraszelektív vezetési módszerek terjedésének lehetőségét. A Bizottság mindenekelőtt a Magyar Nemzeti Galériának mint a magyarországi művészet története jelenleg vezető tudományos műhelyének veszélyeztetését tekintené megengedhetetlennek – mégpedig nemcsak a hazai, hanem az egyetemes magyarság szempontjából is. Mint az MTA köztestületi tagjaiból választott testület, a Bizottság a maga felelősségének tudatában igényli véleményének meghallgatását és tiszteletben tartását – különös tekintettel az e szakterület szakembergárdáját és utánpótlását is általánosan érintő, hátrányos jelenbeli folyamatokra.
Tisztában vagyunk annak a felelősségnek a súlyával, amelyet a ma művészettörténészei a következő generációkkal szemben egy ilyen horderejű döntéssel kapcsolatban viselnek. A Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Tudományos Bizottsága ennek a kötelezettségnek kíván eleget tenni.
Az Artportál folyamatosan tájékoztatta olvasóit, nyílt terepet adva az álláspontok kifejtésének:
A Magyar Nemzeti Galéria öröksége – Az AICA Magyar Tagozata szervezésében kerekasztal-beszélgetés – 2009. 2. 27.
lege artis – Marosi Ernő véleménye a múzeumi egyesítésről és annak további összefüggéseiről – 2011. 11. 10.
E-mailek
Kedves Lévay Zoltán! Kérem továbbítsa kérésem Baán László főigazgató úrnak, hogy az Artportal szívesen helyt adna egy reflexiónak a Marosi Ernő által felvetett kérdésekre.
Szerintem úgy korrekt az Artportal, hogy teret ad a főigazgató úr állásfoglalásának is. Átvenni nem szoktunk anyagokat, és itt konkrét felvetésekről van szó. Köszönettel
F. Almási Éva
főszerkesztő – 2011. nov. 12.
Kedves F. Almási Éva, nagyon köszönjük a lehetőséget, sokat gondolkodtunk, hogy éljünk-e vele, de úgy döntöttünk, hogy most nem reagálunk a Marosi Ernő által elmondottakra.
Még egyszer köszönjük a lehetőséget, üdvözlettel, Lévay Zoltán – 2011. nov. 14.
A Magyar Nemzeti Galéria beolvasztásával és az új múzeumi negyed terveivel kapcsolatban beszélgetést és vitát rendez az AICA szerdán, 18,30-tól a FUGÁ-ban – 2011. 11. 16.
A CentrArt állásfoglalása a Magyar Nemzeti Galéria és a Szépművészeti Múzeum strukturális átalakítása kapcsán – 2011. 11. 18.
Petíció a Magyar Nemzeti Galéria függetlenségéért – 2011. 12. 14.
Dr. Baán László nyílt levele a Szépművészeti és a Magyar Nemzeti Galéria újraegyesítése ellen tiltakozóknak– 2011. 12. 15.
Buzási Enikő: Válasz Baán László kormánybiztos nyílt levelére – 2011. 12. 19.
E-mail váltás
dec. 19.
Kedves Zoltán! Értesítem, hogy (sajnos) a vita folytatódik.
Részünkről nagyon hasznosnak tartanánk, ha a vitázó felek a közeljövőben ismételten leülnének tárgyalni!
Ennek reményében kívánok Kellemes Karácsonyi Ünnepeket!
F. Almási Éva
Kedves Éva, köszönjük a jelzést,
a vita biztos, hogy folytatódik majd, előbb-utóbb a nyílt színen is.
Üdvözlettel, Lévay Zoltán
E-mail váltás
Kedves általam megszólítottak: Marosi Ernő akadémikus (MTA), Beke László (MTA), Sturcz János (MKE), Mélyi József (AICA), Tillmann József, András Edit, Csorba László történész (MNM)
Kérem, hogy az alábbi előadáshoz, mely a Parlamentben hangzott el 2011. október 28-án, szíveskedjenek hozzáfűzni nézeteiket, elképzeléseiket mely tükrözi a magyar művészet jelenlegi helyzetét és jövőképet vázolna fel.
Köszönöm előre is az együttműködést. Azt hiszem, hogy itt van az a pillanat, amikor már nem lehet hallgatni. Az Artportal fórumot kíván biztosítani az előremutató vitának, és segíteni szándékozik a vélemények nyílt, plurális megjelenését!
Köszönettel várom a válaszokat!
F. Almási Éva
2011. november 28.
Válasz két helyről érkezett:
Köszönöm a felkérést, jelenleg sajnos nem tudok írni hozzá. Az ok egyszerű: pénteken tartok egy előadást a Manóban a fotóművészet és a kánon viszonyáról és leginkább épp Gulyás nézeteivel fogok vitatkozni, kettőt meg egyszerre nem tudok írni. Ha a jövő héten még aktuális, akkor remélhetőleg lesz időm megpróbálkozni vele.
Üdvözlettel:
Mélyi – 2011.11.28. 11:12
Kedves Eva,
ne haragudj a kesedelmes valaszert, de ez a level elkerulte a figyelmemet, mivel azt hittem, csak tajekoztatas a laprol.
Ami a felkeresedet illeti, meg vagyok tisztelve, de az a helyzet, hogy Gulyas Gabor gondolataira, annak szakmai reszere, amit most kortesbeszedeben ujra megismetelt, en mar egy hosszu irasban reflektaltam a Muerto hasabjain rogvest az altala a Mucsarnokba osszehivott konferencia utan, meg ha a dolog nem is volt nevesitve, mivel alapvetoen teoretikus iras volt.
Minden jot, Andras Edit
Ezek után lehet a sajtót vádolni, hogy nem ad fórumot a nyílt vitáknak, de Uraim! Hol marad a hitelesség?
Enélkül se jobbról se balról nem lehet előzni, ennek a vége einstand!