Fear not the Heat Ahead, it’s the Fire that Follows — A Borsos Lőrinc művészpáros kiállítása Berlinben

„Mind meghalunk!”— ordítja erektől duzzadó halántékkal a kamerába Leonardo DiCaprio a Ne nézz fel! című katasztrófafilmben. Ha nem teszünk valamit sürgősen, a vég elkerülhetetlen — szajkózza szélesebbnél szélesebb közönség előtt, nagyobbnál nagyobb arénákban az aktivista Greta Thunberg. Tudósok százai kongatják a vészharangot évek óta a ránk váró ökológiai katasztrófa közeledtére figyelmeztetve. Tehetetlen próféták egy nihilista korban. Borsos Lőrinc Fear not the Heat Ahead, it’s the Fire that Follows című kiállítása is egy ilyen vészjósló hang a reményvesztett váteszek kórusában.

A jórészt korábbi projektekből átmentett műveket friss elemekkel ötvözve, új összefüggésrendszerbe helyezve jött létre a komplex bibliai-mitológiai-filozófiai referenciahálóra építő installáció. A zsidó-keresztény tradíció vizuális kultúrájában napjainkig tovább élő végítélet-víziók és pokolábrázolások rétegződnek egymásra, érdemes emiatt az egyes munkákból kiindulva megközelíteni a mű egészét, majd lépésről lépésre összeilleszteni a kirakós játék darabjait. 

A galéria előterében bal kéz felől göcsörtös, egyik végén péniszt formáló fadorongra erősített szarv fogad, mellette a művészpáros munkásságát fémjelző fényes fekete zománcfestékkel (BLAEK) borított apró fatábla, Testamentum címmel. A terem sarkában több elemből álló tárgyegyüttes rideg fémvázával, szarvaival, láncfarkával és kettévágott meredező nemi szervével középkori illusztrációk és horrorfilmek már-már klisébe hajló sátán figuráját ölti magára. Fejünk felett vékony, aszott csontváznak tűnő fémkar tart egy “Jézus Krisztus” feliratú baseball ütőt (Apparition / Jelenés, 2009-2019), mint valami intő jelet a büntető Antikrisztus eljöveteléről. A kettéágazó szarvak és a félbe hasított, belsejében önnön kis méretű másolatát rejtő dildó már címében (Bifurcation 4 / Elágazás 4., 2020; Divide Et Impera / Oszd meg és uralkodj, 2018) is utal a poszthumanista filozófia előhírnökének tekintett Michel Serres A parazita című kötetére. Serres az ördögöt Isten és Sátán, a jó és a rossz dualista szétválasztásából eredezteti, miszerint magának a jónak a definíciója szüli saját ellentettjét, az abszolút gonoszt. Akárcsak a poszthumanista elmélet, Serres is megkérdőjelezi az egyén szabadságára és autonómiájára épülő, az embert az univerzum középpontjába állító világképet. Miért lenne fontosabb az ember, mint bármely más élőlény? Milyen jogon zsákmányoljuk ki környezetünket és taszítunk fajokat, beleértve magunkat is, a kihalás szélére?

Az absztrakt formákra redukált acélsátán ölébe állított, fraktálszerű fém objekt (Hyperhomunculus, 2018) a késő reneszánsz alkimista hagyományának egyik motívumát, a mesterségesen előállított miniatűr embert szimbolizálja. Lehetetlen nem gondolnunk itt a modern orvostudomány klónozási, génmanipulációs kísérleteire, vagy az egyre kifinomultabb bionikus testrészek alkalmazására a gyógyításban, esetleg a mesterséges intelligenciára, amelyek mind mai emberfogalmunk (vagy egyenesen az emberiség?) felszámolását vetítik előre.
A kiállítóhelyiség hátsó traktusát függöny takarja, így a bevezető műegyüttes egyszerre értelmezhető önmagába zárt teljes egységként, ugyanakkor a kiállítás felütéseként – tehát a pokol tornácaként.  

A függönyön túl a „beavatottak” kamrájában négy, plafonról lelógatott textilnyomattal találjuk szemben magunkat (The Next Bible 1-5 / Az új Biblia 1-5.). „You are here. / Itt vagy” – közli velünk az új Biblia egyik lapja. Hol van az az itt? A Venn-diagramm szerint valahol a 20. századi irodalom és filmművészet összes disztopikus világának (1984, Szép új világ, Állatfarm, Farenheit 451, Zöld szója, Mad Max, stb.) keresztmetszetében. A túlvilági, vagy már a földi pokol ez? Úgy sejtjük, mindkettő, hiszen pontosan olyan ez a gyehenna, amilyennek mi teremtettük. Földünk fokozatosan elviselhetetlenné forrósodik, lassan mindent felemészt a pusztító tűz, míg mi csak tántorgunk tovább a kényelmesnek ugyan már nem hazudható, de legalább ismerősen nyomorúságos rendszer romjain. Tehetetlenül állunk saját pusztításunk előtt. „Fuck it” — igyekszünk nem tudomást venni felperzselt, haldokló Földünkről, helyette inkább önpusztító pótcselekvésekbe menekülünk. Szenvedésünkön persze még mindig jól profitál az utolsókat rúgó kapitalista rendszer.

Padlón kígyózó, fekete festékkel összemázolt kábelek, rendetlen csomóban földre hányt rongy (Weighed Found Wanting / Megmérettettél, könnyűnek találtattál, 2020), valamint az összeszabdalt, “doom” feliratot kirajzoló textilmunka (The Emperor’s Newest Apparel / A király új ruhája, 2022) adja meg az alvilági alaphangulatot. A ritmikus mozgással falat döfködő baseball ütő (Jézus?) szubliminális obszcenitását a mű címe teszi nem is annyira szubliminálissá: No means no / A nem az nem (2016). Kis erőfeszítéssel két másik kinetikus objektet is találhatunk a térben: egy “zászló paskolót”, és egy ki-be fordított szöges nyakörvet (Flag Spank / Zászló ütleg, 2019; Trigger / Ravasz, 2019). E három, erős szado-mazochista allúziókat hordozó munka az előtér fallikus tárgyaival együtt Dante Poklának Bosch-féle orgiasztikus vízióját idézi.

Ezen a ponton egyébként valóban kezdjük úgy érezni, mintha egy Bosch-festményben bóklásznánk. Az installáció szinte befogadhatatlanul sokrétű, bonyolult belső referenciahálót képező összetevőinek disszonáns összjátéka nyugtalanító atmoszférát teremt. Vezérfonálként mindössze a tűz-motívum mindent átható jelenléte, azon túl pedig Nabukodonozor babiloni császár ótestamentumi történetének ábrázolása rajzolódik ki.  

A Dániel próféta könyvében leírt történet szerint a babiloni uralkodó tüzes kemencébe vet három héber ifjút, amiért nem hajtottak térdet aranyszobra előtt. Miután a három ifjú angyali közbenjárásra megmenekül, Nabukodonozor nemcsak magas kitüntetésben részesíti őket, hanem elismeri a zsidó isten hatalmát is. A következő fejezet az uralkodó hét évig tartó őrületét meséli el. Az elborult elméjű császár hét éven át négykézláb kúszva, állatként tengeti életét, mígnem tekintetét az égre vetve visszanyeri elméje épségét, így ismét visszatérhet a civilizált társadalomba. Nabukodonozor Dániel istenének hálát adva hirdeti ezután a mindenható nagyságát és könyörületességét.   

A két, Nabukodonozorhoz kapcsolódó történet többször is felbukkan az installáció egyes elemein. A tüzes kemence történetét két késő-reneszánsz miniatúra-parafrázis dolgozza fel. A 21. századra szabott verzióban viszont már fejlett eszközökkel, olyan, napjainkban is használatos agresszív, környezetkárosító robbanószerekkel szítják a kemence tüzét, mint a napalm, vagy az ANFO (ammónium nitrát és dízel olaj keveréke). Az elállatiasodott császár képe megjelenik id. Lucas Cranach 16. századi fametszetének falikárpitra nyomtatott reprodukcióján, valamint a Király új ruhája címet viselő textilmunkán is. Megtörve, megalázva, emberi mivoltából kifordulva látjuk a nagy hatalmú uralkodót, aki joggal hihette magát a világ urának. A fenti elbeszélések jellemzően a Babilon bukása előtti időszakot dolgozzák fel. Dániel jóslatai beteljesültek, nem sokkal Nabukodonozor uralmát követően a birodalom összeomlott az idegen hódítók ostroma alatt, véget vetve az akkor ismert emberi történelemnek, hogy egy új világ előtt nyithasson utat. A prófétához hasonlóan Borsos Lőrinc az önnön fontosságát túlértékelő emberiséget figyelmezteti a hübrisz veszélyeire. Sorsunk azonban ugyanúgy elkerülhetetlen: megmérettettünk, könnyűnek találtattunk. Az Ószövetségben Isten által ránk bízott Földnek rossz gazdái voltunk, nem érdemeljük meg, hogy továbbra is uralmunk alatt tartsuk.

A három ifjú ugyan kiszabadul a tüzes kemencéből, Nabukodonozor pedig hét év után visszanyeri ép elméjét. A történelem végével születik talán egy új világrend a régi romjain új Bibliával, új értékekkel, újfajta emberrel. De akarjuk-e ezt egyáltalán? Mi a rémisztőbb? Az apokalipszis, az odáig vezető út, vagy a tudat, hogy mindig minden megismétli önmagát?

Borítókép:

Elágazás 4. / Bifurcation 4, szarv, flmlánc, változó méret, 2020
Testamentum / Testament, zománc és akrilfesték fatáblán, 11×8 cm, 2022
Hyperhomunculus, fém, 5x5x13 cm, 2018
Oszd meg és uralkodj / Divide Et Impera, félbevágott dildó, kis dildó a közepén, 2018
Pálca 2 / Wand 2 (alpha-omega), 3D nyomat, 2020
Jelenés / Apparition, egyedi baseball-ütő, fém tartókar, 2009.2019

(Fotó: Eike Walkenhorst)