Menet közben általában csak a rekorderedmények és a nagy, váratlan kudarcok kapnak komolyabb nyilvánosságot, de hogy összességében mi történik az aukciós piacon, az néhány mindenre elszánt megfigyelő kivételével a többség számára csak a féléves-éves összefoglalók megjelenésével válik ismertté.
2016 első félévi elemzését, ami nem kevesebb, mint 3.500 aukció eredményeinek összegzésére épül, ezekben a napokban jelentette meg az artprice, s a rövid tanulmány ezúttal is számos meglepetéssel szolgál. Ugyanakkor azonban arra is figyelmeztet, hogy a számokból ne vonjunk le elhamarkodott következtetéseket.
Maurizio Cattelan Him (2001) című Hitler-plasztikája 17,2 millió dollárért kelt el a Christie’s-nél. A Christie’s jóvoltából
Az idei első félévi aukciókon összesen 252 ezer képzőművészeti tétel cserélt gazdát, az árverési jutalékkal is számolva 6,53 milliárd dolláros összértékben, ami 25%-os, tehát komoly visszaesést jelent az előző év azonos időszakával szemben.
A szám első ránézésre durva, néhány további adat azonban árnyalja a képet és jelzi: nincs szó arról, hogy a gyűjtők elfordultak volna az aukciós piacról. Az egyik ilyen adat: az elkelt tételek száma 3,2%-al nőtt, míg a másik: a kínálatnak mindössze 28%-ára nem volt vevő. (A szakemberek általában a 30% alatti kvóta esetén beszélnek élénk keresletről, a műtárgypiac más befektetési formákkal versenyképes likviditásáról.)
Hol keresendő akkor a visszaesés oka? Alapvetően a kínálati oldalon, azon belül is a legdrágább, többmilliós és még inkább a 10 millió dollár feletti tételeknél. A tételszámot tekintve ezek a művek a teljes kínálat töredékét teszik csak ki, a forgalom alakulásában mégis meghatározó a szerepük. A világ legnagyobb aukciósháza, a Christie’s például 2015 első felében 31, tízmillió felett leütött tételt könyvelhetett el, idén csak 12-t. Jellemző a legmagasabb áron értékesített tételek közötti óriási különbség is: míg tavaly egy Picasso-festmény 179,4 millió dollárral lett a csúcstartó, idén eddig a legmagasabb ár 57,2 millió dollár, amit Jean-Michel Basquiat egyik munkája ért el.
Lucian Freud Terhes lány című alkotásáért 16,1 millió fontot adtak a Sotheby’s-nél. A Sotheby’s jóvoltából
Az adatok az elmúlt évhez képest meglepően jelentős földrajzi átrendeződést is mutatnak: New York forgalma 49, Londoné 30%-kal esett vissza, így a kínai piacnak (ami távolról sem szűkíthető le egy városra úgy mint az amerikai vagy a brit, bár Hong Kong vezető szerepe tovább erősödött) egy 18%-os növekedés is elég volt ahhoz, hogy magabiztosan vegye vissza a néhány éve egyszer már kiharcolt, majd elvesztett vezető globális pozícióját, 35,5%-os részesedéssel.
Az USA (26,8%) és Nagy-Britannia (21,4%) leszakadása már viszonylag jelentős, mások pedig – a tovább csökkenő, jelenleg 4,6%-os részesedésű francia piacon kívül – alig rúgnak labdába: egy százalék feletti aránnyal az említetteken kívül csak Németország, Olaszország és Svájc büszkélkedhet. Néhány kisebb európai piac ugyanakkor jelentősen bővült, a svéd aukciók forgalma például 44, a belgáké 12%-kal növekedett.
A román Adrian Ghenie Napraforgók 1937-ben című munkája 3,1 millió fontért cserélt gazdát a Sotheby’s-nél, ami nemcsak Ghenie, de az egész kortárs román művészet számára új rekordot jelent. A Sotheby’s jóvoltából
A legnagyobb aukciós forgalmat bonyolító 50 művész listája is tartogat meglepetéseket. Ha nem is az első helyen, ahol Picasso továbbra is őrzi vezető pozícióját, míg azonban tavaly a tízes élbolyban egyetlen kínai sem volt, idén már négy is, köztük Zhang Daqian és Wu Guanzhong rögtön a második, illetve a harmadik helyen. Forgalomban és helyezésben is sokat esett vissza Andy Warhol és Gerhard Richter; előbbi a másodikról a kilencedik, utóbbi a tizenegyedikről a negyvenötödik helyre. Esetükben sem arról van szó azonban, hogy kegyvesztettek lettek a gyűjtők szemében; igazán jelentős munkájuk az első félévben alig került a piacra. Élő művész egyébként mindössze hét szerepel az ötvenes listán, a legjobb – tizenharmadik – helyen a kínai Cui Ruzhuo.
Jean-Michel Basquiat cím nélküli 1982-es festménye 57,2 millió dollárral új életműrekordot hozott a művész számára a Christie’s-nél. A Christie’s jóvoltából
Az artprice elemzése azt mutatja, hogy a műtárgybefektetés továbbra is versenyképes hozamokat produkál, s ez különösen igaz a legmagasabb árszegmensben. A műtárgypiac iránti befektetői bizalom jele az is, hogy a Sotheby’s, az egyetlen nagy aukciósház, melynek részvényeit a tőzsdén is forgalmazzák, ebben az évben jelentősen árfolyamnövekedéssel büszkélkedhet.
A tanulmány készítői nem bocsájtkoznak jóslatokba a második félévet és annak az egész évre gyakorolt várható hatását illetően, de a legnagyobb házakból kiszivárgott előzetes információk nem arra mutatnak, hogy hirtelen nagyon sok csúcsmű fogja elárasztani a piacot. Az eddig ismertté vált kínálatból kiemelkedik egy komplett amerikai kortárs magángyűjtemény, a Steven and Ann Ames Collection, amiért a Sotheby’s novemberben több mint 100 millió dollárt remél. Baselitz, de Kooning, Kiefer és Philip Guston munkái mellett éppen az első félévben „hiánycikknek” számító Gerhard Richter két kiemelkedő absztrakt kompozíciója fémjelzi a kollekciót. Az első félévi eredmények valamelyest javulhatnak, de aligha változtathatják 2016-ot a nemzetközi aukciós piac sikerévévé.
A cikk lejjebb folytatódik.