A személyes történetek idén is fontos szerepet játszanak a diplomázók munkáiban. Külső nézőpontból indulunk, de gyorsan a felszín alá merülünk, ha követjük a végzősök által kínált szokatlan útvonalakat. Markó Luca Az álom domborzata című multimédiás installációjában
fotók, objektek és egy videó segítségével beszél az álom és ébrenlét közötti állapotról.
Gombos Cintia közösségi médiában megosztott szelfijei és a diplomakiállításra készült fotókból és videókből válogatott installációja pedig egy nő ezerféle arcát mutatják, mindig csak egy valóságrészletet osztva meg a nagy számú követővel. Az idén diplomázó média designosok közül most őket kérdeztük mestermunkájukról.
Markó Luca: Az álom domborzata
Luca „álomtérképnek” is nevezhető munkája utal bizonyos tárgyakra, melyeknek csak a nyomait látjuk és nincs könnyű dolgunk, ha a foszlányok pontos azonosítását szeretnénk. A kiállított posztamensek ezúttal nem hordoznak semmit, de cserébe ők maguk válnak átláthatóvá. A kifüggesztett polaroidfotók sem működnek szabályosan, nem őrzik meg a pillanatot, mert fokozatosan kioldódó emulziójuk emberek módjára „felejtik el” a dokumentált helyzeteket. Luca videómunkájában pedig révületbe esett hangyák dolgoznak rendületlenül egy cukorból készült absztrakt táj átalakításán, kiszolgáltatva magukat egyfajta öntudatlan állapotnak. Végre figyelhetünk valami másra és ellazulhatunk egy ugyan irányított, de mégiscsak önfeledt asszociációs világban.
ap: Hogyan és miért kezdtél el foglalkozni az álmokkal, az angolul Dreamscape című installációval?
M.L.: 2016-ban az Álmodj velem, rólad álmodom című anyagom kapcsán kezdtem el az alvás és az álom témáival foglalkozni. Már azokban a munkákban is feltűntek a jelenlét, a távollét és a hozzáférhetetlenség problémái. A Dreamscape installáció esetében is személyes kiindulópontokkal dolgoztam, de eltávolodva azoktól, absztraktabb módon, több teret hagyva a fiktív nézőpontoknak.
Mit jelent számodra a félálom?
M.L.: Speciális testtapasztalat és módosult tudatállapot, befelé mutató, köztes tér. Nehezen definiálható határsáv, ahol egyszerre jelenik meg az önelemzés, a képzelgés és az önelvesztéstől, szeparációtól való félelem. Gyerekkoromban például tartottam ettől az állapottól, nem szerettem becsukni a szemem elalvás előtt, inkább álomba pislogtam magam.
Miért fontos szerinted az álom vagy félálom állapotában a véletlen, és hogyan jelenik ez meg a diplomamunkádban?
Gombos Cintia Mercédesz: My story
Gombos Cintia vagy művésznevén Cinthya Dictator szelfijei már ismerősek lehetnek a bulvársajtó kontextusában. Cintia kiemelkedően magas népszerűséget szerzett a közösségi médiában: a Facebookon 50000, az Instagramon 67000 felett van követőinek száma. Ezzel a nyomással a vállán osztja meg hétköznapi átváltozásairól szóló videóit a könyörtelen imádattal és az időnkénti gyűlölettel kommentelő közönségével. Önismereti célú számvetésként is értelmezhető vlog sorozata az elmúlt egy év szakmai és magánéleti válságának egymástól el nem különíthető dinamikáját összegzi. A provokatív tempójú átalakulásai és a folyamatos nyilvánosság egyszerre teszik könnyűvé és nehézzé a reflexív hozzáállást. Maguk a visszacsatolások, ha egyáltalán nevezhetjük őket annak, már egy következő stádiumhoz tartoznak és így őrült tempójú mozgásban tartják a személyiség belső vívódásait. Miközben nagyon is valóságos helyzetekben láthatjuk Cintiát, a különböző videók valóságai szokatlan távolságra vannak egymástól.
Az egész olyan, mintha egy regényíró megakadt volna a karakter megrajzolása közben.
Miközben jellemzi főhősét, valahogy nem látjuk, hogy elindulna a történet és mire a végére érünk, rá kell jönnünk, hogy ott volt a sztori végig, csak teljesen másra figyeltünk.
A nyilvános diplomavédések május 31-én és június elsején 10 órától lesznek a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Z épületében, a Nagy Auditóriumban, melyre minden érdelkődőt szeretettel várnak.
