Nincs ormótlan méretű talapzat, sőt semmilyen sincs, nem veszik körül nevetségesen klasszicizáló oszlopok, nincsenek rajta rosszul sikerült szoborportrék, de még egy szál sasmadár se! Mégis hangsúlyos emlékmű, egy mindenkit megszólító, emlékeztető mű gazdagítja Párizst néhány napja.
Fotó: librarius.hu
A francia főváros tizedik kerületében, a városrész történelmét kutató és ápoló társaság, az Histoire et Vies (Történelem és Életek) kezdeményezésére, a Fondation de France támogatásával és a Galerie Jérôme Poggi közreműködésével a minap avatták fel Jean-Baptiste Naudy és Gróf Ferenc, azaz a Société Réaliste francia-magyar művészpáros köztéren, a Jardin du Chalet-ben felállított alkotását. A mű címe – En attendant le Mo(nu)ment 2014-2045 (magyar fordításban: az emlékműre, illetve az elérkező pillanatra várva) – kettősségével jelzi, hogy az alkotás egyrészt egy valóságos, materiális, másrészt egy konceptuális részből áll.
Fotó: Cserba Júlia
Az emlékmű egyik részét képező két hatalmas, egyenként húsz tonnás rózsaszín gránittömb a II. világháború két párizsi áldozatának, Jean és Marie Moinonnak állít emléket. A házaspár a német megszállás idején szerény kis italboltjában nemcsak helyet adott az ellenállók összejöveteleinek, de aktívan részt is vett tevékenységükben. Letartóztatásuk után mindketten koncentrációs táborba kerültek, ahonnan többé nem tértek vissza. Történetük, sorsuk sok egyéb mellett nemcsak azt a kérdést veti fel, hogy a kisembernek milyen szerepe és milyen felelőssége van a „nagy” történelem alakításában, de azt is, hogy az utókor mennyire hajlamos megfeledkezni helytállásukról. Alakjuk elhalványul, emlékük távolba vész. A Földre hullott meteorithoz hasonló gránitkövek a két hétköznapi hős személyének visszaidézett mementojaként terebélyesednek előttünk, szűkkörű ismertségüket pedig az egyetemesség dimenziójába az a két aszteroida fogja átemelni, amely néhány év múlva majd nevüket viseli. A művészeknek erre a Nemzetközi Csillagászati Unióhoz intézett kérésére egyelőre elutasító válasz érkezett, mivel a szabályok szerint politikai vagy katonai tevékenységükkel elismerést kivívó emberekről csak haláluk után száz évvel nevezhető el kisbolygó. Ezért aztán az emlékmű avatásán különös aktusra került sor: a kérelmezők nevében felolvasták a kérés megismétlését tartalmazó levelet, ezt lezárt borítékban átadták a kerület polgármesterének, Rémi Féraud-nak, aki ígéretet tett, hogy 2045-ben utódja postázza azt a Nemzetközi Csillagászati Uniónak. A Société Réaliste alkotása tehát valójában csak több mint 30 év múlva készül el teljesen, amikor majd az Uniótól kapott regisztrációs számot a kövekbe bevésik, az űrben pedig Jean és Marie Moinon nevét viselő kisbolygók keringenek.
Rémi Féraud kerületi polgármester avató beszédét tartja. Fotó: Cserba Júlia
Nagy örömre ad okot, hogy egy újabb, magyar művész részvételével született alkotás kerülhetetett párizsi köztérre, ugyanakkor óhatatlanul felmerül a kérdés, vajon egy ilyen emlékmű helyet kapna-e a mai Budapesten.
A cikk lejjebb folytatódik.