Pert vesztett egy neves műgyűjtő a napokban a Sotheby’s aukciósházzal szemben: azért követelt fontmilliókban mérhető kártérítést, mert a tekintélyes árverőház egy, még 2006-ban értékesített festményét Caravaggio követője munkájának tartotta, így az csak szerény összegért, 42 ezer fontért talált gazdára. Az árverőház szakértői szerint a festmény Caravaggio „Hamiskártyások” című művének másolata; az eredeti művet a texasi Fort Worth múzeumában őrzik és értékét 10 millió fontra becsülik. A műgyűjtő és családja Caravaggio-ügyben nem tekinthető kezdőnek; még az 50-es években adták el a neves itáliai mester egyik fontos munkáját a New York-i Metropolitan Múzeumnak; annak a műnek az eredetiségét azóta sem kérdőjelezte meg senki. A „Hamiskártyások” ügyében azonban elfogadták a Sotheby’s álláspontját, ami lehet, hogy súlyos hiba volt, mivel a vevő, aki időközben megtisztíttatta a képet, több neves szakértővel egybehangzóan azt állítja, hogy a tulajdonába került alkotás a texasi múzeumban őrzött festmény párdarabja és nem másolata. Ezért döntött a kép eladója a per mellett, gondatlansággal vádolva az aukciósházat. A Sotheby’s azonban igazolni tudta, hogy több neves szakértővel is megvizsgáltatta a festményt, akik az aukciósház régi mesterek osztályának munkatársaival együtt egyhangúlag úgy találták, hogy „a mű kvalitása nem volt olyan kiemelkedő, hogy vele kapcsolatban Caravaggio szerzősége felmerülhessen”.
Ezt a „Hamiskártyások”-at (1594 körül, olaj, vászon, 94,2 x 130,9 cm, Kimbell Art Museum, Fort Worth) bizonyosan Caravaggio festette. Forrás: wikimedia
A bíróság arról természetesen nem foglalt állást, hogy a per tárgyát képező festmény kinek a munkája, de megalapozottnak látta az árverőház álláspontját, miszerint megtették a tőlük elvárható lépéseket a mű szerzőjének megállapítására, s ezért elutasította a gyűjtő keresetét. A pórul járt egykori tulajdonos ráadásul kénytelen viselni a mindkét fél részéről számos drága szakértőt felvonultató per minden költségét is; s legfeljebb annyi vigasza lehet, hogy ezeket javarészt át tudja hárítani a biztosítójára.
Noha nyilvánvalóan minden hasonló esetnek megvannak a maga sajátosságai, így az ítélet nem feltétlenül tekinthető precedens-értékűnek, annyi bizonyos, hogy az árverőházak pozícióját erősíti a tévesnek tartott attribúció miatt a jövőben indítandó perekben.
