Mine My Mind
Bolla Szilvia, Borsos Lőrinc, Kophelyi Dániel, PPILLOVV, Kiss Adrian,
Mátrai Erik, Muskovics Gyula – Páll Tamás – Szeri Viktor, Tóth Márton Emil
Art Quarter Budapest (aqb)
Baljós hangulatú telihold világította be október 31-én a budafoki Art Quarter Budapest (aqb) udvarát. Mintha valamilyen szertartásra érkeztek volna, a vendégek kis csoportokban, izgatottan beszélgettek. Ahogy annak teliholdkor lennie kell, az este folyamatosan kibomló, váratlan eseményeket tartogatott. Aki vette a bátorságot, és a szorongató valóság ellenére lemerészkedett az aqb több száz négyzetméteres pincerendszerébe, az év egyik legfelkavaróbb művészeti élményével lehetett gazdagabb.
Egy kocsi nyitott csomagtartójából trap ritmusok szivárognak, italok kerülnek elő, az előtte lévő asztalon egy rezsón gőzölgő fazék. Az acids&basics nevű kísérleti konyha Bódi Lóránt, Miklósvölgyi Zsolt és Trapp Dominika együttműködése, amely ezen az estén debütált.
A menüt az Atlantából az 1990-es évekből indult trap zene – a hip-hop egyik ága – és a hozzá kapcsolható, tudatmódosító szerekkel átitatott, az utcai erőszakot lírai szövegekkel lefestő szubkultúra inspirálta. Az olcsó kínai büfékben használatos elviteles papírdobozba itt nem bizonytalan lével leöntött szárnyas nyesedék, hanem kézzel gyúrt, fekete ramen tészta, fermentált feketebabszósz, erdei gombák, gyömbéres lilakáposzta és shisho levelek kerültek. Ahogy a pálcikával az utolsó falatok kinyerésével bíbelődöm, belémhasít, hogy már percek óta tart a performansz.
Nyersbeton lépcsőn sietek le a pincébe, amelynek hosszú folyosójára merőleges, beláthatatlan mélységű terek nyílnak. Odalent derengő fények és a nedves levegőben tompán rezgő hangfoszlányok.
Az egyik utolsó teremben a földhöz láncolva, női ruhában fekszik egy test, fekete csuklyás alak felvételeket készít róla, amelyeket később egy műanyag kezek által tartott jósgömbben látok viszont. Mellettük vérrel teli, viasszal borított medence, körülöttük a falon pókhálószerű láncok, szénnel írt versek, az egyik képernyőn ijedten rohanó, pirosra festett arcú videójátékba illő karakter, egy másikon manga figura.
A performansz, a költészet, a zene és a technológia elemeit ötvözi Páll Tamás, Szeri Viktor és Muskovics Gyula immerzív térinstallációja. Az Archívum című projektet félelmek, utópiák, disztópiák, vágyak inspirálták. Nyugtalanító, ugyanakkor a virtuális valóságnak köszönhetően nagyon is közeli jövőképeket jelenítenek meg: az egyik pillanatban pokolinak, egy másikban felemelőnek érzékelem a pusztulás romjain felépített világukat.
Tovább haladva Kiss Adrian Dunyha Active című steppelt bőr és vászon alkotása villan fel a stroboszkóp fényében és húz befelé a térbe, ahol még sejtem, hogy vár rám valami. Ekkor elémtárul a Borsos Lőrinc művészpáros által megformált, Nabukodonozor asszír királyt ábrázoló, emberi és állati jegyeket viselő, félelmetesen realisztikus szobra. Akad, aki nem mer hozzá közelebb lépni, engem mégis vonz.
Amikor szemben állok a történet szerint nárcisztikus kirohanása után megbomlott tudatú, a vadonban állat módjára élő egykori uralkodó másával, a stroboszkóp időnként egyedül hagy a sötétben a szörnnyel és a plafonról kopogó vízcseppekkel.
Ijedten kihátrálok, amikor a Ppillovv művészpáros apró tárgyegyüttesei, a lélek különböző látomásai, sarkokban megbújva szemlélődésre invitálnak.
Ködben úszó fényinstalláció felé indulok, bizonytalanul haladva, csak a körülöttem lévő testek távolságát tudom valamennyire felmérni. A terem végén meglátom Bolla Szilvia mészkő falba fúródott kézifegyverét, a sérülékeny tükörből készült And me I am your dagger, you know I am your wound című művet. Elidőzöm a homályban néha megcsillanó, törékeny tárgyon, majd újra nekivágok a semminek.
Térkép nélkül haladok, de ahogy az értelmezést, úgy a haladásom irányát is rám bízták az alkotók. Így utoljára térek csak be a Kiss Adrian fém kapuja által elkerített térbe, ahol Borsos Lőrinc vörös YOU felirata izzik a falon. Közelebb lépve veszem csak észre a lézersugarakat, amelyek másik végén ez áll: I AM.
Amikor ismét a felszínen vagyok, a telihold az arcomba világít. Az egyre szűkülő kortárs művészeti térben úgy tűnik, mintha megint a föld alá kényszerülne a művészet, titkos közösségekbe, akár a rendszerváltás előtt. A művészek közös munkája – a körülmények ellenére – monumentális, minden érzékre ható projektet eredményezett.
A nagyvonalú, nem hagyományos helyszín nem csupán érdekes díszlet, hanem együtt létezik a munkákkal. A művek által felvetett aggasztó témák ellenére – generációs bizonytalanság, apokaliptikus jövőképek, a világ felbomlása, a technológia uralma – ez a kiállítás reményt ad, hogy a hasonlóan gondolkodók közössége lehet a fény a sötétség mélyén.
A kiállítás meghatározott időpontokban, előzetes bejelentkezéssel látogatható a mine3my3mind3@gmail.com e-mail címen. A nyitva tartással kapcsolatban a Facebook eseményben (https://www.facebook.com/events/1063336034170126) lehet tájékozódni.
Nyitókép: Szeri Viktor – Páll Tamás – Muskovics Gyula: ARCHÍVUM II (Odaát), 2020, Enteriőr, multimédia installáció, Lánc, videó, jósgömb, viasz, művér, szén; hanginstalláció: Molnár András és Marquetant Tamás. Fotó: Biró Dávid
