Taptik Barátok és idegenek (Friends and Strangers) című installációja, melyet kifejezetten a biennaléra készített, három, Isztambul különböző részein lakó ember szokatlan városi útvonalaikról szóló történetét írja le fotókkal. A résztvevőket egy online felületen személyesen is megismerhetjük. Taptik meghívta őket stúdiójába és három kérdést tett fel nekik Max Frisch Questionnaire-jéből, melyet a híres svájci építész, író 1966-ban állított össze. A kérdések többek között önkritikáról, gyűlöletről, hatalomról és nemzeti öntudatról szólnak. Nem könnyű olyan kérdésekre őszintén válaszolni mint például hogy szívesebben született-e volna más nemzet (kultúra) gyermekének, s ha igen, melyikének? Vagy hogy kit gyűlöl könnyebben, valamely közösséget vagy egy konkrét egyént, és hogyan gyűlöl szívesebben, egyedül vagy közösségben/csoportban?
Ennek az installációnak az előzménye az itt látható Surface Phenomena című sorozat, melyben a művész a városi élet jelenlegi állapotát a politikai és a technológiai nyomás hatásaival és ökológiai utalásokkal teszi kiemelt témává. Az urbánus terek kötetlen egymásutánja heterogén minőségű fotókon jelenik meg, Taptik a nézőpontot is sűrűn változtatja, majd az így kapott környezettanulmányba hozzá közel álló emberek portréival visz történetet. Így az emberek és a helyszínek egy közös függésben keresik egymás bizonytalan társaságát és várják a folytatás spontán és irányitott lehetőségeinek összjátékából adódó felületeket. A képeket egy piros, zöld, kék digitális szövegfolyam vezeti be a kiállítótérben és egy portrékat vetítő ledfal egészíti ki. A futó digitális szövegek képaláírásokként is funkcionálnak. Egy mondat tartozik minden képhez. Hogy mennyire egyértelmű a kapcsolódás, azt mindenki döntse el maga.
Láttad az újholdat? Nagyon sajnálom, hogy késtem. Én vagyok minden rossznak a forrása. Egyszer abbahagyod? Vigyázol magadra? Nem mindet én fotóztam… Al2O3-t a napelemek gyártásakor használják. Kohézió. Többet kellene a méhekről beszélnünk. Szereted Ballardot? Az állad nem érheti a mellkasod, miközben ülsz. Tapadás. Nem tudom miért engedték meg, hogy itt legyek. A másik intézmény nem akarja, hogy említést tegyünk róluk. ‘Itt ne csinálj fotót, mert valami történhet veled’ -mondta. Súrlódás. Nem a Földet látod. A mikroszkópikus (SEM) képek 30 000-szeres nagyításban jelennek meg, én még tízszeresre nagyítottam őket. Miután Pirsig-et olvastam elhatároztam, hogy motorozni fogok. Azt mondta, ha továbbra is Peggy-ről beszélünk, akkor nem tud figyelni eléggé a cikkre, amit ír. Most jövő múlt. Fénytörés. Egy golyónyom kétrétegű üvegen, mögötte erdő. Nem kértem engedélyt a távoli rokonoktól, ezért megint bűntudatom van.
Taşkışla amfiteátrum No 129, vészjelző hangja, jelölések a utcán csavargó kutyák fülén, szűrő az ozmotikus víztisztító rendszeren, pészméker, szivárvány fekete-fehérben, tubestack.com tagfelhője, Kağıthane légifelvétele 1946-ból, X kézírása, egy középiskola boltíve, egy részeg önarckép – túlexponálva, Crouzon Syndrome, kültéri ragasztó
