„Szurok Á! hó É! rőt I! zöld U! kék O! – csak egyszer
Lehessek titkotok mind elbeszélni bátor!”[1]
Több mint húsz képzőművész, festők és fotográfusok válaszoltak a fény hívószóra megvalósuló kiállításra, amelyet a Lakástárlat Galéria rendez. A pop up kiállítás Farkas Zsófia üvegszobrainak Fényévek című koncepciójából indult és szélesedett ki képzőművészek közös kiállításává. Amennyire egyértelmű a fény jelenléte az emberi-földi életben, akár csak a levegőé, olyannyira észrevétlenül, de esszenciálisan összefonódik vele a lét. Így valóban kivételes figyelem és reflexió tárgya kell hogy legyen, amikor fókuszpontba helyeződik. Az üveg sajátosan, önmaga anyagában hordja a fénnyel való játék számtalan változatú lehetőségét, megvilágításban a műtárgy egészen más, mint a világítás vagy világosság megvonásakor. A festészetben és a fotográfiában is lényegi szerepet játszik a fény, de ha a kép témájaként jelenik meg, akkor önreflexiójának tárgyává is válik, így többszörös feladatot, kihívást állít az alkotó elé.
A szentendrei művészek összefoglaló név, a kifejezésben egyedi alkotók, sajátos képi világok és önálló individuumok rejlenek, akiknek mindegyike a maga felfogásában és stílusjegyei alapján jelenítette meg a fény témáját alkotásán.[1] A képek között vannak a fény-sötétség kettősséget kiemelő fekete-fehérre redukált festmények, vagy épp a város színes forgatagán visszatükröződő fényt felmutató kép. De éppúgy találhatunk példát közöttük a homályban rejtőzködő fény visszafogottságának megjelenítésére is, legyen szó különféle halvány, elmosódó, vagy fehér színekkel ábrázolt vakító fényre történő utalásról; a vízen vagy egy arcon tükröződő fény ábrázolásáról; apró színeltéréssel jelzett hivatkozásról; vagy épp határozott körvonalú, erőteljes színváltozatok egymás mellé helyezéséből adódó szín- és fénytörésekről. A képek változatosságát fokozza az absztrakt és figurális megközelítések különbözősége, az elnyelt, a visszatükröződő és a ’láthatatlan’ fény ábrázolásának variációi, amelyek a képeken a fény jelenlétének színekkel jelölt kifejezéseivé válnak.
Mindezzel együtt – úgy vélem – a képek többsége közvetetten utal a fényre, a fény hatását jeleníti meg, így a fény témáját indirekten emeli be az ábrázolásba: ily módon a színek válnak elsődlegessé, illetve a szín-fény találkozások, maga a fény tematikája pedig reflexióként van jelen. A festék sűrű, de rendkívülien változatos anyaga bár másként tükröződik a fényben mint az átlátszó, vibráló üveg, a fény és a megvilágítás mégis különféle módon ad életet számukra, így a kiállításon a fényélmény semmiképpen sem marad el.
Az üveg, a színek, a fény és a Fényévek cím végtelenre utalása együttesen úgy is felfogható mint „Csönd, melyben világok és angyalok kerengenek”.[2]
A kiállításról bővebb információt a Lakástárlat Galéria honlapján, valamint Facebookon és Instagramon találhatnak.
[1] Arthur Rimbaud: Magánhangzók szonettje (Tóth Árpád fordítása)
[2] A kiállító szentendrei művészek: Aknay János, Alattyáni István, Andrelli Pap J. György, Baksai József, Barakonyi Zsombor, Bereznai Péter, Bihon Győző, Deim Balázs, ef Zámbó István, Gulyás Andrea, Jávor Piroska, Kárpáti Tamás, Lehoczky Krisztina, Martin Henrik, Nagy Kriszta, Rákossy Anikó, Sz.Varga Ágnes Kabó, Szondy Dalma, Szőke Lili, Yorgos Tzortzoglou, Vincze Ottó
[3] ibid. 1 sz. lábjegyzet
