Amikor tavaly befejeztük a kortárs magyar művészek külföldi szerepléseiről tudósító többéves sorozatunkat, jeleztük, hogy a téma természetesen napirenden marad és a kiemelkedően fontos eseményekről továbbra is beszámolunk, mint tettük ezt legutóbb például Maurer Dóra londoni kiállításai kapcsán. Most egyszerre három olyan esemény is küszöbön áll – két kiállítás és egy árverés –, amikre szeretnénk felhívni a figyelmet.
A Római Magyar Akadémián szeptember 12. és október 13. között látogatható a Felvonulás (Tiltott és tűrt művészet Szentendrén a Kádár-korszakban) című kiállítás, ami a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrummal együttműködve jön létre és a múzeum gyűjteményéből válogat.
A tárlaton, amit a kiállítás egyik résztvevője, Farkas Ádám Kossuth-díjas szobrászművész nyit meg, összesen 22, munkásságának egy részében, vagy egészében Szentendréhez kötődő művész mutatkozik be – már lezárt pályájúak, mint Anna Margit, Bálint Endre, Szántó Piroska, Korniss Dezső, Kocsis Imre vagy Deim Pál éppúgy, mint napjainkban is aktívak, köztük Keserü Ilona, Bukta Imre, ef Zámbó István és feLugossy László.
A szeptember 12-i megnyitó után a látogatók épületvetítésen tekinthetik meg a korszak fontos szentendrei helyszíneit és legendás alakjait. A kiállítás finisszázsához kapcsolódóan, október 13-án bemutatkozik Rómában a Szentendrei Szabadtéri Tárlat is. A Campo de Fiori melletti utcákban megvalósuló alkalmi kiállításon műveivel jelen lesz az Akadémia tavalyi jubileumi tárlata résztvevőinek többsége, akikhez olasz alkotók is csatlakoznak. A program a Mirabilia Urbis című kortárs művészeti fesztivál részeként valósul meg.
Még nagyobb lélegzetű a budapesti Ludwig Múzeum projektje, ami ugyancsak Rómában és ugyancsak a Római Magyar Akadémiával együttműködve valósul meg. Az áthágás technikái. A magyar neoavantgárd szubverzív stratégiái az 1960-as-70es években című, október 4-től egészen 2020. január 6-ig látható kiállítás a tekintélyes Palazzo delle Esposizioni-ban zömmel a Ludwig Múzeum gyűjteményére épül, de helyet kap az anyagban néhány, az érintett művészek tulajdonában lévő vagy neves magángyűjteményben őrzött munka is. A tárlat kurátorai Giuseppe Garrera, Készman József, Popovics Viktória és Sebastiano Triulzi.
Ezen a tárlaton is egyaránt szerepelnek már lezárt életművű és napjainkban is aktív művészek, akik különböző avantgárd technikákra építve, saját testüket, a nyelvet, a városi és a természeti környezetet használva kérdőjelezik meg az autoritárius állam társadalmi és politikai berendezkedését és demonstrálják, milyen értékek születtek ezekben az évtizedekben a hatósági nyomást, a cenzúrát és az állandó megfigyelést kijátszva. A 24 művész több mint 80 alkotása széles műfaji skálát képvisel – a konceptuális fotóktól és kollázsoktól kezdve szobrokon, urbán intervenciókon, mail art munkákon át a művészkönyvekig, peformanszokig és videókig. Számos alkotás épül a tárgyak, szimbólumok, ideológiák, pl. a vörös csillag vagy a sarló és kalapács szubverzív kisajátítására, vagy hoz létre párhuzamos világokat, utópiákat és disztópiákat.
A két tárlat kiválóan kiegészíti egymást, hiszen javarészt ugyanazon időszakban készült, a szocialista kultúrpolitika által a tűrt vagy tiltott kategóriába sorolt műveket mutat be, de alkotók eltérő körétől; a művészlisták között nincs átfedés. A Palazzo delle Esposizioni kiállításán többek között Attalai Gábor, Maurer Dóra, Szentjóby Tamás, Tót Endre, Galántai György és a Pécsi Műhely tagjainak alkotásai szerepelnek. A kiállításhoz angol és olasz nyelvű katalógus készül, a Római Magyar Akadémia és a kiállító művészek közreműködésével pedig számos kísérőrendezvényre – performanszokra, előadásokra, tárlatvezetésekre, kerekasztal-beszélgetésekre – is sor kerül.
A harmadik rendezvény, amire felhívjuk a figyelmet, műfajában ugyan nem, de tartalmában részben kapcsolódik a két római kiállításhoz. A Dobossy Aukciósház következő, október 3-i árveréséről van szó, ami azonban nem Budapesten, hanem Londonban lesz, s azon kizárólag kortárs magyar művészek alkotásai szerepelnek – nem kis részben olyan mesterektől, akiknek neve a két római kiállítás résztvevőinek névsorában is felbukkan. Ez a vállalkozás nemcsak a még fiatal aukciósház történetében minősül úttörő kezdeményezésnek, hanem a magyar aukciós műkereskedelem egészében is.
Magyar művészek alkotásai persze eddig is rendszeresen felbukkantak a nemzetközi műkereskedelemben, de többnyire külföldi galériák vagy árverőházak kínálatában. A vállalkozás bátor és az egész hazai szakma árgus szemmel figyeli, beváltja-e majd a hozzá fűzött reményeket. Ehhez nyilván kell némi szerencse is, de azért a siker a felkínált anyag minősége és aktualitása mellett alapvetően a jó előkészítésen múlik. E munka egy része külső szemlélő számára nem látható – itt elsősorban a potenciális hazai és külföldi érdeklődőkkel való előzetes kontaktusokra gondolok – ami viszont látszik, az biztató. Jó a helyszín – nemcsak London általában, hanem az aukcióra kiszemelt, gazdag hagyományokkal rendelkező és képzőművészeti témákban is aktív Blacks Club is – és jó az időpont is, nemcsak a Frieze-zel való egybeesése miatt, hanem azért is, mert Maurer Dóra londoni kiállításai kapcsán most nyilvánvalóan nagyobb az érdeklődés Londonban a kortárs magyar képzőművészet iránt.
Sikerült jónak ígérkező árverésvezetőt is találni, az aukció PR-ját pedig szakemberekre bízták. Ami az árverésen szereplő 55 tétel szerzőit illeti, a Dobossy korábbi aukcióinak anyagát ismerőket nem éri nagy meglepetés. Többségében a kortárs magyar képzőművészet jelenleg legkeresettebb és ma már neves külföldi múzeumok gyűjteményeiben is megtalálható mestereinek műveit kínálják – van, akitől egyedi alkotásokat és van, akitől sokszorosított munkákat. A legdrágább tétel Maurer Dóra Kvázi-képe 1986-ból, aminek 100-120 ezer fontos becsértéke már „beárazza” a művész Tate-ben látható kiállításának tényét és pozitív fogadtatását. (A ház alkalmazkodott a nemzetközi gyakorlathoz és a tételek mellett nem a kikiáltási árat, hanem a becsértéket adta meg.) A befutott mesterek mellett az anyag másik fő – bár a tételszámot tekintve jóval szerényebb – vonulatát a legifjabb művésznemzedék képviselői jelentik – köztük Makai Mira Dalma, Szabó Menyhért és Ezer Ákos –, akiknek nemzetközi karrierjéhez a jó londoni szereplés némi lökést adhat. Ami szinte kimaradt a kínálatból – és ez inkább ténymegállapítás – az a középnemzedék. A londoni Sotheby’s aukciókon már eredményesen szerepelt Szűcs Attila és a Kis Varsó mellett alig néhányan képviselik ezt a korosztályt.
Az árverés anyaga itt tekinthető meg, illetve mielőtt elindul Londonba, Budapesten is látható élőben. Részletek itt.
Az aukció eredményeiről természetesen beszámolunk majd.
Frissítés, október 4.
Bátor vállalkozásnak tűnt és úgy tűnik bejött: jó eredményeket hozott az első magyar szervezésű, magyar kortárs műveket értékesítő külföldi árverés. A Dobossy Aukciósház október 3-i londoni aukcióján a tételek többsége elkelt, a vásárlók között külföldi és Budapestről érkezett gyűjtők egyaránt voltak. A legmagasabb áron a várakozásnak megfelelően Maurer Dóra Kvázi-kép töredéke kelt el. A 45 ezer fontos, azaz kb. 16,8 millió forintos, jutalékkal együtt a 20 millió forintot is meghaladó leütési ár ugyan jelentősen elmaradt a 100-120 ezer fontban merészen meghatározott becsértéktől, de így is a legmagasabb összeg, amit itthon működő élő magyar művész alkotásáért árverésen valaha is adtak. Maurer szitanyomatáért, a Quod libet sor 2-ért a 700-900 fontos becsértékkel szemben 1.300 fontot, míg a Displacement/Hajtás, 9 mező 5 hajtás című hidegtű munkájának próbanyomatáért a taksával összhangban álló 4.200 fontot fizettek. A becsértékénél ugyan valamivel kevesebbet, de így is magas árat, 22 ezer fontot adtak Fajó János írásunkban reprodukált Négyzetek című 1979-es festményéért.
Igen jó árat ért el Szűcs Attila nagy méretű, 2003-as olajképe, a Sprinkle water on water, ami becsértéke sávjában, 14.500 fontért cserélt gazdát. Szűcs az elmúlt években két Sotheby’s aukción is szerepelt Londonban, ahol igen hasonló árak – 16.250, illetve 13.750 font – születtek. Bak Imre 1991-es Salome című festménye a taksáját megközelítő áron, 7 ezer fontért cserélt gazdát és ugyanennyit adtak Lantos Ferenc zománcmunkájáért is. Baktól a Sky – River – Field című 1973-as szitanyomatra is lehetett licitálni; ez a várt összegért, 500 fontért kelt el. Jól szerepeltek a Pécsi Műhely tagjai: Halász Károly Fehér-fekete (pipás) című 1978-as akrilképe az este harmadik legmagasabb árán, 8 ezer fontért kelt el, Ficzek Ferenc írásunkban is reprodukált fotósorozatáért a taksáját meghaladó összeget, 3.500 fontot, míg Pinczehelyi Sándor emblematikus Sarló és kalapács szitanyomatáért 2.800 fontot adtak. A középnemzedékből Szűcs Attila mellett a Kis Varsó is kitűnően szerepelt: Helmet című 2012-es betonszobruk nagy licitcsata után a 2-3 ezer fontos becsértéket jelentősen meghaladó áron, 5.500 fontért került új tulajdonosához. Az árverésen szereplő fiatal művészek közül Ezer Ákos tavaly készült olajképe, a Run of cards becsértéke alsó határán, 4 ezer fontért kelt el.
Az írásunkban szereplő árak leütési árak; ezekre az aukciósház 23% közvetítői díjat számol fel.
