A Párizstól 25 kilométerre fekvő középkori kisvárosban, Chevreuse-ben, egy többszáz éves bőrfeldolgozó épületből átalakított kiállítóhelyiségben, a Séchoir aux Peaux-ban nyílt meg Pán Márta egy hónapig, október 17-éig tartó kiállítása.
A közönség ezúttal nem szobraival találkozhat, hanem a világ különböző városaiban megvalósításra került köztéri alkotásairól készült fotókkal és makettekkel. Bár kifinomultság, őszinte egyszerűség sugárzik alkotásaiból, munkássága semmiképpen sem sorolható a férfiak által szívesen emlegetett « női » művészetbe. Lebegő szobrai Otterloban, a luxemburgi Kirchberg-tavon vagy Duisburgban a Wilhelm Lehmbruck Múzeum előtt, acélszobrai Tokióban, Yokohamában, Londonban vagy a franciországi A6-os autópálya mellett, gránitból készült szökőkút-sora Brest egyik sétálóutcájában, labirintusa Párizs egyik terén vagy belsőudvara a Champs-Elysées-n, páratlan dinamizmusra és alkotói erőre vall, pedig mindez csak egy része a hatalmas életműnek. És e kiállítás kapcsán újra felmerül a kérdés, hogy ha mindezek a nagyvárosok igényt tartanak Pán Márta munkáira, vajon Budapest miért nem talált helyet a művész és a francia állam által ajándékba felajánlott, 1990-ben készült szoborra, a Duná-ra (aminek makettje jelenleg a Francia Intézet-ben, eredetije pedig a Grenoble-i Múzeum kertjében látható)?
A kiállítás megnyitóját szomorú esemény árnyékolta be. Pán Márta néhány héttel ezelőtt elveszítette férjét, André Wogensckyt, akivel ötvenkét évet élt együtt. Az ismert építész Le Corbusier mellett kezdte pályáját, és első önálló munkája 1952-ben saját lakóházuk volt Saint Remy les Chevreuse-ben, ami napjainkban már a XX. századi építészeti műemlékek közé tartozik. Nevéhez fűződik többek között a beyruth-i Nemzeti Védelmi Minisztérium és Libanoni Egyetem, a grenoble-i Kultúrház, a nanterre-i Prefektúra és Igazságügyi Palota, a ryad-i Sportkórház Szaud-Arábiában és a takarazuka-i Művészeti Egyetem Japánban. 1989-ben elnyerte a francia Építészeti Nagydíjat.
André Wogenscky és Pán Márta kapcsolata nemcsak a házasságban, de a munkában is igen szoros volt, több, az építészet és a képzőművészet társulásából születő közös tervet valósítottak meg együtt.