A dániai székhelyű civil szervezet, a Freemuse évente publikálja átfogó jelentését a művészi kifejezés szabadságának állapotáról a világ országaiban. A művészet teljes spektrumát vizsgálják: képzőművészet, irodalom, színház, film, zene, a jelentésük pedig általában tavasszal jön ki, az idei, azaz a 2020-as év adatai alapján összeállt riport azonban most korábban, február 25-én látott napvilágot.
A State of Artistic Freedom 2021 című riport a tavalyi évből kiindulva összesen 978 olyan esetet vizsgált, ahol súlyosan, vagy enyhébben, de sérült a művészi kifejezés szabadsága. Összesen 89 országot vizsgáltak a jelentés készítői, valamint az online teret is. 2020-ban tizenhét művészt öltek meg a világon a véleménye vagy a munkája miatt, a legtöbbet, tizenegyet Mexikóban. Emellett 82 bebörtönzött és 133 letartóztatott művészről számol be a Freemuse és megjegyzi, a tavalyi év negatív rekordot hozott: összesen 322 olyan esetről tud a szervezet, amelynek során a véleményük miatt önkényes szabadság-korlátozás sújtott művészeket. A jelentés egyik fő megállapítása, hogy a COVID-19 járvány nyomán előállt korlátozások a világ sok országában csak felerősítették a művészekkel szembeni eljárásokat, szankciókat.
„Hihetetlen, hogy az üldözés és a bebörtönzés egy olyan évben súlyosbodik, amelyet a kulturális szektor eleve is megszenvedett a megélhetési körülmények ellehetetlenülése miatt” – emeli ki Dr. Srirak Plipat, a szervezet elnöke és megjegyzi, hogy a blaszfémia vádját, a terrorellenes törvényeket és a COVID-rendelkezéseket nagyon sok helyen fordítják a művészek és a kultúrmunkások ellen, és arra használják fel, hogy a kultúra felől érkező kritikus hangokat elnémítsák.
A jelentés alapján a tavalyi évben a művészeti területen dokumentált összes jogsértés, jogkorlátozás 26%-a Európában történt. Kontinensünket Észak-és Dél-Amerika követi 22%-kal, a Közel-Kelet és Észak-Afrika 19%-kal, Ázsia és a Csendes-Óceán térsége 15%-kal, Afrika 9%-kal.
A bebörtönzött művészek háromnegyedét a kormányoknak címzett kritika miatt fosztják meg szabadságától, a letartóztatásoknál csaknem ugyanez az arány. A bebörtönzések 44%-a a Közel-Keleten és Észak-Afrikában történik.
Külön kiemeli a jelentés Belaruszt, Nigériát és Thaiföldet, ahol a kormányellenes tüntetések, megmozdulások közepette különösen sok jogsértés ér művészeket. Emlékezetes, hogy Belaruszban egy művészt a belügyi alakulatok meg is öltek – erről az artportal is beszámolt.
A terrorellenes törvényeket Törökországban és Egyiptomban gyakorta használják fel művészek ellen; ezekből az országokból három halálesetről is beszámol a jelentés, olyan művészekéről, akiket terrorszervezetben való részvétellel vagy a terrorizmus propagálásával vádolt meg a hatalom. A vallásgyalázás is gyakori vád a művészekkel szemben, összesen 40 ilyen esetről számol be a jelentés. A Freemuse azt is kiemeli, a nemi, illetve faji alapú kirekesztés és üldözés is gyakorta sújt művészeket, főként azokat, akik ezekkel a témákkal foglalkoznak alkotásaikban. Ami a direkt cenzúrát illeti, 289 esetről ad hírt a jelentés, ebből 72 az online térben történt, mögötte az Egyesült Államok következik 44 esettel.
Az LGBTQ művészeket és műveiket ért támadások és jogsértések kapcsán tárgyalja a jelentés Lengyelországot. Itt, illetve Oroszországban és Törökországban történt a személyes támadások 35%-a.
A Freemuse riportja egy sor országot azonosít, mint a legproblémásabb helyeket. Mások mellett Belarusz, Törökország, Oroszország, Kuba, Kína itt külön kiemelést kap, részletezve az országban tapasztalható állapotokat, cenzurális viszonyokat.
Az elmúlt évektől eltérően Magyarországot most sehol nem sorolja fel a jelentés. Idehaza nyilvánvalóan nem történnek olyan súlyos esetek, mint amilyenek jó néhány fentebb említett országban, de a Freemuse riportjai eddig az intézményrendszer torzításait rendre megjegyezték (cikkeink az artportálon itt és itt), 2019-ben pedig önálló fejezetet is kapott a magyar helyzet. A jelentéstevők eddig figyelemmel voltak például arra, hogy a magyar kormány anyagi, pénzügyi eszközökkel miképpen tereli a kulturális intézményeket az öncenzúra felé és hogyan marginalizál kritikus intézményeket, színtereket. Miként csatornázza át a kultúrára szánt állami pénzeket olyan intézményekhez, amelyek a kormány által erőltetett narratívát képviselik, illetve a kormányzati sajtó hányszor és milyen módon támad személyükben is alkotókat. Az idei jelentés azonban nem szól az országról, noha a Freemuse behatóan foglalkozott nem egy magyar üggyel, például a Petőfi Irodalmi Múzeummal és a Színház-és Filmművészeti Egyetemmel is.
Nyitókép: Antonina Slobodchikova: It Is There, 2012, video still, Youtube
