Frida Kahlo. Making Her Self Up
Victoria & Albert Museum, London, november 4-ig
Akár a július 7-én a Magyar Nemzeti Galériában nyíló Frida Kahlo-show nyitányának, de kiegészítésének is tekinthetjük a népszerű V&A Museum eredeti megközelítésű tárlatát, amellyel az intézmény a nyárra a londoniakat és a városba látogatókat ajándékozta meg. A június közepén kezdődött és november 4-ig nyitva tartó, kasszasikernek ígérkező show, ahogy ez a világ vezető iparművészeti múzeumától nem meglepő, a mexikói festőnőnek nem a műveire fókuszál, hanem arra, hogyan építette fel maga a róla a köztudatban elterjedt képet. A Making Her Self Up alcím is jelzi, a gazdag anyaga ellenére is intim vállalkozás az 1954-ben, mindössze 47 évesen elhunyt Kahlo imázsának kialakulását járja körül az életét meghatározó tárgyak bemutatásával.
A kiállítás sztorija legalább annyira lebilincselő, mint a tartalma. A több mint kétszáz személyes darabot, köztük ruhákat, leveleket, ékszereket, kozmetikai cikkeket, gyógyszereket és gyógyászati segédeszközöket 2004-ben vették birtokba a mexikói Museo Frida Kahlo kurátorai. Az előző ötven évben ugyanis a művésznő elvált, de életében mégis folyamatosan jelenlévő festő férje, az elsősorban muralistaként számontartott Diego Rivera Kahlo szüleinek házába, a később közös otthonukat jelentő Casa Azul fürdőszobájába záratta a kincseket. A V&A kiállítása a korábbi szerényebb mexikói prezentáció után az első lehetőség Kahlo rajongói számára, hogy láthassák ezeket a tárgyakat. Ahogy a tárlat brit társ-kurátora, Claire Wilcox a sajtóbejáráson elmondta, a “show hatásos bepillantást enged ennek az aktuális társadalmi berendezkedéssel szembenálló, feminista szimbólumnak az életébe és érzékelteti, hogyan építette fel az identitását”.
A befolyásos képzőművészeti kritikus, a The Sunday Times-ban publikáló Waldemar Januszczak a tárlat kapcsán egy “elefánt-méretű ellentmondásra” hívja fel a figyelmet. Mint írja: “ha volt valaha is művész, akit azért szerettek, mert hű volt önmagához, az Kahlo: összeérő ‘mono-szemöldöke’, bajusza, állhatatosan mexikói öltözete mind ezt a benyomást keltette. Esetében azonban a hű lenni önmagához azt is jelentette, hogy létrehozott és részletesen kidolgozott egy fiktív személyiséget is. Többek között trademarkjává vált kedvenc kozmetikai brandje, a Revlon néhány – persze a south kensingtoni múzeumba is elhozott – termékével, például a Raven Red köröm- és az Ebony szemöldökfestékkel változtatta magát azzá a képzeletbeli Fridává, akit ma oly nagyra tartunk”.
Ha máshonnan nem, a Frida (2002) című hollywoodi sikerfilmből bárki tudhatja, milyen pokoli fizikai szenvedésen ment keresztül Kahlo. Gyermekbénulásától kezdve 18 éves korában történt majdnem végzetes közlekedési balesetén át egészen 1953-ban elkerülhetetlenné vált láb-amputációjáig szinte folyamatos fájdalomban, ágyhoz kötve, mozgásra alig képesen élt. A Kék Ház titkainak felfedezése közben a tárlaton megismerjük Kahlo mindenki máséval összehasonlíthatatlan protéziseit. Gipszből vagy bőrből készült orvosi fűzőit, melyek közül hét is látható Londonban, képzőművészeti és szimbolikus remekekké varázsolta, politikai vonzalmát éppúgy kifejezve, mint feldolgozhatatlan bánatát, amiért sérülései miatt nem tudott gyermeket vállalni.
Ha lehet, még meghökkentőbb látvány Frida Kahlo műlába, melyet gazdagon, többek között masnikkal, harangocskákkal, kínai sárkánymotívumokkal dekorált rikító vörös, puha bőrcsizmába bújtatott. A festőnő nem volt a visszafogott ízlés híve akkor sem, amikor ékszerekről és öltözködésről volt szó. A pre-hispániai művészet iránti érdeklődését jelezhetik látványos jade-kő láncai, de számos nagyszerű példáját látjuk a modern mexikói ezüstművességnek is. Az igazi szenzáció az utolsó teremre marad, ahol egy óriási üvegtárlóban helyezték el Kahlo huszonkét, kifogástalan állapotban megmaradt, bár helyenként festékfoltos ruháját. A zömükben a mexikói népviselet jellegzetességeit mutató, de időnként viktoriánus és kínai befolyásról árulkodó, a különböző stílusokat ihletetten keverő jelmezszerű darabok egyrészt lélegzetelállítóan attraktívak, másrészt praktikusak, hiszen ápolva és eltakarva leplezték Kahlo testi problémáit.
A V&A kiállítása fotókkal – többek között egyik kedvese, a magyar származású Nickolas Muray különösen előnyös felvételeivel– és filmekkel is illusztrálja Kahlo imázs-építését, és a kurátorok az egyik teremben egy teljes falat szentelnek a Kahlo és Rivera által egyaránt gyűjtött ún. ex-votóknak, kisméretű fogadalmi festményeknek. Bár az esemény ezúttal elsősorban nem erről szól, szerencsére Frida Kahlo imponáló számú, ötvenöt önarcképe közül is jónéhány megtette a sok szervezést igénylő utat Londonba Mexikóból, továbbá más országok magán- és állami gyűjteményeiből.