Nemzetközi tapasztalatokra építve 2019-ben vezette be a BÁV idehaza is a műtárgybefektetési indexet, ami a befektetési szándék különböző dimenzióit, így többek között a hozamvárakozásokat, a presztízst és bizalmat, a kockázatvállalási készséget, az anyagi kilátásokat és a vásárlási szándékot egyesíti egyetlen értékben. A mutatónak a korábbiakhoz mért változása – növekedése vagy csökkenése – fontos információt jelent a műpiaci szereplők számára. (Az index 2019-es premierjéről itt számoltunk be.) Idén ez az index kisebb csökkenést, lényegében a két évvel korábbi szintre való visszatérést mutat, aminek hátterében minden bizonnyal főként a meglóduló infláció és a bizonytalan nemzetközi gazdasági-politikai kilátások állnak. A szakértők többsége azonban optimista, véleményük szerint inkább átmeneti megtorpanásról, mintsem tartós visszaesésről van szó. Az idei hazai aukciók messzemenő következtetéseket még nem megalapozó eddigi eredményei – a globális árverési piac lendületesen bővülő, a tavalyi eredményeket az első negyedévben 30%-kal meghaladó forgalmával ellentétben – valóban megtorpanást jeleznek, de nálunk a szezon igazából csak most kezdődik majd el.
Az indexről szóló, eddig megjelent híradásokban kevesebb szó esett a mutató számításához alapul szolgáló reprezentatív online felmérés idei speciális fejezetéről, ami azt igyekezett feltárni, milyen szempontok alapján vásárolnak – vagy vásárolnának – műtárgyakat a magyarok. A BÁV megbízásából az NRC Marketingkutató és Tanácsadó Kft által végzett online kutatás a bruttó 300 ezer forint feletti havi jövedelemmel és internet-kapcsolattal rendelkező felnőtt (18-69 év közötti) magyar lakosságra vonatkozóan tekinthető reprezentatívnak. A felmérés többek között arra kereste a választ, hogyan választják ki a műtárgyak iránt érdeklődők, hogy hol és mely művészektől vásárolnak, milyen témájú műveket keresnek, hogyan mérlegelnek a szóba jöhető alkotások között, majd, miután megvásárolták őket, mennyire ragaszkodnak hozzájuk. A válaszok egy része megerősítette az előzetes várakozásokat, de voltak olyanok is, ahol nem jött be a „papírforma”, ami fontos tanulságokkal szolgálhat a műpiaci szereplők számára.
Rögtön váratlan válaszokat generált például a galériaválasztás szempontjait firtató kérdés. Abban persze még semmi meglepő nincs, hogy a válaszadók valamennyi generációja számára az ár-érték arány a legfontosabb, ráadásul ebben a nemzedékek közötti különbségek is elenyészőek. (Más kérdés persze, hogy ennek a kritériumnak műtárgyak esetében nincs objektív mércéje…). A virtuális műkereskedelemnek a pandémia alatti térhódítását látva az sem meglepő, hogy már a potenciális vásárlók közel egyharmada számára fontos, hogy a kínálatot előzetesen online is meg tudják tekinteni. A meglepetés akkor jön, ha ezt az arányt korosztályokra lebontva vizsgáljuk, ekkor ugyanis kiderül, hogy ez a követelmény nem a digitális világban felnőtt fiatalabb nemzedékek, hanem a megkérdezettek legidősebb korosztálya, az 55-69 éves baby boomerek számára a legfontosabb. Közülük nem kevesebb, mint 47% jelölte meg ezt a kritériumot – pontosan annyian, mint a kedvező ár-érték arányt. A baby boomerek kilógnak a sorból – méghozzá lefelé – az olyan elvárások fontosságának megítélésében is, mint a galériák megbízhatósága, általános elismertsége, magasra értékeltsége. Ennek oka vélhetően az, hogy az idősebbek jobban megbíznak már saját értékítéletükben, kevésbé fontosak számukra a kívülről érkező visszajelzések. A generációk közötti szemléleti különbségek a legmarkánsabban a környezetvédelmi és etikai szempontok mérlegelésében mutatkoznak meg. Ezek ugyanis az idősebb nemzedékeknél egyelőre nem játszanak szerepet, a műpiacra potenciálisan most belépő Z generáció, azaz a 18-25 évesek 26%-a viszont már mérlegelne ilyen szempontokat. Újabb fontos jelzés a műkereskedőknek!
A „hol”-nál még fontosabb kérdés a „kitől”, azaz melyik művésztől vásárolnának a megkérdezettek. A válaszok itt nagyon széles skálán szóródnak, de összességében egy tudatos vásárló képe körvonalazódik belőlük, akinek fontos, hogy kialakuljon valamilyen kötődés közte és a művész, a műalkotás között. A válaszadók 26%-a nézne utána a művész életművének, kiállításainak és a róla írt cikkeknek, tehát a művésszel kapcsolatban megszerzett tudás, a felfogásával való azonosulás révén kapcsolódna az alkotáshoz. 22%-ukat ugyanakkor a művész személye helyett, színtisztán az érzelmi kötődés, a műalkotásban való esztétikai élvezet befolyásolná. Ugyanennyien pénzügyi alapokra helyeznék a döntést, és a művész eladásai, illetve műveinek remélt értéknövekedése alapján válogatnának.
Miközben a hazai piacot, az aukciósat és a galériást egyaránt, erőteljesen dominálják a magyar művészek alkotásai, meglepő módon a válaszadók mindössze ötöde számára fontos a kiválasztott művész nemzetisége; s utóbbiaknak is csak kétharmada válaszolta azt, hogy kizárólag magyar művész munkáit vásárolná. A valós helyzet és a válaszok összevetése azt sugallja, hogy a hazai piacon a jelenleginél jóval több külföldi alkotás számára is volna hely. Persze itt is igaz, hogy a puding próbája az evés.
A megvásárlandó műtárgy kiválasztásában a legtöbben (30%) alapvetően esztétikai szempontokat érvényesítenének, azaz annak alapján döntenének, hogy tetszik-e nekik a mű; de 26%-kal szorosan ott vannak a második helyen a befektetési szempontok. Míg az előbbiek az idősebb nemzedékeknél dominálnak, az utóbbiak a fiatalabbaknál. 17%-ot a személyes érdeklődés vezérelne, olyan művészektől vásárolnának, akiket már korábbról ismernek és kedvelnek. A legfiatalabbaknál, az Y és a Z generációnál pedig – igaz, szerény, 3-3%-os aránnyal a válaszok között – megjelenik az aktuális trendek (lakberendezési magazinok, műsorok, közösségi média, stb.) követése, illetve a követett hírességek ajánlásai.
A műkereskedők számára eddig sem volt ismeretlen a könnyebben eladható témájú művek kategóriája. A kutatás is alátámasztotta, hogy egy műalkotástól az emberek elsősorban azt várják, hogy pozitív érzelmeket váltson ki (35%), tükrözze a saját ízlésüket, illeszkedjen a személyiségükhöz (33%), legyen mondanivalója és fontos értékeket fejezzen ki (31%). Minden negyedik válaszadó a lakberendezési szempontokat is figyelembe veszi, olyan témájú és színvilágú alkotást keres, amely illik otthonába. 15% számára szempont a mű könnyen érthetősége, 12% számára pedig fontos a remélt könnyű eladhatóság. Az erős, akár negatív érzelmeket kiváltó művekre csak 6% vadászna; az ijesztő, felkavaró művektől sokan – a nők között az átlagosnál is többen – idegenkednek.
Meglepő válaszok születtek arra a kérdésre, milyen távon számolnának a válaszadók a megvásárolt műtárgyak megtartásával. Az emberek többsége szerencsére a műtárgyakra másképp tekint, mint a használati tárgyakra – bár 4%-uk egyetért azzal a megállapítással, hogy ezektől, ha megunják őket vagy „elavulnak”, ugyanúgy meg kell szabadulni, mint egy TV-től vagy egy bútordarabtól. Ugyanakkor jelentősen csökkent azok száma, akik élethosszig tartó gyűjtemény létrehozásában gondolkodnak. Csupán 15% az aránya azoknak, akik biztosan megtartanák a vásárolt alkotást. 46% a nyereség reményében bármikor megválna a műtárgytól, 21% pedig nyugodt szívvel adná el akkor is, ha már megunta az alkotást. Alapvető különbségek ugyan nincsenek az egyes generációk között, de nem meglepő módon leginkább az Y generáció tagjai tekintenek befektetésként a műtárgyakra (50%), míg a baby boomerek azok, akik a legjobban ragaszkodnak a végsőkig szeretett műtárgyaikhoz. A műkereskedők számára ezek a hírek azt jelentik, hogy tovább rövidülhet a műtárgyak tartási ideje, azaz a művek a korábbinál gyorsabban és ezáltal gyakrabban térhetnek vissza a piacra.
Borítókép: Részlet a 2021. évi Art Market Budapestről. Forrás: artmarketbudapest.hu
