Fatűz most
Museion No1. Galéria, Budapest
márc. 29-ig
Rusztikus felületek, a szabályostól eltérő, mégis egyszerű formák, a természet színeit magukra öltő tárgyak – ezek a magas hőmérsékleten, a hagyományos fatüzelésű kemencékben égetett kerámiák legjellemzőbb tulajdonságai, amelyekkel hazánkban egyre több alkalommal és egyre több helyen találkozhatunk. Nem csupán kerámia kiállításokon, design üzletek vagy kézműves vásárok kínálatában, hanem immár trend-szinten, éttermekben és teázókban is ilyen edényekből fogyaszthatjuk a felkínált ételeket, italokat. Vajon az európai tekintet – amely döntően a hófehér, ipari előállítású porcelánból készült készleteken szocializálódott – hozzászokott már az alapvetően a kelet-ázsiai kerámiaművészetben gyökerező tárgyak újabb hullámú feltűnéséhez? Kezünk ujjbegyei megtapasztalták már a sokszor durva, szemcsés, göcsörtös faktúrák érintését, amelyből kiérezni a tűz jelenlétét és erejét?
Magyarországon, a Kecskeméten működő Nemzetközi Kerámia Stúdió és a Siklósi Kerámia Alkotótelep voltak azok az intézmények, amelyek még a rendszerváltás előtt lehetővé tették, hogy a hazai alkotók Nyugat-Európával szinte egy időben ismerkedhessenek meg a keleti fatüzes égetéssel, a speciális mázakkal és technikákkal. Kecskeméten és az időközben bezárt siklósi művésztelepen építették fel az ország első magas hőmérsékleten, fával égethető kemencéit; az itt született munkák jellemzően a kerámia autonóm műfajait képviselték, a korszakban nemzetközi szinten kibontakozó szimpózium- és stúdiómozgalom jegyében.
A 2017-ben alapításának negyven éves jubileumát ünneplő Nemzetközi Kerámia Stúdió budapesti kiállítóhelye a Museion No. 1 Galéria Fatűz most című csoportos kiállítása olyan alkotók munkáit mutatja be, akiknek tevékenysége a technika (újra)felfedezésének második hullámához sorolható. E hullám vortexe egyértelműen Néma Júlia keramikusművész munkásságában kereshető, akinek Magas hőfokon: közelítések a fatüzes kerámiához című könyve öt évvel ezelőtt, 2013 tavaszán jelent meg. Néma kötete átfogó, interdiszciplináris szemlélettel ismertette meg az olvasókat – legyenek ők szakmabeliek, diákok vagy a téma iránt érdeklődők – a kelet-ázsiai, fatüzes kerámiakészítés hagyományaival, filozófiai és esztétikai vonatkozásaival, alapanyagaival és technikáival.
Néma Júlia könyvében tanítványai is megjelentek, akik közül többen – Kontor Enikő, Ruzicska Tünde, Szabó Ádám Csaba – kiállítanak mesterükkel a Museion No. 1 Galériában. A Fatűz most című tárlat olyan tárgyakat állít fókuszba, melyek gyakorlati-használati funkcióval bírnak, és nagyrészt a tálaláskultúrához kapcsolódnak. Ez a koncepció éleslátóan reflektál arra a hazánkban nyolc-tíz éve kezdődött tendenciára, amely a gasztronómia forradalmára, azon belül is a slow food és fine dining éttermek népszerűségére vezethető vissza. Néma Júlia tevékenysége innen szemlélve szintén megkerülhetetlen, ő hazánkban az első keramikus tervező, aki az Olimpia vendéglő számára tervezett és készített, fatüzes kemencében égetett edénykészleteket. Az Olimpia példáját azóta számos étterem és séf követte a Michelin-csillaggal büszkélkedhető Onyx-on át, a francia konyhát képviselő La Perle Noire-on keresztül, egészen az Arany Kaviárig. A fine dining éttermek felismerték, hogy az általuk kínált exkluzív hangulatot és menüsorokat az egyedi, az étterem jellegéhez tervezett edényekkel még inkább érvényre juttathatják, kiteljesíthetik. A korábbi tálalási trendet, amely a hófehér porcelántányérra, mint az ételeket hordozó tiszta palettára/vászonra tekintett, fokozatosan és egyre több helyen felváltják a fatüzes kerámiatárgyak. A magas hőmérsékletű, fás égetés sajátossága, hogy a tűz és a hő munkája fejezi be a keramikus alkotótevékenységét; a folyamat során a kemencetérben a tárgyakat érő hatások, hőlenyomatok, hamulerakódások, mázfolyások minden egyes darab esetében egyediek és megismételhetetlenek lesznek. A tűz ereje, az irányított véletlenszerűségben rejlő meglepetés szépsége ad egyediséget a vendéglőkben használt edényeknek.
Ez az esztétikai felfogás a japán kultúra wabi-sabi fogalmában gyökerezik, amely a kerámiaművészetben leginkább a teaszertartás hagyományában és tárgykultúrájában ölt testet. A Tea Útjának (Chado) vagyis a tea elkészítésének, felszolgálásának és elfogyasztásának gyakorlatát kidolgozó japán teamester, Sen Rikyu (1522-1591), egy teáscsészében színének sötétségét, mélységét, a forma egyszerűségét, tömegének súlyosságát értékelte a legtöbbre. A kiállításban, a japán Tokoname városában – a hat ősi kerámiaközpont egyikében – is tanult Lakatos Ábel keramikus, porcelántervező tárgyain lehet megfigyelni ezt az irányt, illetve a wabi-sabi esztétikát, ahol a „wabi” a kemence hőjétől szabálytalan aszimmetrikusságot, míg a „sabi” a tárgyakra hulló hamuréteg patináját jelenti. A walesi származású, már régóta Magyarországon dolgozó, Steve Mattison munkái lakonikus, háromdimenziós csendéletként idézik meg egy japán teaszoba hangulatát a galéria világos terében.
Erőteljes japán hatásokról árulkodnak Kemény Péter robusztus csészéi és a hozzájuk tartozó alátétek. Egyénibb stílusúak a fehér porcelán engóbbal borított, illetve az anyag sötét árnyalatával játszó, kereszt alakú záródásokkal operáló, súlyos tömegű dobozai. Kemény Péter a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) Kerámiatervezés szakirányának adjunktusaként fontosnak tartja, hogy hallgatóival is megismertesse a magas hőmérsékletű, fatüzes égetési technikát, ezzel bővítve eszköztárukat. A tavaszi és az őszi félévben egyaránt szervez égetési gyakorlatokat a kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdióba, valamint Verőcére, ahol a Gorka Múzeum udvarán, 2013 nyarán, Kádasi Éva keramikus, korábbi tanszékvezető irányításával építettek egy kétkamrás, illetve egy kisebb méretű, könnyen és költséghatékony módon megépíthető fatüzes kemencét.
A jelenleg a MOME Kerámiatervezés mesterképzésén tanuló Boleman Bence Zoltán ígéretes munkáin érezhető az elhivatottság és a kíváncsiság a kelet-ázsiai mázak és formák iránt, ugyanakkor az is leolvasható róluk, hogy a fiatal alkotó előtt még hosszú, kísérletezéssel és kihívásokkal teli út áll, amíg rátalál saját hangjára.
Néma Júlia egykori tanítványai közül Ruzicska Tünde és Szabó Ádám Csaba igen sokat foglalkoztatott, népszerű alkotók a fine dining éttermek séfjeinek körében. Kontor Enikő neve e területen még kevéssé lehet ismert, holott gondolkodásának egyéni hangvétele rendkívül karakteres, egyben hiteles formában ölt testet mind alkalmazott, mind autonóm munkáiban. Kemény lágyság, finom szigorúság – talán ezekkel az egymásnak ellentmondó fogalmakkal lehet a leginkább jellemezni alkotásait.
A Nemzetközi Kerámia Stúdió együttműködésben a Japán Alapítvánnyal március 20-án japán kerámia- és teabemutatót szervezett Kecskeméten, ami gondolatilag hozzákapcsolható a Fatűz most című kiállításhoz is. Ennek apropóján meg kell itt jegyezni, hogy érdemes lett volna a Stúdió Európában egyedülállóan gazdag, kortárs kerámiagyűjteményéből a fatüzes kerámiakészítés történeti előzményeit is kiállítani, hiszen a Museion No. 1 Galéria emeleti tere lehetőséget biztosított volna erre. A tárlat – ahogyan címében utal rá – napjaink alkotóit állította a középpontba; reméljük, hogy ez a „most” vagyis a fatüzes kerámiaedények népszerűsége, az alkotók foglalkoztatása még hosszú ideig kitart, és nem csupán egy gyorsan változó gasztronómiai trend táplálta mellékágnak bizonyul majd. E reményt erősítheti, az a tény, hogy a kiállítást Barabás Lajos ismert műgyűjtő nyitotta meg, aki figyelmét az elmúlt időkben a fatüzes kerámiák felé (is) kiterjesztette.
BOLEMAN Bence Zoltán, KEMÉNY Péter, KONTOR Enikő, LAKATOS Ábel, Steve MATTISON, NÉMA Júlia, RUZICSKA Tünde, SZABÓ Ádám Csaba
A nyitóképen KEMÉNY Péter Dobozok fedéllel című munkája látható (kőcserép, porcelán engobe). Fotó: Kovács Dávid
