A galéria lépcsőin egyre beljebb és lefelé haladva mindig is úgy
éreztem, mint aki Alice-t követve átlép egy másik világba. A külső
valóság e pince újból és újból feltáruló, más alakú, méretű és
hangulatú helyiségeiben egyre jobban mögöttem marad, és megnyílok egy
újabb valóság számára.
Philippe Brame franciaországi fotóművész most egy hónapig itt függő képei ezt a különleges érzékelést fokozzák. A kiállítás termei, mint örvény vezetnek tovább, újabb és újabb mélységbe, egy újabb érzékelésbe.
Brame egyre gyakoribb kiállító Magyarországon. Baráti szálak, egy 20 éve történt körutazás emlékképei, művészetének átadása kötik ide. Barátságainak, személyes kötődéseinek fontosságát e kiállítás is a központba helyezi. Belépéskor felvillannak magyarországi képei: egy utcán játszó kislány véletlen fénysugár által láthatóvá tett, mégis rejtőzködő mosolya. Ezt az éles kontrasztot, az árnyék által félig felfedett, de épp a csak sejtetett kifejezést, melyet sötét háttere tölt meg tartalommal Lucien Hervé fotóiról ismerjük. Továbblépve már megbizonyosodhatunk, hogy Brame mestere nyomán jár Ronchamp, sőt még a középkori Vézelay apátság fotózásakor is. A tárlat leghangsúlyosabban e fényre hangolt tereket teremti újjá a galéria tereiben. Motívumaik a különböző helyiségek falán újra és újra visszaköszönnek, hol a fényt, hol a formát, hol pedig a misztikumot helyezve a középpontba. A művész az épületeket a téli, illetve nyári napfordulók kiteljesítő fényében látogatta és ragadta meg, és részleteiket a fény, vagy épp hiánya által születő új valóságukban mutatja be. A nagyméretű fekete-fehér és színes fotók különös figyelmet szentelnek a különböző felületeknek, a tónusok kiemelésének. A látás képei előtt felerősített fizikai érzékeléssé lesz, mely ritkán ilyen tapintható, és közben ennyire könnyed. Meditáció, az anyag legjobb értelmű felértékelése és egy valóságuknál nagyobb minőség megragadása érződik a műveken.
A képek egy másik csoportján az emberi test puha, a hétköznapi szem által nem ismert és csak nagyon ritkán megtapasztalt valósága várja a nézőt. Fragmentumok sorakoznak egymás alatt és mellett, általuk újból megmozdul a fehér falak szabálytalan felülete. Egy installáció játékos hullámokat vettet az emberi formákkal, apró mozzanatok, rövid ritmusok követik egymást, melyeket szemünk köt össze egy-egy pillanatra. Aztán körben, a többi falon e mozzanatok felnagyított változatán lelassul a ritmus, puha, gyengéd takaróként borul a csontra a bőr, egyetemessé válik.
Nem véletlen hogy e képek mellé került a sorozat, mely egy érző és boldog természetet fedez fel. L’arbre et l’eau. A víz és a fa. Egy magyar fülnek már a cím is folyékony. A felvételeken a víz képlékenységén, a fa szerelmén keresztül az anyagin túlra mutató hit sejlik fel. Tárgya hétköznapiságában sem átlagos, mindennapisága mellett is egyedi.
Philippe Brame idei harmadik, ez idáig legnagyobb magyarországi bemutatkozása széles keresztmetszetét mutatja alkotó tevékenységének. Eddig ismert művei, a természet és maga az ember organikus formáinak megfigyelése, megszeretése és megismerése után az ember alkotta világhoz fordul. A tér, melyben eddig egy organikus létező megnyilvánulásait kereste, ezúttal kötöttebb formák között jelenik meg. Választása azonban maga a híd az élő és az élettelen között: a templom, világok közötti kapcsolat helye. E két templom, mely a szellem és a lélek kiemelkedő szabadságáról beszél.
Széles merítése bizton igazolja, hogy Philippe Brame a fényképezőgép által látott realitás legfinomabb részletei, rejtett üzenetei, a fény feltalálásán dolgozik. Személyes viszonya van vele. Amit elénk tár, mélyen érző és mélységesen pozitív. Elvezet oda, ahol ő lelte fel a harmóniát, míg ezekhez a bársony puhaságú és selyem könnyedségű képekhez megérkezett. Az ikonfestő elmélyülésével rokon miszticizmusa. Mesterétől megtanulta, nem az ábrázolás, hanem az érzékelés a fontos, a szigorú kompozíció, mely a részletekben is egész. Modellje már többet mond neki, mint amit a szem lát. Lencséje titokzatos módon a meg tudja ragadni a belső képet, a művész belső képét, mely a néző számára is követhető és gazdagító.
A kiállítás a Pintér Sonja Kortárs Galériában látható 2009. március 12. – április 10. között.
Gebauer Imola: Philippe Brame kiállítása
A galéria lépcsőin egyre beljebb és lefelé haladva mindig is úgy
éreztem, mint aki Alice-t követve átlép egy másik világba. A külső
valóság e pince újból és újból...