Ha történik valami a világ bármely pontján, perceken belül értesülhetünk róla. A műholdak, az internet – vagyis a valós idejű kommunikáció – korában a fotó elavult médiumnak hathat, drámai ereje azonban még ma is abban rejlik, hogy egy képbe sűríti az eseményeket.
Az egyik képen egy fiatalember ül, derekára csavart törölközővel, kezében egy tükröt tart és a frissen szőrtelenített mellkasát vizsgálja egy New York-i szépség szalonban, míg a másik képen a megkövezés aktusát rögzítették: emberek csoportja, dobásra emelt karral, nagyméretű kövekkel a kezükben állják körül a félig betemetett, vérző fejű félhalott férfit. Zed Nelson és Farah Abdi Warsameh emblematikus fotói, rávilágítanak a huszonegyedik század, az elmúlt évek szélsőségeire, a hatalmas kulturális szakadékra, mely az embereket elszakítja, különválasztja egymástól.
De nem kell túl sokat keresni, hogy további ellentétpárokat találjunk a világ különböző pontjain készült számtalan egyedi kép és sorozat között, hiszen rengeteg fotó került be a World Press Photo kiállítására azok közül, melyek a gázai övezet harcainak rettenetes pillanatait örökítik meg, miközben megjelenik a másik oldal, a sérült és sebesült amerikai katonákról készült drámai fényképekkel. A klasszikus esemény- és riportfotók mellett megjelennek a konceptuálisabb jellegű munkák is, Laura Pannack például korunk népbetegségére, az anorexiára reflektál egy fiú portréjával, jelezvén a világnak, hogy már ez a betegség sem csak a fiatal lányok sajátja, míg Ou Zhihang a korábbi erőszakos cselekmények helyszínein végzett fekvőtámaszokkal hívja fel a figyelmet a múlt eseményeire.
A kiállítás hívószavai szerint a tárlat célja, hogy minél jobban megismerjük és megértsük a körülöttünk és a világunkban zajló eseményeket, de a sok felzaklató, fájdalmakkal teli fénykép megtekintése után az ember inkább vissza-visszatér a művészet és szórakoztatás, a sport vagy a természetfotó kategóriáinak képeihez. Talán azért, hogy megnyugtassa a lelkét: van még jó is a Földön.
Bár 2010 a futball világbajnokság éve volt, különös módon a sport kategóriában sem az egyedi, sem a sorozat győztesei közt egyetlen futballista vagy szurkoló sem szerepelt. A természetfotó kategóriában pedig magyar győzelemnek is örvendhetünk: Dr. Szentpéteri L. József – művésznevén Joe Petersburger – Vadászó jégmadár című fotóját ítélte a zsűri a legjobbnak. Az öröm mellett azonban eszünkbe juthat az is, hogy a jövő évi World Pressen sajnos, talán nem a természetfotó kategóriában leszünk élenjárók, hanem a kolontári ökológiai katasztrófa révén leszünk a vezető hír kategória győztese.
Millenáris – Fogadó Galéria
2010. szeptember 30. – 2010. október 31.