Érzékletes díszítései, változatos színmegoldásai, egyedi formavilága és az Iparművészeti Egyetem tanáraként eltöltött sok-sok év révén vált Csekovszky Árpád a modern magyar kerámiaművészet meghatározó alkotójává.
A művész születésének nyolcvanadik évfordulója alkalmából átfogó életmű-tárlat látható a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Ponton Galériájában. A kiállítás Csekovszky munkásságának főbb korszakait hangsúlyozva mutatja be a munkákat. Elnézve az enteriőrökbe szánt dísztárgyakat nehéz eldönteni, hogy egyedi iparművészeti alkotásként vagy a modern magyar kerámiaszobrászat előfutáraiként tekintsünk-e rájuk.
Csekovszky munkásságát kezdetben (a hatvanas évek elején) a népművészeti, archaikus hagyományokból építkező, néha edény formájúvá leegyszerűsített női torzók és idolok jellemezték. A tárlat első részében a női alak vonásait magukon hordó darabok sorakoznak, hol karcsún megnyúlva, hol gömbölydedebb formavilágot követve, néha erőteljes – mondhatni bizarr – színezéssel, máskor mértékletes mázzal díszítve. Az idolok és torzók nagyobb méretet öltenek, egyszerűség, stilizáltság jellemzi őket, míg az érzékletes díszítések, egy-egy nyaklánc vagy gyöngysor csupán pontozással, karcolással jelenik meg a tömör formákon. A finom díszítés és a címadás együttese a torzó robosztusságát könnyed női szépséggé változtatja át. Művein a színnek általában kisebb szerep jut, mint a formának és a vonalvezetésnek, a máz halványan, épphogy megszínezve az alakokat csupán a kontúrról gondoskodik.
Az antropomorf formák helyét az 1970-es években veszik át a letisztultabb, konstruktívabb szellemben alkotott mázas kőcserepek, a geometrikus szerkezetesség. Csekovszkyt ekkortájt kezdte el foglalkoztatni a ló és lovas, illetve a kereszt, mint jel és plasztikai jelenség. A figurák megjelenése naturális, bár főként az architektonikus elemek dominálnak: az alakok egyre szögletesebbek, a szemcsés felület és a mázhasználat pedig kőszerűvé alakítja át a formákat.
Csekovszky munkáinak nyers jellege magán hordozza az anyag esetlegességét, az eszközök nyomait és a kéz formáló erejét. A vázák, a kocsihajtók és lovas alakok, a női torzók és idolok, a lovasok, a konstruktív szellemben alkotott keresztek, a szakrális fülke-plasztikák vagy épp az épületkerámiák – minden különbözőségük ellenére – magukon viselik a jellegzetes Csekovszky-jegyeket: a tiszta formaképzést, az erővonalak keresését és a könnyed színezést.
Ponton Galéria
2010. december 02. – 2011. január 22.