Ahogy a képekről lassan teljesen eltűnnek a vallási tartalmak, úgy kopik ki a hétköznapokból a hit, az erkölcs vagy az etika kérdése is, és ha kapásból nem jutna eszünkbe a hét főbűn, Győrffy László segít nekünk maradandóvá tenni őket.
Hogy bűnözünk-e nap mint nap, még ha nem is jut eszünkbe, hogy azt tennénk? Cselekszünk-e olyat, amire a hétköznapok sűrűn teremtenek alkalmat? És ha igen, gondolkodunk-e rajtuk, meggyónjuk-e, megbánjuk-e apró-cseprő bűneinket, ma a 21. század hajnalán? A Várfok Galériában kiállított képein Győrffy László a főbűnök témakörét a rézkarc eszközével járta körül. A késő középkorból származó, igen kifinomult sokszorosító grafikai eszköz választása ugyanolyan szimbolikus, ahogy a magyar nyelv illeti szinonimáival ugyanazon fogalmakat: lustaság-(a jóra való) restség, bujaság-kéjelgés, gőg-kevélység, harag-düh, irigység-féltékenység, kapzsiság-fösvénység, torkosság-falánkság.
Bár a hét főbűn ábrázolása nem ismeretlen a művészet történetében – Hieronymus Bosch-tól Otto Dixig – Győrffy képeit mégsem elemezhetnénk egykönnyen Erwin Panofsky ikonológiai módszerével. A tárlaton az egyes bűnök három formában, három képként láthatók: az eredeti nyomatok a galéria munkatársainak gondos kezelésében, míg két-két kép a téma variációiként, módosítva jelenik meg. Kegyetlen reakciók ezek egy kéjsóvár, erőszakkal teli, érzelmileg elhidegült világ jelenségeire. Győrffy leplezetlen nyíltsággal tárja elénk az emberi bűnöket: az abnormális, csonka alakokból és amputált testrészeikből spriccel a vér; testnedveket és ürüléket fogyasztó torzók, vértócsákban fürdő falloszok, koncentrációs táborok és horogkeresztek jelennek meg a grafikáin.
A néző elgondolkodik: ha bűneiért büntetésként ez vár az emberre, jobb, ha eltöpreng azon, hogy hogyan cselekszik a hétköznapokon, hiszen Győrffy sajátos olvasatai a vétkezőkkel szemben valóban Pokolba illők.
Várfok Galéria
2010. szeptember 9. – október 9.