„Nem csak a sikertelenséget nem könnyű megélni, a sikert sem
könnyű”
A felvételi
időszakában érkeztem, ezért először ezzel kapcsolatban kérdezném. A Magyar
Képzőművészeti Egyetemen viszonylag kis létszámú csoportokban folyik az
oktatás. A felvételiken mekkora a túljelentkezés a szakokra?
Általában többszörös, 2008-ban 7,
1-szeres, 2009-ben 8, 9-szeres volt. Ez azért érdekes, mert jelentek már
meg olyan hírek, amelyek szerint a művészeti egyetemek iránti érdeklődés
csökkeni látszik, ezzel szemben a Magyar Képzőművészeti Egyetemen ezekkel a
hírekkel ellentétes tendencia figyelhető meg.
Létezik
„legnépszerűbb” szak, amelyre a legtöbben jelentkeznek?
A legnépesebb például a Festő szak, ahova nyilvánvalóan,
számszerűen többen jelentkeznek, mint amennyi hely meg van hirdetve. Nagy az
érdeklődés az új Képzőművészet-elmélet szak iránt és az Intermédia Tanszék
irányába is. Ugyanakkor nem mondanám, hogy létezik legnépszerűbb szak, mivel a
túljelentkezési mutatók szakonként közel azonosak.
A Képzőművészet-elmélet
szakot milyen megfontolásból indították, mi lesz a célja ennek a képzésnek?
Egyetemünkön eddig nem létezett képzőművészet-elmélet szak,
ahol kurátorokat képeztek volna, ezért szükségesnek érzetük egy ilyen
hiánypótló szak indítását. A magyarországi viszonyok között a
művészettörténész, a kritikus, a kurátor szerepe nagyon sokszor összemosódik,
illetve nem feltétlenül szerencsés módon kombinálódik. A művészet-elmélet tanszék
és a képzés létrejötte ebben a kérdésben sokat segíthet.
Az itt hallgatóknak,
gyakorlati képzésben részt vevőknek milyen kiugrási lehetőségeik vannak, amelyekben
az egyetem a segítségükre lehet? Például pályázatokon, művésztelepeken,
kiállításokon való részvételekre gondolok.
A publikációs lehetőségeink adottak, a Barcsay-terem
programja egyharmad részben mindig a hallgatói munkákat prezentálja, például a
nyilvános diplomavédések vagy az év végi bemutatók idején. A Képíró utcában a
Doktori Iskolásoknak van egy folyamatos bemutatkozási lehetősége, a Semmelweis
Egyetem Kútvölgyi Klinikai Tömbjében pedig van egy állandó kiállításunk. A
lehetőségek adottak, a megoldandó dolog inkább az, hogy a legszínvonalasabb,
kvalitásos pályázatok legyenek azok, amelyeken hallgatóink részt vesznek.
Törekeszünk továbbá arra, hogy nemzetközi workshopokon is részt vehessenek.
Ahogy az a honlapunkon is látható, és figyelemmel követhető,
körülbelül kéthavonta komoly rendezvényeink vannak. Ez nagyon bíztatóan hat és
az életteliség látszatát keltheti, hogy már a tanuló évek alatt ilyen
pályázatokon lehet részt venni, de ne feledjük el, hogy az egyetemi évek
elsősorban a szakmai felkészülést kell, hogy jelentsék. A hallgatók között
sokan vannak olyan helyzetben, hogy a megélhetéshez szükséges anyagi forrásokat
maguknak kell megteremteniük, egyrészt tehát a pályázatokon való eredményes
részvétel segítséget adhat számukra.
Emellett nagyon sokan keresnek fel minket alkalmi
feladatokkal, akár tervezési, például grafikai-tervezési, illusztrációs
feladatok vagy alkalmazott szobrászati, köztéri feladatokkal is, ami a
restaurátor szakot érinti. Az egyetem nyitottsága miatt nagyon sokan
jelentkeznek. Megkerestek minket galériák is. Ha megnézzük azt, hogy az elmúlt
öt évben hány galéria nyílt Magyarországon és ezen galériák felhozatalát, akkor
láthatjuk, hogy a Magyar Képzőművészeti Egyetemen végzettek meglehetősen nagy
számban vannak jelen, érnek el eredményeket.
Kiugrási lehetőséget
jelenthetnek a magánszféra – galériák, aukciós házak – felől érkező felkérések
és az állami támogatások, diploma után például az ösztöndíjak, mint a Derkovits Gyula Képzőművészeti Ösztöndíj vagy a Magyar Állami Eötvös Ösztöndíj.
A nemzetközi kapcsolatok révén lényeges kiugrási lehetőségek
kínálkoznak. Az oktatási rendszerből is adódóan az Erasmus-program, például egy
meglehetősen kiépült és bejáratott kapcsolatrendszer. Praktikusan működik a
szomszédos országokkal való együttműködés. Az elmúlt évek alatt például a
prágai, a pozsonyi, zágrábi egyetemekkel eredményes kapcsolat jött létre, ami a
tanárok és diákok mobilitását szintén lehetővé teszi. Nemrég akkreditálták a
nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemet is. Ez nagyon szerencsés pillanat,
hiszen a határon túli magyar fiatalok képzéséhez is szeretnénk hozzájárulni.
Részben az, hogy magyar nyelven akkreditálták a nagyváradi egyetemet, részben
az, hogy a távolság sem jelent akkora gondot –
kiváló lehetőségeket teremt a mobilitásra. És természetesen
távolabbra is tekintünk, alakulnak a Közel-keleti, az orosz és az Egyesült
államokbeli kapcsolataink is, amik a jövő szempontjából is kulcsfontosságúak
lehetnek.
Ezekkel a lehetőségekkel élnek is azok a hallgatók, akik
erre szentelnek energiát, és egyeztetni tudják a céljaikkal.
A Magyar Képzőművészeti
Egyetem képzési rendszere mennyiben más, mint az európai iskoláké? Ha egy
hallgató külföldi ösztöndíjjal olyan iskolába megy, tanulni, amellyel az
egyetem kapcsolatban van, mennyiben tapasztalhat mást?
Gyakorlatilag hasonló körülményekkel fogják szembetalálni
magukat – hol jobbakkal, hol rosszabbakkal. Igazából ezek a külföldi tartózkodások
időtartamuknál fogva nem csak arra alkalmasak, hogy műveket hozzanak létre,
hanem arra is, hogy a világlátásukat tágítsák. Ebben az esetben csak a saját
megszerzett képességeikre támaszkodhatnak. Megszerezett képességeiket
szembesíthetik egy olyan szituációban, ahol nem hazai pályán jelennek meg. Az
ebből a szituációból való kilépés nagyon fontos, mert akkor egészen másképp néznek
majd saját magukra. Külföldön csak magukra számíthatnak ezért ez egy nagyon
emberpróbáló és szakmailag üdvös dolog. Mindez a művészi, az erkölcsi és a
szakmai befektetés szempontjából is nagyon fontos.
Vannak olyan egyetemek, ahol viszonylag kevesebb mód adódik
mesterekkel való konzultációra. Mi nem tartozunk ezek közé, hiszen bizonyos
országokból érkező hallgatók rendkívül hálásak azért, hogy olyan sokat
foglalkoznak velük a tanárok. Ugyanakkor az ellenkezőjére is lehet példa, hogy
más egyetemeken olyan intenzív kurzusrendszer van, amihez képest a mienk
lelassultnak tűnhet. Méricskélni lehet és kell is ezeket a dolgokat, és mi
folyamatosan tesszük is, hiszen egy közintézménynek egyrészt kötelessége, hogy
számot adjon a teljesítményéről – az akkreditáción most vagyunk túl – másrészt
pedig egy nagyon eleven és folyamatosan változó világban élünk, tehát mindent
meg kell tennünk az ellen, hogy leragadjunk. Az elmúlt évek számtalan változása
kimutatta erényeinket és hibáinkat.
Az interjú folytatását aFORRÁSOK szekcióban olvashatják:
https://artportal.hu/forrasok/cikkek/muveszeti_irasok_az_artportalon/interju_konig_frigyessel_a_magyar_kepzomuveszeti_egy