A NextArt Galéria ablakait feketére festették, csupán egy kis feliratot
hagytak szabadon: Kulo City. A falakon stencilek, majmok lépésfázisai,
egy házikó és a lángoló tűz lenyomatai, feliratok, sűrű, több rétegben
felfestett majmok képei, az egyik sarokban pedig nagyméretű
majom-fejmaszkok és egy szobabelső makettje. Az üresen maradt falon
először Charles Bukowski verse, majd Stark Attila tűnik fel. Repülnek a
tárgyak, folyik a fekete festék, a papíron mozog az ecset, majd
kirajzolódik újra: Kulo City.
Stark Attila grafikus és festőművész 2007-ben, a Roham Kiadónál
megjelent Kulo City (Kula Jani kalandjai) című könyvéből Kostil Danila
rendezett filmet. Amilyen nehezen körülhatárolható a könyv műfaja (ami
eredetileg a MOME grafikai tanszékén diplomamunkának készült), éppoly
nehezen szorítható keretek közé a film is, élőszereplős
filmjeleneteivel, animált és pixillált részeivel.
A film, ahogy a kötet
is Stark Attila narrációjával indít: „Az első rész, az arról szól, hogy
mi van, és hogy mit szeretek, hol lakok és miket csinálok.” Térképek,
unalmas és koszos vonatutak, kedvenc helyek, barátok és bulik
rajzolódnak ki, majd bekövetkezik a baleset: „Ami itt jön, az arról
szól, amit utálok”. A második részben a főszereplő arca megváltozik,
óriás majommá változik, szájából feketés váladék csorog. Gondterhelten
és rosszkedvűen járja tovább a várost a szerelmi bánat, csalódottság és
düh kereszttüzében – az álmok, a torzítások, a valóság és a fikció még
inkább összekeveredik a képkockákon. Majd az utolsó, harmadik részben
kissé enyhül a feszültség és megkezdődik az ünneplés.
A könyvben szereplő munkákat – amik sokszor füzetbe rajzolt napló
részletek, számítógépes grafikák, skiccek, festmények, fotók és szövegek
masszív keverékékéből állnak – a film készítői egy művészi életforma
dokumentálásával keverve sűrítették bele a 42 percbe. Nyelvek, álmok,
valóság, valós és valószerűtlen életképek, majmok, emberek és majmokká
változott emberek egyvelege jellemzi a profi produkciót – mely bár
enyhített egy keveset a könyvben érezhető erős indulatokon, mégis új
kontextusba helyezte a nagy népszerűségnek örvendő munkát.
Stark Attila kérdéseimre válaszolva, a filmmel kapcsolatban többnyire pozitívan nyilatkozott: „Danila keresett meg, hogy filmet csináljon a könyvből. Megnéztem egy-két animációját és tetszettek a munkái, ezért beleegyeztem. Egy hónapig tartott a forgatás, mindennap reggeltől estig vagy épp fordítva, estétől reggelig. Voltak feszültségek és néha vitáink is, de a végére sikerült egy egészséges középutat találtunk. Vizuálisan nagyon tetszik a film, az animációs és pixillációs részek szuperek, viszont néhol úgy érzem, hogy túlságosan didaktikus és vannak olyan narrált részek, amik feleslegesek – pontosabban arra számítottam, hogy több lesz benne a torzítás. A könyv megjelent 1100 példányából is szerencsére már csak nagyon kevés maradt, és ezek egy része most a DVD-vel együtt kapható.”
NextArt Galéria
2010. június 10. – 2010. június 26.