A plakátművészet folyamatosan változó történetének a jelenleg
zajló paradigmaváltását éljük meg. Két kortárs művész, egyetemi tanár, Mieczysław Górowski és Władysław Pluta
Lengyel Intézetben megrendezett kiállítása a különböző alkotói módszerek és
stílusok bemutatása mellett az alkalmazott művészet hanyatlásának vagy
túlélésének kérdéseit is felvetik.
Manapság az emberek vizuális terheltsége óriási méreteket
öltött. Az utcákat reklámok, hirdetések, óriásplakátok áradata lepi el. Színek,
betűk, formák mosódnak össze bennünk, amikor közlekedünk, vagy épp kinézünk
ablakainkon. A képek értelmezéséhez gondolkodni egyáltalán nem szükséges,
hiszen az „ütős” plakátok leplezetlenül sulykolják belénk az információt: ezt
vedd meg, ezt válaszd, erre szavazz! A plakátok reklámoznak, hirdetnek, és
vásárlásra ösztökélnek, de mindezt milyen formában teszik?
A mai, változatos esztétikai minőségű, de szinte teljes
mértékben áruközpontú plakátok néhány évtizeddel ezelőtt még az alkalmazott
grafika csúcsának minősültek. A litográfia és a különböző sokszorosító
technikák tökéletesítésével és elterjedésével a művészi célokat előtérbe
helyező első nyomatok 18–19. században jelentek meg. Az olcsó technikai
megoldás azonban a nagyfokú publicitás lehetőségét kínálta a kereskedők és
cégvezetők számára, ezért hamarosan megkezdődött a művészi értékek híján lévő
plakátok tömeges elterjedése és a plakátművészet háttérbe szorulása.
Bizonyos országokban, mint például Lengyelországban, a
plakátművészetnek napjainkban is tartó nagy hagyománya van. Az első plakátok az
1950-es években készültek, amikor is a külföldről – főképp a nyugati
országokból – érkező filmekhez nem kaptak plakátokat, ezért maguknak kellett
elkészíteni azokat. A rendszerváltás után a mozifilmekkel együtt megjelentek a filmek
saját plakátjai, ezért ekkortól a művészek főképp színházi előadásokhoz,
kiállításokhoz készítenek plakátokat.
A Lengyel Intézetben a plakátművészet hagyományának ápolása
érdekében számos kiállítást rendeztek már, jelenleg két krakkói kortárs művész,
Mieczysław Górowski és Władysław Pluta munkáiból nyílt reprezentatív tárlat az
intézet kiállítótermében. A különböző stílusban alkotó két mester a Krakkói
Képzőművészeti Akadémia Vizuális Kommunikáció Tanszékén tanít.
Mieczysław Górowski az Ipari Formatervezés Tanszék
Alternatív Tervezés Intézetének vezetője, számos országban – Kanadában,
Chilében, Franciaországban, Japánban – tartott egyetemi előadásokat. Számos
kitüntetés és nemzetközi plakátpályázat díjazottja. A kiállításon látható
plakátjain az absztrakt figurális ábrázolások – a szövegnek mintegy teljesen
mellékes szerepet tulajdonítva –, kézírással párosulnak. A meleg, barátságos
tónusok alkalmazása mellett a plakátok egyike sem feszültségmentes. A plakátból
kilépő, azt elhagyó vagy az onnan kitekintő, ránk néző figurák mind továbbgondolásra
serkentik a nézőt. Górowski munkáiban a figyelemfelkeltés hangsúlya a sejtelmes
ábrázolásokban keresendő.
Władysław Pluta
szintén a krakkói egyetemen tanít, az Ipari Formatervezés Tanszék Vizuális
Kommunkiáció Intézetének vezetője. Hasonlóan Górowski-hoz számos művészeti
oktatási intézményben oktatott már, többek között Chilében, Csehországban,
Franciaországban, Kanadában, Nagy-Britanniában, Szlovákiában, Szlovéniában, és
Olaszországban. Grafikai és plakát biennálék rendszeres díjazottja. Munkái
letisztultak, konstruktívak, plakátjai fókuszában a tipográfia változatos
alkalmazási lehetőségei állnak. A betűkkel való játékosságot az erős kék,
sárga, piros vagy épp a fekete-fehér színek használata teszik teljessé.
A két művész kiállításának létrejötte Krzysztof Dydo tanár, műgyűjtő és
kiállítás-szervező tevékenységének is köszönhető, akinek gyűjteményében
többségében lengyel, de a világ különböző tájairól gyűjtött plakátok egyaránt
megtalálhatók. A Dido által kedvelt és ezzel együtt felkarolt művészeti ág így méltón
képviselheti magát, ám a két művész kiállítása egy szomorú tényről is tanúbizonyságot
tesz, mégpedig arról hogy az alkalmazott művészetek e nagy múltú,
hagyományokkal rendelkező műfaja mára az utca helyett a kiállítóterekbe került.
A plakát mely egykor a művészi kifejezés, a gondolatok képviselőjeként állt az
utca embere előtt, mára üveglapok alatt a falakon lógva láthatók. Talán az utca,
mely ma csupán vizuális szennyezést rejteget, egyszer visszafogadja a
Mieczysław Górowski és Władysław Pluta által képviselt műfaj szellemiségét.
Lengyel Intézet – Budapest
2010. január 29. – március 20.
http://www.polinst.hu/
A cikk lejjebb folytatódik.