Gellér Judit: Thury Levente gólemkészítő emlékére

Emlékkiállítás. Szomorú kimondani, szomorú leírni is. Mégis jóleső érzés, hogy egy csodálatra méltó életmű a művész távozása után is tovább él, s jóleső azt gondolni, hogy biztos ő is örülne, hogy ezek – ahogy ő mondaná: „jó kis holmik” jó helyen vannak. Talán minden emberi alakot készítő keramikust nevezhetnénk „gólemkészítőnek”, ám Thury Levente mégis kiemelkedik közülük, hiszen munkásságának központi témája a Gólem-mítoszkör volt. Lelkében megbékéléssel és szeretettel mintázta agyagból és talált tárgyakból készült agyagteremtményeit évtizedeken át.
Thury Levente egyike volt azon embereknek, akik változtattak egy kicsit az életemen. Egyszer megkérdezte, hogy milyennek találom az életet, mire azt választoltam: az élet nehéz. Erre ő azt felelte: pedig az élet csodálatosan szép. Mondhatta volna ezt bárki nekem, ennek az egyszerű mondatnak a lényege azonban az volt, ahogyan ő mondta – komolyan mégis barátsággal, keserű és édes élettapasztalatokkal telve, szeretettel, szelíden.
Egyike volt azon embereknek, akik változtattak egy kicsit a magyar művészeti életen. A középiskolai tanulmányai kezdetén még református papnak készült, ám a gimnázium szellemisége a művészetek felé irányította. A Magyar Iparművészeti Főiskola kerámia szakán diplomázott. A főiskolai évek után csendesen alapozott, készült, dolgozott. Művészetének központi témája a Gólem-mítosz első darabjai a nyolcvanas években születtek.
A számos zsidó legenda és mítosz közül a Gólem legendája az egyik legismertebb. Egy legenda pedig annyiféleképp él, ahányféleképp elmesélik. A gólem vagy gólemek készítésének történetét is sokféleképp mesélik el. A források szerint a zsidó közösségekben már az ókortól készítettek gólemeket, agyagból készült, emberi alakokat, melyek parancsra életre keltek. A leghíresebb gólemet azonban a Prágában élő Lőw rabbi (akit Thury Levente a felmenői között tartott számon) készítette el. A történet egyik változata szerint a zsidó közösséget ért, koholt vádak miatt a rabbi jelet kapott az égből, hogy gólemet készíthessen. A padlásra vitt agyagból emberi alakot formált, homlokára pedig szent feliratot írt, s az agyagember életre kelt. A gólem segítségére volt a közösségnek, ám egy idő után rombolásba kezdett, dühkitörései voltak, a rabbinak pedig el kellett pusztítani a teremtményét azáltal, hogy letörölte homlokáról az írást. Más történetek szerint a gólemek nyelve alá rejtettek egy papírt, amin az életre keltő és egyben halált hozó írás szerepelt. Vannak, akik úgy tartják, hogy a prágai rabbi gólemének teste még mindig a padláson fekszik.
Thury Levente is sokféleképp mesélte el a gólemek történetét. Hol teljes alakokat készített, hol csak egy-egy töredezett darabját készítette el az agyagteremtményeknek. Az Art Factory kiállítótermében rendezett emlékkiállításon a változatos munkásságra jellemző sokrétű és számos jelentéstartalmat hordozó alkotások láthatók. Teljes alakos táncosai, melyek mintha egy örökre megállított táncjelenet pillanatképei lennének, a „Rövid történet az ideától a koleszterinen át a szénhidrátig” címet hordozzák, és rövid felirat kapcsolódik hozzájuk: „Egy tárgy, vagy személy, amelyiknek mutatni kellene, hogy az érzelmi töltés lehet erősebb, mint a megöregedett, megvastagodott test korlátozott tánctechnikája.” Női torzói, melyek hasából egy-egy arc tekint kifelé – mintha egy csecsemő előre meg akarná lesni a világot, hogy aztán eldönthesse tetszik-e neki, amit kint lát. Testek, fejek, kezek melyekhez házkörüli tárgyak, képkeretek, hangszerek, régi papírpénzek, rongyszőnyegek vagy imasálak idomulnak. És láthatók az apróságok is, kis üvegharangokba zárva, mintha félnünk kéne attól, hogy egyszer kiszabadulnak, és majd hatalmas óriásokká puffadva járnának-kelnének közöttünk.
Fantasztikus agyagteremtmények ezek, a legkülönbözőbb agyag fajtákból, a legkülönbözőbb technikákkal készítve, mázasan vagy nyersen kiégetve, melyek némelyikéhez holmik tapadnak, úgy, ahogy egy-egy kitépett magnószalag, melyről már nem tudjuk meg, hogy milyen felvétel lehetett, hogy vajon rajta van-e a bűvös szöveg mely életre kelthetné ezeket a gólemeket…
A kiállítás látható: 2009. május 12-ig
Art Factory Studió – Budapest XIII., Váci út 152-156., ABB Telep